Kedves Online Bibliaóra!

Az Úr kegyelméből elolvastam a számomra soron kívül elküldött írást.

Bár azt be kell valljam, türelemre volt szükségem, hogy végig olvassam. Nem a hosszúság miatt, hanem a magyarázat miatt. De feltételezem Önök is e képpen voltak az általam küldöttekkel.

Mindkettőnknek meggyőződése a saját, Igei nézetünk.

Elismerésem az e tanításukba fektetett időért és energiáért! Ugyanakkor szomorúan olvastam a negatív hozzáállást a “másik nézetet” vallók iránt. Még szomorúbban, hogy csak olyan Igéket sorakoztattak fel, amit tudtak a saját nézetükhöz igazítani, s magyarázni.

Elég erőltetettnek érzem az Igének ezt a fajta “elemzését”.

Egy pár megjegyzés, észrevétel:

1) Úgy vélik Isten igazságtalan lenne, ha Krisztus Testét (vagyis a Gyülekezetet) itt hagyná a bűnösök részére elrendelt ítélet idejére. Természetesen ezt én nem így látom, de az lenne a kérdésem, hogy akik az elragadtatást követően térnek majd meg -állításuk szerint-, ők nem tagjai Krisztusnak; nem lesznek része az Eklézsiának? Miként képzeljük el helyüket a nyomorúságot követően?

2) Önök a 10 szűz példázatában azt is felfedezni vélik, hogy ők békésen, csendességben aludtak, minden külső negatív behatás, üldöztetésektől, nyomorúságoktól stb. mentesen… Ezzel is alátámasztva elméletüket, hogy a nyomorúságban nem lenne módjuk ilyen pihenésre. És ez így is van. Csakhogy a 10 szűz példázata szellemi elszenderedésről, alvásról beszél, míg a nagy nyomorúság fizikális jelenség, történés lesz! Sokkal szorosabb az összefüggés e kettő (nyomorúság és az alvás) között, mint azt gondolni vélik. Bizonyára nem délutáni szieszta gyanánt fognak pihengetni még az okos szűzek is, hanem a fáradtságtól, kimerültségtől, a látszólag hiábavaló, eredménytelen várakozástól.
Ha belegondolunk valóban fárasztó és leterhelő lesz az a 7,ill. három és féléves időszak a hívők számára, így nem csoda, hogy elszenderednek, s nem lesz bennük a szüntelen várakozás heve. El lesznek foglalva a megélhetéssel (hiszen vásárolni a bélyeg nélkül nem fognak tudni), egyéb gondokkal…
Ebben a példázatban mikor is jön a Vőlegény? Úgy hiszem semmi esetre sem alkonyat után, mielőtt beköszöntene a teljes sötétség; hanem akkor, mikor legnagyobb a sötétség éjfélkor!

3) Tizedik oldalon idézték a 2 Thessz 2, 1-3-at. Sajnálatos módon épp a lényeget nem idézték, ami az egészre világos és egyértelmű választ adott volna: “ne csaljon meg titeket senki semmiképpen…” és a lényeg itt következik: “mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia” A szövegkörnyezetet elolvasva kizártnak mondhatjuk, hogy ez CSAK az Úr napjára (vagyis az ítélet napjára) vonatkozna. Ugyanis itt nem két egymástól időben lényegesen eltérő eseményről van szó, legalábbis Pál apostol szerint!
Ehhez több kommentár részemről nem szükséges.

4) Állításuk szerint a jelenleg is féken tartó erő a Szent Szellem, ill. a Gyülekezet. Merthogy a Gyülekezetnek kell félretolatni, mielőtt az Antikrisztus hatalomra juthatna. Csakhogy a Gyülekezet nem félretolatni fog, hanem elragadtatni, kiragadtatni. Érezhető a különbség a két fogalom között. Nem egy, ha valamit félre tolok, ill. kiemelek, kiragadok valahonnan!

5) Idézték a Máté szerinti evangéliumból azt a részt, amikor az Úr figyelmezteti a tanítványokat, hogy imádkozzanak azért, hogy futásuk ne télen és ne szombaton legyen. Márk és Lukács nem ír szombatot, csak a telet említi meg. Bizonyára nem véletlen!

Legutóbb írtam még egy Igét, amit csalódásomra nem találtam meg az önök írásában. De akkor ismét beidézném:
“Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” /1Kor 15, 52/

Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ez az Ige az elragadtatásról beszél.
Mikor? Az utolsó trombitaszóra!!! Mik ezek a trombiták? Számszerint 7 trombitáról ír a Jelenések könyve, ami hét angyalnak adatik. Ez a hét angyal a földre mért csapásokat intézi a trombiták megszólaltatásával.

További részletességekbe menő fejtegetést nem szeretnék írni, úgy vélem az előzőekben már megtettem.

Teljes szívemből kérem az Úrtól, hogy mindannyian úgy állhassunk meg Előtte, mint hasznos és jó sáfárok, kik hűek maradtak mindhalálig!
Az Úr áldja és tartsa meg Önöket!

Testvéri tisztelettel és szeretettel: Zoltán

Kedves Zoli Testvérünk az Úr Jézus Krisztusban!

Örömmel olvastuk, ha rossznak is tartottad a soron kívül megküldött tanításunkat, de legalább értékelted azt, hogy sok munkát fektettünk bele.

“Ugyanakkor szomorúan olvastam a negatív hozzáállást a másik nézetet vallók iránt.”

Te, Zoli! Csak nem azt vártad, hogy álláspontunk kinyilvánítása mellett az ellentétes állításról elismerően szólunk? (Ha tudnád, hogy a Szabados-féle anyagra milyen megjegyzéseket tettünk, nyilván a jó modor határán belül! Például: Itt most nagyon elkeveredtél az Igékben, vagy ezt bizonyítsd be, légy szíves add meg, hogy ezt kitől idézted vagy hol olvastad, vagy: vigyázz, ezt kiragadtad a szövegkörnyezetből, ezt gyakran teszed, olvasd el, hogy öt sorral feljebb mi áll az Igében! stb.)

“Még szomorúbb, hogy csak olyan Igéket sorakoztattak fel, amit tudtak a saját nézetükhöz igazítani, s magyarázni. Elég erőltetettnek érzem az Igének ezt a fajta elemzését.”

Zoli, ez övön aluli! Hát talán nem ugyanazt teszitek ti is? Ti miért nem érveltek például azzal, hogy a Gyülekezet a Krisztus Teste, ergo: talán csak nem próbálja meg a nyomorúság tüzében a saját testét… Sőt, mint írtuk, a páli megjelenéskor, amikor Pál a Gyülekezetet üldözi, azt mondja neki az Úr Jézus Krisztus: Miért üldözöl engem? Tehát az Úr Jézus Krisztus azonosítja magát a Gyülekezettel. Nem engedi azt üldözni. És akkor bevinné a nagy nyomorúság még intenzívebb üldöztetései közé? A Bárány alávetné saját magát a Bárány haragjának? Néha nem is igazán értelek titeket. Hát persze, hogy ezekkel az Igékkel érvelünk (többek között), miközben ti ezeket elő sem meritek venni, mert nem illeszkednek bele a saját nézetetekbe. És akkor te cikizel minket azzal, hogy csak az oda valókkal dolgozunk? Ez övön aluli volt! (Egyébként jó lett volna, ha ilyen Igék, ha csak pillanatokra is, de elgondolkoztattak volna téged, és reagáltál volna rájuk!) Még egy megjegyzés: mi minden olyan Igét górcső alá vettünk, amit előhoztatok a “Késik a Vőlegény”, “A titkos elragadtatás fikciója” és a te írásodban. Plussz, hozzáírtuk a “mieinket”. (Egyetlen kérdésre valóban nem reagáltunk, és sajnos ez éppen a te írásodban szerepelt, elnézést kérünk, most megtesszük.) Ti az éjszakai tolvaj képével érveltek, mert azt tartjátok oda illőnek. Amikor kifejtjük és bizonyítjuk, hogy ezzel a képpel nem támasztható alá a nagy nyomorúság utáni elragadtatás, akkor ezt vagy meg sem halljátok, vagy csak simán hallgattok, de nem változtattok az álláspontotokon. Amikor mi azzal érvelünk, hogy már az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele előtt megtörténik a mennyben a Bárány menyegzője a Jelenések könyve szerint, akkor ti megint bedugjátok struccként a homokba a fejeteket és hallgattok. Nem halljátok meg az érvelésünket. Vagy a Bibliában nem olvastátok ezt? Néha-néha el lehetne ismernetek, hogy a bástyáitok már inognak, recsegnek, ropognak.

Most igyekszünk választ adni felvetéseidre:

1./ Kérdésem, hogy akik az elragadtatást követően térnek majd meg, - állításuk szerint - ők nem tagjai Krisztusnak; nem lesznek része az Eklézsiának? Miként képzeljük el helyüket a nyomorúságot követően?
Mi az Eklézsia, Egyház, Anyaszentegyház kifejezések helyett a Gyülekezet kifejezést szeretjük használni. A Gyülekezet tagjai eredetüktől függetlenül már nem zsidók, nem pogányok, hanem egy teljesen új nép, ők mennyei állampolgárok, a földön csak jövevények a továbbiakban. (1 Pét 1, 1, 17), (1 Pét 2, 11) Pál azt írja: “… elragadtatunk… és… mindenkor az Úrral leszünk.” (1 Thessz 4, 17) Ezt a különleges ígéretet csak az elragadtatottak kapták, azaz a Gyülekezet. Mi a menyegző után, mint a Bárány felesége, mindenkor ott leszünk, ahol a férjünk, az Urunk. Ha Ő a dicsőséges visszajövetelt követően bármikor a mennyben tartózkodik majd (Apcsel 3, 21), akkor mi is ott leszünk, ha Ő a földön gyakorolja a hatalmát, mint Királyok Királya, és mint Uraknak Ura, akkor mi is a földön leszünk, Ővele. Ennyivel több a Gyülekezet tagjának lenni, mint akár keresztyén mártírnak lenni a nagy nyomorúság idején. Olvashattad a tanításainkban, hogy akik a nagy nyomorúság alatt születnek újjá, azoknak csak egy része éli meg a dicsőséges eljövetelt, ők természetes tagjai lesznek az 1000 éves Békebirodalomnak. Akik újjászülettek bár, de az égi csapások áldozatai lettek, azok feltámadottként lesznek tagjai ennek az 1000 éves Békebirodalomnak. (Esznek, isznak, mint Jézus Krisztus a feltámadása után, testi formában lesznek, amikor akarnak, viszont - hasonlóan Jézus Krisztushoz -, akkor mennek át a falon, amikor akarnak…) Akik újjászülettek bár, de mártírként meghaltak, azok szintén feltámadottként lesznek tagjai ennek az 1000 éves Békebirodalomnak. (Ők ítélő hatalmat is kapnak majd.) Zoli, ezt tartalmazta az a részedre szintén soron kívül megküldött színes táblázat, amivel természetesen nem értettél egyet. Vagy esetleg nem eléggé figyelmesen tanulmányoztad? Most érthetőbb lett? (Vigyázz mit válaszolsz! Most sem állítottunk mást, mint akkor…)

2./ “Önök a 10 szűz példázatában azt is felfedezni vélik, hogy ők békésen, csendességben aludtak, minden külső negatív behatás, üldöztetésektől, nyomorúságoktól stb. mentesen… Ezzel is alátámasztva elméletüket, hogy a nyomorúságban nem lenne módjuk ilyen pihenésre. És ez így is van. Csakhogy a 10 szűz példázata szellemi elszenderedésről, alvásról beszél, míg a nagy nyomorúság fizikális jelenség, történés lesz! Sokkal szorosabb az összefüggés e kettő (nyomorúság és az alvás) között, mint azt gondolni vélik. Bizonyára nem délutáni szieszta gyanánt fognak pihengetni még az okos szűzek is, hanem a fáradtságtól, kimerültségtől, a látszólag hiábavaló, eredménytelen várakozástól.”

Zoli ezt csak te találtad ki. Ez már a spekuláció kategóriája! Tőled már keményebb pengeváltást várunk.

“Ha belegondolunk valóban fárasztó és leterhelő lesz az a 7, ill. a három és féléves időszak a hívők számára, így nem csoda, hogy elszenderednek, s nem lesz bennük a szüntelen várakozás heve. El lesznek foglalva a megélhetéssel (hiszen vásárolni a bélyeg nélkül nem fognak tudni), egyéb gondokkal…”

Zoli ez még mindig csak képzelgés! Hol láttál, vagy hallottál már olyat, hogy aki menekül az egyik városból a másikba, igyekszik a hegyekben megbújni, netán az éhező gyermekének valamiféle ennivalót szerezni, az elszundikál, sőt kihal belőle, mint írod, a várakozás heve. Nem olvastad el figyelmesen amit írtunk: a menekülők közül az Újjászületett keresztyének napra pontosan tudják majd, hogy mikor jön el az Úr Jézus Krisztus, hiszen olyan intenzív Bibliatanulmányozás még nem volt a történelemben, mint ami akkor lesz. A zsidó nép ekkor kapja megtisztulásához kegyelemből, utolsó lehetőségként a kései esőt! Fiaik, leányaik prófétálni fognak, a nap elsötétedik… Nem olvastad Jóel könyvét? Pünkösdkor Jóel próféciáinak csak részleges beteljesedése történt meg! Ugyanilyen Szentlélek kiáradás lesz akkor is. Légy szíves ne keverd bele a tíz szűz példázatát a lagymatag keresztyénség korában megtörténő elragadtatás eseményébe! (Te nem érzékeled micsoda szellemi sötétségben él a világ? Akár holnap is jöhet értünk az Úr Jézus Krisztus. Mi többek között ezért is igyekezünk szolgálatban lenni.) Te Zoli, ezek szerint te azt sem fogadtad el, hogy Jézus Krisztusnak a tanítványok három kérdést tettek fel, amire Jézus Krisztus rendre megválaszolt. Zoli így nehéz is az időszakok között eligazodni! Egy kicsit sajnálunk is, mivel úgy látjuk, hogy Isten dolgai iránt hatalmas az érdeklődés benned, viszont valaki úgy megkötözött téged ilyen és hasonló tanokkal, hogy ezekből már szinte lehetetlen kijönni. Kék Peti jut rólad eszünkbe. (Egy mese, aminek az elejéből idézünk most neked.)

“Kék Peti, utólag már kideríthetetlen okból a füvet kéknek, a lisztet pedig pirosnak mondta. Innentől kezdve a fák színe is kék volt számára, hiszen olyan színűek voltak a levelei, mint a fű. Az ég viszont ettől fogva már nem lehetett kék, az a szín már foglalt volt, így azt zöld, a búzavirág is zöld, de zöld lett a kék ibolya is, immáron kék levelekkel. Ha már a liszt piros volt, akkor a meszelt fal is, a tojásfehérje, sőt még a tej is, viszont fehér volt a háztetőn a cserép, de fehér volt a hétpettyes katicabogár is. Amikor bekerült a városba, tudta, hogy csak akkor mehet át a kijelölt gyalogátkelőhelyen, ha kéket mutat a lámpa, fehér színnél viszont nem szabad átmenni. Amikor a többiek mondták neki, hogy az nem fehér, hanem piros, akkor azt mondta, hogy az nem lehet, hiszen a tejszínhab és a liszt a piros. Amikor mondták neki, hogy a kék lámpa az zöld, azt sem tudta elfogadni, mivel a zöld szín már foglalt volt az ő tudatában. A mese szálait nem fűzzük tovább, legyen annyi elég, hogy társainak kevés reménye volt arra, hogy megváltoztassák őt, hiszen ha csak egyetlen igazságukat is elfogadta volna, a teljes színvilág összeomlott volna benne. Valamit már sejtett ugyan abból, hogy igaza lehet társainak, de félt attól, hogy megszólják ha visszalép, illetve megrettent annak a nehézségétől, hogyha ezzel kapcsolatban bármit is elfogad, újra kell gondolni mindent, fel kell építenie magában egy új színvilágot. Hát ilyen volt ez a Kék Peti.” Online kérjük a mesét fejezd be!

3) Tizedik oldalon idézték a 2 Thessz 2, 1-3-at. Sajnálatos módon épp a lényeget nem idézték, ami az egészre világos és egyértelmű választ adott volna: “ne csaljon meg titeket senki semmiképpen…” és a lényeg itt következik: “mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia”.

Ma már mi is úgy érezzük, hogy nem egyértelműen fogalmaztunk. Rövidített formában idézünk most írásunkból úgy, hogy más betűtípussal írjuk, az azóta átszerkesztett sorainkat.

“A Thesszalonikában élő keresztyének úgy tapasztalták, akkora üldöztetésben és nyomorúságban élnek, hogy úgy vélik, ez már a nagy nyomorúság. Miután ők tudták(!), hogy a nagy nyomorúság előtt kell lennie az elragadtatásnak, megrémültek a gondolattól, hogy az elragadtatás esetleg anélkül, hogy ők azt észre vették volna, már megtörtént, és ők nem kellettek az Úr Jézus Krisztusnak. Megijedtek, hogy ittmaradtak. Második levelében Pál (többek között) hittestvérei ez irányú összezavarodott gondolatait igyekezett helyreigazítani. Íme néhány sor a levélből!

“Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen…”(2. Thessz 2, 1-3)

Pál azt írta, hogy ne hagyjátok elhitetni magatokat “… mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.” Mármint dicsőséges eljövetelének, visszajövetelének “ama” napja. Mintha azt mondaná: Hol van még az? Ezzel szemben az elragadtatás időpontját (a thesszalonikaiakkal együtt) annyira várta,… remélte, hogy az még az ő életében következik be!… Már a keresztyénség korai szakaszában is ebben reménykedve, így köszöntötték a hittestvérek egymást: Marana tha! (A mi Urunk jön, közel az Úr. /1 Kor 16, 22/) Tehát nagyon remélték, hogy hamar eljön értük az Úr Jézus Krisztus.

A thesszalonikaiak zavarát éppen ez képezte. Mivel először az elragadtatásnak kellett volna eljönnie, hogyan lehetséges, hogy ők már a nagy nyomorúságban élnek? Ha viszont már abban élnek, akkor már az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele következik, hol van hát az elragadtatás? Idegesek voltak.

Levelében Pál azzal nyugtatta meg őket, hogy elismételte számukra az eseményeknek azt a sorrendjét, amit már ottjártakor is elmondott nekik (2. Thessz 2, 5),…

Pál először is szétválasztotta egymástól az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét és a Hozzávaló gyülekezésünk (elragadtatás) eseményét. Az elragadtatással nem foglalkozott, annak közeli időpontját mindenki várta és ismerte, viszont megnyugtatta hittestvéreit, hogy amiben élnek, az még nem a nagy nyomorúság időszaka, tehát (nem volt még meg az elragadtatás és) az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele még ugyancsak odébb van.

”… Mert nem jön az el addig, (Krisztusnak ama napja) mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik (a Fenevad) a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?” (2. Thessz 2, 3-5)

Pál sorolta, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt, még előbb egy hittől való nagymérvű elfordulásnak, egy világméretű hitehagyásnak kell bekövetkeznie, el kell jönnie még a bűn emberének, a Fenevadnak (Antikrisztusnak), aki Istenként imádatja majd magát…”

Mi így, már valóban szándékunk szerintinek tartjuk. (A tanítás még megjelentetés előtt áll!)

4./ “Állításuk szerint a jelenleg is féken tartó erő a Szent Szellem, ill. a Gyülekezet. Merthogy a Gyülekezetnek kell félretolatni, mielőtt az Antikrisztus hatalomra juthatna. Csakhogy a Gyülekezet nem félretolatni fog, hanem elragadtatni, kiragadtatni. Érezhető a különbség a két fogalom között. Nem egy, ha valamit félre tolok, ill. kiemelek, kiragadok valahonnan!”

Zoli ezt csak te találtad ki. Szíveskedj Pálnál reklamálni! Ugyanazt írjuk, mint fentebb: Ez már a spekuláció kategóriája! Tőled már keményebb pengeváltást várunk.

5./ Idézték a Máté szerinti evangéliumból azt a részt, amikor az Úr figyelmezteti a tanítványokat, hogy imádkozzanak azért, hogy futásuk ne télen és ne szombaton legyen. Márk és Lukács nem ír szombatot, csak a telet említi meg. Bizonyára nem véletlen!”

János meg se szombatot, se telet nem ír. Kösz.

“Legutóbb írtam még egy Igét, amit csalódásomra nem találtam meg az önök írásában. De akkor ismét beidézném:
“Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” /1Kor 15, 52/

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ez az Ige az elragadtatásról beszél. (Igen, a Szerk.)
Mikor? Az utolsó trombitaszóra!!! Mik ezek a trombiták? Számszerint 7 trombitáról ír a Jelenések könyve, ami hét angyalnak adatik. Ez a hét angyal a földre mért csapásokat intézi a trombiták megszólaltatásával.”

Engedj meg egy személyes dolgot! Gyermekkoromat egy hatalmas vasúti rendező-pályaudvar közelében töltöttem, valamennyi gyermekkori játszótársam édesapja vasutas volt. A vagonok között kergetőztünk, “harcoltunk” bújócskáztunk. Akkoriban találkoztam először (és utoljára) azzal a vagontípussal, amit fékező vagonnak neveztek. Ez teljesen olyan volt, mint bármelyik tehervagon, csak az egyik végéhez még odaépítettek egy kis fülkét, egy kis kabint. Ebben a kabinban volt egy hatalmas, kormányszerű kerék és amikor úton volt a tehervonat, mindvégig ült benne egy vasutas. Tudni kell, hogy abban a korban még túlnyomórészt gőzerővel működő mozdonyok voltak forgalomban. Ez a gőzmozdony csak önmagát tudta szükség esetén lefékezni, de az általa vontatott negyven-ötven, árúval megrakott vagont nem, mivel akkor még erre nem létezett megoldás. Hogy a vonat lefékeződhessen, a teherkocsik közé a kocsirendezők beépítettek két-három fékező vagont, így az abban utazó vasutas, megfelelő időben, annak a kormányszerű nagy keréknek az elforgatásával, “behúzta” a saját fékét. Nyilván a mozdonyvezető tudta, hogy mikor kell az egész vonatot lassításra, vagy megállásra, tartózkodás esetén rögzítésre fékezni, illetve induláskor szabadjára engedni. A fékező vagonokban ülő segítőtársaival úgy tudott csak kommunikálni, hogy füttyjeleket adott le, amit azok meghallottak és annak megfelelően jártak el. Mivel azonban a mozdonynak több egyéb esetben is kellett hangjelzést adnia, például beláthatatlan kanyar előtt, sorompó nélküli átjáróhoz közeledve, stb. a kommunikáció a füttyök száma alapján működött. Három füttyre ki kellett engedni a féket, négy füttyre (és ez most komoly!) félig behúzni, öt füttyre megállításhoz (nem állóra fékezve) behúzni, hat füttyre a kerekeket állóra kellett fékezni. Amikor a fékező vagonban ülő vasutas meghallotta, hogy fütyül a mozdony, elkezdte számolni a füttyök számát. (Létezett ilyen munkahely!) Nyilván csak akkor cselekedhetett, amikor nem jött több fütty, tehát az utolsó füttyszóra. Ha akkor harsonát alkalmaztak volna, akkor az utolsó harsonaszóra.

Bizonyára tudod, hogy már Mózes idejében is trombitajelzéseket adtak le. Mivel ezek a kezdetleges trombiták (például akár a kosszarvból készült sófár is) nem dallamok lejátszására készültek, különben sem lehet dallam felismerésére apellálni a jeladónak, sorozatban leadott megszólalásaikkal adták az éppen aktuális információt. Külön jele volt a figyelem felkeltésének, külön jele volt az ünnepre való felkészülésnek, külön jele az összegyülekezésnek, külön jele a táborbontásnak, a tábor elindulásának (elindításának), a riadónak stb. És cselekedni mindig csak az utolsó harsonaszóra kellett, hiszen az adta meg a jelzés értelmét. Pál, zsidó lévén, ráadásul katona lévén nagyon is jól értette, amikor a Szentlélek kijelentette neki az eljövendő dolgokat. Ha nem így kapta volna meg, zavarba jött volna és értetlenül arra gondolt volna, hogy trombita nélkül indulna meg a Gyülekezet? Ez lehetetlen. Trombita nélkül nincs sem táborbontás, sem gyülekezés, sem indulás… Mint olvashattad, itt a riadót fogják megfújni. (Nézz utána a rabbinikus irodalomban, hogy az hány “darab” jel! És végig kell várni, csak az utolsóra szabad cselekedni!)

A hatnapos háborúban, amikor Izráelt 1967-ben egyidőben megtámadta az összes körülötte lévő ország, a Jeruzsálemben lévő katonai alakulatok trombitajelekkel kommunikáltak egymással, mert ezeket a kódolt üzeneteket az ellenség nem tudta időben megfejteni. Birtokunkban van az a hangfelvétel, amikor a zsidó katonák elfoglalják a Jordán csapatoktól a Sirató falat, illetve a templomteret. Jól hallatszik a trombitából leadott jel, amely nem visszavonulásra, nem a hadtáp érkezésére, nem légitámadásra stb. adott jelet, hanem támadásra. Jól kivehető az egykori felvételen, amikor az utolsó harsonaszóra megindul az össztűz, a roham. És ezt a jelet ők sem tévesztették össze a Jelenések könyvében leírt angyali trombitaszóval! Bizony Zoli.

Azt mostmár (“büntetésből”) keresd ki magadnak (Kék Peti) a Bibliából, hogy az angyalok miért trombitálnak az Úr Jézus Krisztus egyes ítéletei előtt!

Ne haragudj, ha ennyi mindennel terheltünk, de a kérdéseidet szerettük volna megválaszolni.
Annyit még engedj meg, hogy megkérdezzük, ha mégis mostanság lesz az elragadtatás, te mit teszel? Hogyan fogod tudni elintézni, hogy itt maradhass?
A másik: tételezzük fel, hogy elfogadjuk a ti tanításaitokat, azon kívül, hogy visszavonjuk eddigi írásainkat, mit kell tennünk mást mint eddig, hogy veletek együtt mi is vértanúk lehessünk? Te például hogyan készülsz jobban, mint jelenleg mi? Hiszen azt tanítjátok, hogy az általatok képviselt tantól jobban felkészültek lesznek követőitek.

Ha van időd, írjál!
Az Úrjézus Krisztus nevében, szeretettel: a Szerk.