Kedves Család!

Nagyon köszönöm válaszukat.. a sok munkát!
Tisztában voltam a vízkeresztség fontosságával.. azonban! a legfontosabb már kiesett a gondolataim központjából, maga a bűnbocsánat, pedig tudom az elméletet.. miszerint a bűnnek meghalunk, az ÉLET-nek feltámadunk…most aztán azonnal kéne!
Ha utána komolyabban támad a sátán! akkor?–tudom, erőt is kapok…így is úgy éreztem, elegem van—de! én semmit nem kaptam Önökhöz viszonyítva..—- az a reményem meg van, hogy akkor valóban egy egészen más ember leszek…
Férjemről nem beszéltem…Őt nagyon érdekli, sokat beszélünk, kérdezi tőlem, hol tartok? Miről, milyen véleményem alakult ki? Ami rengeteget változott, ugyanis az adventisták előadásaival kezdtem….Ők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy könnyen megtalálhatók legyenek…Ő nem tudja elképzelni ezeket a dolgokat, így az érdeklődés szintjén áll még…
Ő is nyugdíjas. Rábízhatnám az állataimat, végül is bármit megtehetek….csak! nem minden következménynek örülnék…nekem nincsenek nagy állataim…
Ha nincs rajtuk az egyik szemem, akkor baj van…
Még egyszer nekifutok, hátha találok valakit a közelben, aki megkeresztelne.. Ma írtam már az a-i házaspárnak, keresztelhet-e? a férj? Ők készülnek eljönni hozzánk ismét..

Az elmúlt egy évben elfogadtam a nyomorúság előtti elragadtatást, csodálkoztam rajta, de! jó lett volna!–elhagytam egy ideje az adventista leckéket, jöttek a G-ok, majd a karizmatikusokat hallgattam két hétig, addig, amíg eljutottam a nyelveken szólásról való elgondolásukig…
Közben!– jó ideje kapcsolatom van az A-i központtal, így– kértem véleményt a vezetőtől az egyházakkal kapcsolatban…Ő is elveti a karizmatikus vonalat…
Az Ő iránymutatása után kutattam a reformátusoknál…a P-i Ref.-től hallgattam először a Jelenéseket.. szó sem volt benne az elragadtatásról…ez gyanús lett nekem!
Tegnapelőtt este rákerestem az elragadtatás szóra… amit számtalanszor megtettem már, de! a megrősítést kerestem eddig.- Most olvastam olyasmit, hogy a nyomorúság előtti elragadtatásról szóló tanítás az ezernyolcszázas évek közepétől létezik. a korai egyházban sem volt…
És! Tegnap este! Jött Tőletek a levél, melyben erről is írtok, a cáfolatról…
Jó lett volna amolyan földi tanító, mint Pál apostol, aki tudja az igazat…de! biztosan van értelme a bolyongásomnak is.. az a lényeg, hogy a Szentlélek nem engedett el véglegesen…Imádkoztam, kértem is a segítséget, hogy eljuthassak az igazságig, amiről tudom, hogy még messze van számomra.. de! az úton vagyok már!
Nagyon köszönöm munkátokat!
A Mindenható Isten! a Gyógyító Úr Jézus Krisztus! Az erőt adó, vezérlő Szentlélek legyen E Kedves Családdal! Tisztelettel, szeretettel, Esther

Kedves Esther!

Gyorsan átlapoztuk az Apostolok cselekedeteit, mivel ott vannak a gyakorlati dolgok a keresztelkedéssel kapcsolatban.

1. Az első Pünkösdkor: Akik elfogadták, hogy a názáreti Jézus volt a Messiás, az Isten Fia, azokat megkeresztelték az apostolok (Apcsel 2, 37-41)
2. Samáriában Fülöp apostol az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette. Amikor ezt elfogadták, megkeresztelte a samáriabelieket. (Apcsel 8, 12)
3. Az Etióp kincstárnoknak arra a kijelentésére, hogy: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia” Fülöp azonnal megkeresztelte. (Apcsel 8, 37-38)
4. Anániás, Pált mindenféle kijelentés nélkül megkeresztelte, mert erre Anániást az Úr indította. (Apcsel 9, 17-18)
5. Péter apostol Cezáreában megkeresztelte Kornéliuszékat, mert az Úr Jézus Krisztusról szóló tanítása közben leszállt a Szentlélek mindazokra, akik a házban hallgatták őt. (Apcsel 10, 44-48)
6. Pál apostol Filippiben Lídia bíborárust háza népével együtt megkeresztelte, mert hittek abban, amiket Pál beszélt az Úrról (Apcsel 16, 14-15)
7. Korinthusban, Kriszpusz zsinagógai előljáró és családja hitt az Úrban és más korinthusbeliekkel együtt megkeresztelkedett. (Apcsel 18, 8)

Valamennyi esetből az látható, hogy a keresztelkedés egyetlen feltétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit kinyilvánítása volt, legfeljebb szavak nélkül, de az apostolok által elfogadott jelekből következtethetően.
Egyetlen esetben sem követeltek az apostolok (tanítványok, halászemberek) semmiféle különleges hitvallást, vagy hittételek ismeretét, netán belépési nyilatkozatot. Különben is, akkor még nem léteztek úgynevezett felekezetek sem. Ezek létrejötte az egységgel szemben, amiről Jézus Krisztus imádkozott (Jn 17, 22-23), az ördög munkája, és látni, hogy mekkora kavarodást okozott! (Az ördög görögül “diabolosz”, Dia= szét, bolosz=dobálni, dobáló. Tehát az ördög a “szétdobáló”, a rendetlenséget, felfordulást okozó. Csak Magyarországon több mint 180 keresztyén felekezetről, “egyházról” tudunk. Képzeld, ha ennek mindnek van egymástól eltérő hittétele!… És elmondhatjuk, hogy az ördög rendesen szétdobálta a mi kis családunkat is. Dorgálja meg őt az Úr! Dorgálja meg őt az Úr! /Zak 3, 2/)
Ha szükséges, érvelj azzal, hogy te a Krisztus Testébe, mint egyetlen elismert és tiszta Gyülekezetbe akarsz “belekeresztelkedni”, nem pedig valamelyik helyi gyülekezetbe. Te egyszerűen “csak” keresztyén (Krisztust követő, Krisztus lelkületű) akarsz lenni és nem adventista, metodista, baptista, református, katolikus, lutheránus, evangélikus, Hit-gyülekezetes…stb. Miként a jeruzsálemiek és a fentebb felsorolt többiek sem a helyi gyülekezetekbe keresztelkedtek “bele”, hanem az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében a Krisztus Testébe keresztelkedtek, azaz az Úr Jézus Krisztus nevére. Hitből.

Még ez a néhány szó hátha jól jött.

Áldásaidat köszönjük, az Úr Jézus Krisztus nevében, szeretettel: a Szerk.