Kedves onlinebibliaora!

Először is elnézést kérek, amiért ismét zavarom önöket levelemmel! Legutóbb azt mondtam, hogy nem szeretném tovább vitatni az elragadtatás témáját, másként látom az Igéből, mint maguk.

Mindazáltal -nem újbóli vitahullám elindítása céljából!- egy linket szeretnék elküldeni. Véleményem szerint nagyon jól leír dolgokat, és világossá tesz Igei összefüggéseket. Különösen az “Úr napja” fejezetén belüli pecsétekkel kapcsolatos magyarázatot emelném ki, már csak azért is, mert utoljára kérték, hogy írjam le a 7 trombita jelentését… Úgy hiszem ezen írás sokkal jobban kifejti, mint ahogy azt én tehetném.

Ha tudnak rá időt szakítani, örülnék, ha elolvasnák és tanulmányoznák -miként az eddigi általam küldött írásokkal is tették.
Ha esetleg már ismerik, akkor elnézésüket kérem!

Az Úr áldását kívánva, üdvözlettel és szeretettel: Cs. Zoltán

Kedves Zoli!

Többször felvetődött már bennünk a kérdés: hogyan lehetséges az, ha csak az elragadtatás témáját is vesszük, hogy van aki azt állítja, hogy az a nagy nyomorúság előtt lesz, van aki azt mondja, hogy közben, és van aki arra “esküszik”, hogy ez azonos időre esik az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelével. És miért van az, hogy ezekből az igazságokból senki nem akar aztán egy jottányit sem engedni? Az egyik fél belekeveri ezt az Igét, a másik azt, és akkor ennek se vége se hossza. És ezek ráadásul valamennyien keresztyének.

Mi úgy látjuk, hogy a Szentírás figyelmeztetése ellenére túl sok a tanító. És amikor egy Istent kereső lélek még teljesen nyitott szívvel kifog egy olyan tanítót, akit valójában erre soha nem kent fel a Szentlélek, az egy életre szóló olyan vésetet kap, amiből már később alig tud kikeveredni. Utána már kifejezetten ahhoz a tanításhoz ragaszkodik, amit valaki - tévesen - először elültetett benne. Egyébként nálad is ezt látjuk, és ezt megint nem sértésnek szánjuk.

Kereső programmal - bármilyen terjedelmű anyagot is kapunk - először (már rutinból) mindenkor megvizsgáljuk, hogy egy-egy anyagban maga a szerző Úrnak mondja e saját szövegében az Isten Fiát, vagy sem, hiszen tudjuk, hogy csak a Szentlélek által lehet Őt Úrnak vallani. E nélkül lehet Messiásnak, Krisztusnak, Isten Fiának, Jézusnak, Jézus Krisztusnak, Megváltónak, Báránynak…stb vallani, de Úr Jézus Krisztusnak soha. Ebben az írásban a szerző saját fogalmazású mondatai között nem találtunk egyetlen Úr Jézus Krisztus megnevezést sem. Innentől fenntartásokkal olvastuk, de végig olvastuk (!) az anyagot.

Azt olvassuk például rögtön az első oldalon, hogy a Bibliában sok ellentmondás van, és ezzel a szerző is egyetért. Hát tán nem egyazon Szentlélek inspirálta az egyes írások szerzőit? Vagy esetenként az Igazság Lelke tévelyeg? Nem lehet, hogy a publikáció írója tévelyeg, mivel keresését és munkáját nem támogatta meg az Úr Jézus Krisztus Lelke?
Még ugyanezen az oldalon panaszolja a szerző: “A magyar nyelvű keresztény egyházak, felekezetek honlapjai közül igen kevés foglalkozik behatóan az utolsó idők eseményeinek érthető, átlátható közzétételével.” Ezt mi is így látjuk, mondjuk nagy csalódást ez nem okoz számunkra.

Ezúton javasoljuk a megküldött anyag szerzője számára az Online Bibliaóra tanításait, amelyet informatikai programunk visszajelzései és statisztikái szerint már Malajziától az Egyesült Államokon át, Svédországig számtalan országban olvasnak és tanulmányoznak. Angliában például egy-egy tanításunk átlagos megtekintési ideje közel húsz perc (ez nagyon hosszú idő!) és ebben az átlagban az is benne van, hogy valaki azonnal kilép, mihelyt beleolvas az írásunkba. Ezt csak azért írtuk le, mert mi is úgy látjuk, tanításaink kerek egészek, és például az utolsó időkről szólóak is kellően és komplexen lefedik az akkori történéseket. A mi tanítói stílusunk általában abban tér el a többi tanító stílusától, hogy egyszerre inkább kevesebbet markolunk, és nem igyekszünk hatalmas ismeretanyagunk, idegen szavakkal megspékelt szókincsünk firtatásával azonnal megszédíteni, elkápráztatni és bedöngölni az olvasót, hogy azt követően már csak nekünk lehessen igazunk, hanem inkább - helyettük - még kérdéseket is teszünk fel, hogy lépésenként átismételhessük, összefoglalhassuk az addig írottakat. Talán ennek is köszönhető, hogy növekszik olvasóink száma. (Világszerte.)

Ami írást voltál kedves küldeni, abban a szerző szórólapáttal “nyomatja” az Igéket, aztán amikor már betemetett, akkor két mondatban summázza, hogy tehát… Függetlenül attól, hogy az egyik Igében volt egy olyan is, hogy… A másik meg nem is odavaló volt. Gyakran az volt a meglátásunk, hogy nem számított honnan van az Ige, csak legyen benne mondjuk “b” betű, mert itt most ez volt az Igék összegyűjtési szempontja. Egy összedobált, rendetlen, igénytelen írásnak láttuk az egészet, mint a “Késik a Vőlegény”-t is. De még Szabados Ádám stílusával is voltak fenntartásaink. (Egyébként Szabados testvérünk hittestvérhez nem illő modortalansággal egy mondatban sem reagált az anyagára küldött írásunkra, pedig ha kemények is voltunk vele, óvtuk magunkat attól, hogy személyét bármivel megbántsuk. Milyen jogon tettük volna ezt?) Honnan szeded te ezeket az anyagokat Zoli? Biztos, hogy megfelelő “könyvtárban” forgolódsz?

Visszatérve az anyagra: sok jót is találtunk benne, ezek viszont inkább informális dolgok, nem annyira Igemagyarázatok. Jeruzsálem kontra palesztinok helyzetét, a templommal és a Golán-fennsíkkal kapcsolatos dolgokat igyekszünk mi is naprakészen követni, tehát ezeket ismertük.

Végtelen zavarosnak találtuk viszont az Úr napjával kapcsolatban írottakat, ettől a mi anyagunk jobb. Például az Úr napja nem a Harag napja, hanem az is. Az Úr napja az elragadtatás napja is, de hiszen ezeket mi világosan kifejtettük a 27. sz. tanításunkban éppen azért, hogy végre eligazodhassanak azok akik valóban kíváncsiak erre, vagy szeretnének egy halom más Igét is végre megérteni! E területen nagy kavarodást és erőlködést tapasztaltunk az írás szerzőjénél. Az utolsó trombitaszó és a hetedik trombitaszó esetében is. Írásával (csak remélhetjük, hogy kevesek olvassák) jól megkeverheti azokat, akik eddig még így-úgy értettek is valamit. Ne haragudj, de az elragadtatásról írottak is mind a szellemi kiskorúságról árulkodnak, különösen fájt ez az összegzés a 12. oldalon: “Mindhárom evangéliumi idézet arról számol be, hogy az ember Fiának eljövetelekor lesznek az ég jelei s ekkortájt várható az elragadtatás is.” (?) Örültünk viszont annak, hogy végre Reinhold is “kapott egyet” valakitől. “Az utolsó 7 csapás tehát nem Jézus Krisztus visszajövetele után lesz, ahogy azt Reinhold fejtegeti…” - eddig ugyanis ő volt az igazság képviselője. Hát csak eddig?…

Barátunk honnan veszi, hogy (15. old.) “A Sátán testet ölt s emberi formában lesz jelen a Földön.”? Ez oly annyira nem biblikus, hogy már indokolni sem kívánjuk. A 21. oldalon ezt olvassuk: “A néki adatott tulajdonjog a Föld felett…” Egy-két héten belül olvashatod az “E világ fejedelme” c. 34. sz. tanításunkat, amelyet inkább tanulmányozz, mint ennek az írásnak idézett sorait. 27. oldal: “… a hívők látni fogják az Antikrisztus felemelkedését…” Az előzőekben még amellett érvelt, hogy az “egyház” félretolatik az útból, mielőtt az Antikrisztus nyíltan fellépne, tehát effektive láthatóvá lenne… Szentlélek nélküli írás ez, úgy ahogy van. Nem is fárasztunk téged sem tovább vele.

Válassz más “könyvtárat”, vagy ne is mozdulj semerre Zoli! Hidd el elég a Biblia. Mi is abból értettünk meg mindent. Még azt is mondjuk, hogy a mi tanításunkat se cseréld fel soha a Bibliával.

Áldjon meg téged az Úr Jézus Krisztus és értékelje az Ő dolgai iránt való állhatatos érdeklődésedet!
Szeretettel: a Szerk.