Kedves Esther!

Úgy döntöttünk, hogy áttekinthetőbb lesz Sátán uralmával kapcsolatos írásunk, ha összekapcsoljuk a tegnapi és a mai levelünket. Tesszük ezt azért is, mert néhány javítást tettünk a tegnapi anyagba. Na, ne ijedj meg, semmit nem húztunk ki abból, hanem inkább egy-egy félmondattal itt-ott kiegészítettük azt. Bizonyságképpen pedig elmondjuk neked azt, hogy amikor ma délelőtt fogalmaztuk a folytatást, az egyik hittestvérünktől teljesen váratlanul kaptunk egy E-mailt, amiben nagy segítségre leltünk, ugyanis éppen a Sátán világrendszerét fejtegette levelében. Egy pár mondatát be is építettük soron kívül a neked írt anyagba, mert úgy találtuk, hogy néhány dolgot tőlünk szebben tudott megfogalmazni. Dicsőség az Úr Jézus Krisztusnak a segítségért, egyben köszönjük Csaba testvérünknek, hogy ennyire engedelmeskedett a Szentlélek szavának, és ezzel betöltötte szükségünket.

Idézünk először a 28. sz. tanításunkból!

“Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki a föld minden országait egy szempillantásban, és monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (Luk 4, 5-8)

Az ördög, hogy félrevezesse Őt, megpróbálta egy látomással elkápráztatni. Egy szempillantás alatt megmutatta Neki a föld minden országát, minden elképzelhető dicsőségét, és azt hazudván, hogy ez mind az övé, felajánlotta azokat Jézus Krisztusnak.”

A Bibliában egyetlen helyen sem olvashatunk arról, hogy a Teremtő Isten Sátán tulajdonába adta volna a jelenlegi Földet annak minden országával és dicsőségével együtt, hogy tulajdonosi hatalmat gyakoroljon fölötte, egyben annak adhassa, akinek akarja. Amikor Jézus Krisztusnak ezt mondta, hogy “… mert nékem adatott” egyszerűen hazudott. Nem igazán áll távol tőle ez a mentalitás. Jézus Krisztus így szólt később róla: “… Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8, 44) Tehát Urunk eleve a “hazugság atyjának” nevezi őt.

Menjünk vissza egészen a teremtésig! “És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (1. Móz 1, 3) Állíthatja-e valaki, hogy a Teremtő Isten az ördög részére teremtett világosságot, Napot, Holdat, vizeket, erdőket, mezőket, állatokat? Amikor pedig először szóba kerül az ember teremtése, ezt írja a Biblia: “És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék… mind az egész földön… És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá…” (1 Móz 1, 26, 28) Az ember teremtésekor tehát nem az ördögnek adatott a Föld, hanem egyértelműen az embernek, az emberiségnek. Nem tulajdonba, hanem használatra. Haszonbérlői, szívességi használói vagyunk az Isten által uralt és az Isten tulajdonában lévő Földnek.

A Biblia Isten üdvtervével foglalkozik, minden benne van, ami ahhoz szükséges, hogy a bukott ember elkerülhesse a kárhozatot. De nem szól sok olyan dologról, amire az ember bár kíváncsi, mégsem kap rá választ, mert Isten - végtelen bölcsességéből eredően - ezt így tartotta jónak. A Prédikátor könyvében ezt olvassuk: “A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” (Préd 1, 9) Mit enged sejtetni a Szentlélek ezekkel a sorokkal? Hogy elképzelhető, hogy már előttünk is élt valamiféle civilizáció a Földön, de kell ezt tudnunk? Hasznos ez a tudás az üdvösségünk szempontjából? Ha ezt tudná valaki, akkor talán hamarább megtérne?

Ha már idéztük a teremtést, vegyük még egyszer szemügyre a róla írottakat, most más nézőpontból! “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (1 Móz 1-3)

Vizsgáljuk meg a “vala” szót, mit is fejezhet ez ki! Tudni kell, hogy a héberben (csaknem a teljes Ószövetség héberül íródott) nincs semmiféle kifejezés a “volt”, a “van”, a “lesz” vagy “lett” szavakra. Olvashatjuk tehát a fenti Igeszakasz egyik Igéjét így is: “… A föld pedig kietlen és puszta volt.” Ez így helytelen, Ézsaiás Igéje cáfolja is: “Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté (nem kietlennek teremtette lásd Új ford. Biblia) azt…” (Ézs 45, 18) Mivel annak, hogy: “… A föld pedig kietlen és puszta van.” nyelvtanilag semmi értelme, szintén értelmetlen éppen a teremtéskor arról beszélni, hogy: “… A föld pedig kietlen és puszta lesz.” Így utolsó lehetőségként ez kínálja magát: “… A föld pedig kietlen és puszta lett.” Más Bibliakutatók álláspontjával megegyezően mi is azt állítjuk, hogy az 1 Móz 1, 1 és az 1, 3 versek időpontja között, tehát a kezdetben való teremtés és a világosságot elrendelő isteni szózat között történt valami olyasmi, amiről nem ír részletesen a Biblia.

Sátán, akit Isten valószínűleg nagy tekintélyű tisztségre szánt, elképzelhető, hogy valamiféle hatalmat kapott a kezdetben teremtett Föld vonatkozásában. Ha jól értelmezzük az Ézsaiás 14-ben írtakat, akkor éppen e hatalomban elkövetett fennhéjazása, felfuvalkodottsága okozta bukását, és hozta be a bűnt a világmindenségbe. “… ezt mondád szívedben… az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet… hasonló leszek a Magasságoshoz… A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója… A ki a föld kerekségét pusztasággá tette…” (Ézs. 14, 13-14, 16-17)

Tehát elképzelhetőnek tartjuk, hogy Sátán egykor szerepet kapott a földi történések irányításában, de közreműködése felette károsnak bizonyult és olyan kaotikus állapotokat okozott, hogy attól “… A föld pedig kietlen és puszta lett.” Tönkre tett a Földön mindent. Ha valaha adatott is valamiféle hatalom számára, a Teremtő Isten a sötétség helyett immáron világosságot akart látni a továbbiakban. Ha Sátán bármiféle jogot is képzelt (képzel) magának bizonyos dolgok felett, tudomásul kell vennie, hogy felfuvalkodottsága, valamint az angyalseregek egy részének Isten ellen történő fellázítása és megrontása miatt örökre kivettetett a mennyből (Luk 10, 18). Ez számára azt jelenti, hogy (ha átmenetileg még meg is tűrik eseti jelenlétét a mennyben de) ott a továbbiakban semmiféle szolgálatára senki nem tart igényt. Pusztulást okozó ténykedése után végignézhette, hogy (amire ő képtelen lett volna) a Teremtő Isten mindent újjá tudott teremteni, és nem is egyedül, hiszen a teremtésben alkotó munkájával Isten Fia is aktívan közreműködött (Péld 8, 22-30), ráadásul immáron számára teremtetett minden! “Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek (érte van minden Új ford. Biblia). Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11, 36) Isten Fiának teremtetett tehát minden, és Övé a dicsőség! Nem Sátáné. Ki állíthatja ezek után, hogy a Föld jelenleg Sátán tulajdona?

F O L Y T A T Á S:

Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az Újszövetség több helyen is állítja, hogy Sátán “e világ fejedelme”. Keressünk ki két Igehelyet, amelyekben Jézus Krisztus nevezi így Sátánt, az ősi kígyót! “Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme…” (Jn 14, 30) A másik Igehely, amikor a Szentlélek elküldéséről és küldetéséről beszél. Azt mondja, hogy amikor majd eljön, meggyőzi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében Az “Ítélet…, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.” (Jn 16, 11) Hogyan kell hát helyesen értelmeznünk ezeket az Igéket?

Sátán miután kivettetett a mennyből (Luk 10, 18) a levegőt és a Földet tette meg fáradhatatlan tevékenysége színhelyének. Az Ef 2, 2-ben így olvashatunk róla: “… a levegőbeli hatalmasság fejedelme”, az 1 Pét 5, 8 szerint: “… a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (kit nyeljen el Új ford. Biblia). A teremtés után a kígyóba bújva (1 Móz 3, 1) álnokságával rászedte Évát, ezáltal ő okozta Ádámnak, és rajta keresztül az emberiségnek a bukását, és a bűn bejövetelét most már az emberek világába is.

Sátán azzal, hogy az embert bűnre csábította, lefektette egy olyan világrendszer alapját, amelynek valóban Ő a fejedelme! Ez a világrendszer a sötétség és bűn világrendszere, a hazugság és lázadás világrendszere, valamennyi gonoszság világrendszere. Ennek a világrendszernek valóban Sátán a fejedelme részben mint alapító, részben mint aki e témákban a legjobb, mert ő a leggonoszabb, a leghazugabb, a legalattomosabb. Ennek a világrendszernek nem csupán zsarnoki fejedelme, hanem istene is (2. Kor 4, 4). Bukott angyalaival, démonaival egy olyan szellemi világot hozott létre és tart fenn, ami az erőszak, kapzsiság, önzés, nagyravágyás és bűnös kívánságok alapelvein, és szellemiségével “… most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.” (Ef 2, 2) Ez a világ érthető módon gyűlöli Istent, gyűlöli az Úr Jézus Krisztust és gyűlöli a Szentlelket, gyűlöli a világosságot, megveti Isten igazságát. Sátán, Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkája ellen harcol. Ha tehetné elpusztítaná az újjászületett hívőket, a Krisztus Testét, a Gyülekezetet, hiszen az igaz hívők mind az ő ellenségei, mert hitre jutásukkal kiléptek az ő világából, a továbbiakban nem őt szolgálják, nem az ő világát erősítik, nem az ő világából valók. Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy “Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból… azért gyűlöl titeket a világ.”(Jn 15, 18-19) Ezekkel a szavakkal azt jelentette ki tanítványai számára Jézus Krisztus, hogy ők már nem tartoznak e világrendszer alá, amelynek fejedelme, ura és istene maga Sátán! Aki viszont élete során nem tér meg és nem születik újjá, nem lesz az Úr Jézus Krisztusé, az életét Sátán szolgájaként éli le, és bűneiben hal meg. Végső helye a kárhozat lesz.

Az Úr Jézus Krisztus az ezeréves Békebirodalom megalapításával ezt a világrendszert fogja felszámolni (megszünteti Sátán fejedelemségét) és uralma végeztével (Sátán elpusztítását követően) létrejön majd egy új, örökérvényű kormányzati rendszer, amelyben az (Atya-)Isten az Úr. (Dániel 2, 44, és 7, 18, 22, 27) “… új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” (2. Pét 3, 13)

Sajnos napjainkban még mindezek csak a jövő reménységei. Mi még ebbe a sátáni rendszerbe születtünk bele és ebben a világrendszerben nevelkedtünk. Ebben forgolódtunk mindnyájan, a testünk kívánságainak, és hiábavaló gondolatainknak engedelmeskedve, de egyszer csak az irgalmas Isten akaratából újjászülethettünk. (Ef 2, 3-4) Újjászületett életünkkel viszont testben, továbbra is a sötétség erői által uralt világrendszerben kell élnünk. Kitéve Sátán szüntelen vádlásának, a gonoszság erői állandó zaklatásának. Az újjászületett keresztyének szellemi harcáról ezt olvashatjuk az efézusi levélben: “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6, 12)
Az igaz hívőket Sátán zaklathatja csupán, de erőt venni képtelen rajtuk, mert Isten “Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol 2, 14-15) Jézus Krisztus egy alkalommal ezt mondta tanítványainak: “Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Luk 10, 19) Halála és feltámadása után a mennybe menetelekor pedig külön megerősítette a tanítványoknak és nekünk is, hogy jól értsük, kié a hatalom a Földön (is): “… mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28, 18)

Pál apostol így mondta el egyszer az Úr Jézus Krisztussal való találkozását: “… Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni. Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.” (Apcsel 26, 15-18)

Befejezésül adjunk hálát Mennyei Atyánknak, “… ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1, 12-14)
Egyben - kijelölve feladatunkat - így szól hozzánk a Szentlélek által: “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2, 9)

Szeretettel: a Szerk.