Kedves szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A Húsvéti tévelygések sajnos, tények. Itt is kitűnik, hogy elhagytuk a mi Teremtő Istenünket. Bár csak tudnák az emberek, amit nem tudnak. Becsukták a fülüket, megkeményítették szívüket.

A helyreállítás szolgálatának annyira örülök, hogy nem is próbálom leírni. Naponta emlegetem Pál apostolt. Az Ő korában volt legtisztább a Gyülekezet, mégis volt bőven dolga a mi apostolunknak. Állandóan intett, biztatott.

Eddig is örültem Csaba Testvérünknek, ha lehet, ezentúl még jobban örülök. Én személy szerint is számítok arra a munkájára, amire elhívása van. Áldja meg az Úr Jézus Krisztus! Jézus Krisztus tanítványait nem választhatja el, hogy néhány dologról időnként, vagy esetenként, talán átmenetileg másképp gondolkodnak. Én hiszem, hogy van ennek előnye is, pl.: ellenőrizzük magunkat.

M. Zoltán református lelkész két írását átküldtem, tényleg örülnék a véleményeteknek. Ő maga azért a szívem csücske, mert Ő legalább akar tenni… A tenni-akarás manapság nem jellemző a református közösségre, nagyokat alszunk, bóbiskolunk.

Talán megtennétek, hogy N. Éva beszélgetéseiről is mondanátok valamit, Őt is átküldöm. Nekem kialakult időközben egy gondolatom vele kapcsolatban és szeretném ellenőrizni magamat. Ez a hölgy: F…béli, nagyon szerettem, csak jókat tudnék róla mondani. Beszédei azonban nem Biblikusak. Jézus keresztre-feszítését hallgattam tőle egy kazettán…nem is írom tovább, majd átküldöm azt a lapot…
Segítséget kértem valakitől, hogy helyre tudjam tenni a dolgokat. A válasz az volt, nem ismeri a hölgyet. Nem értem, ahhoz hogy véleménye legyen valakinek egy bizonyos ember beszédeiről, ahhoz ismernie kell személyesen? Kérem, hogy Ti is csak olvassatok bele!

Külön örömet szereztek számomra azokkal a szavakkal, amiket a mai fiatal nem használ, pl. legutóbbi leveletekben ilyen szó volt az “iparkodunk”.

Tudom, hogy számotokra természetes, hogy áttekinthető és helyesen írott legyen a szöveg, de ez nem mindenütt van így. Az Igét úgy magyarázzák, hogy csak “odahányják” mint a szalmát.–bocsánat! Mintha kritikus napom lenne…

“A hit erejével” olvasása közben fogalmazódott meg egy kérdésem. Hogyan válik láthatóvá egy ember hite? Mivel, hogyan mérhető? Nem arra gondolok, hogy valaki más hitét akarná méricskélni, hanem a maga hitét szeretné reálisan látni. Lehet, hogy nem fontos, csak a hit növekedése a fontos? Mások hitét olyan könnyű látni, a magunkét nem. Bocsánat a buta kérdésért…

Nagyoooooooon sokaaaaat szeretnéééék méééég Tőleteeeek tanulniiiiiiiii!!!!!!!!

Drága Jézusom! Könyörgöm, gyógyítsd meg Attilát!
A mennyei Atya, a gyógyító Úr Jézus Krisztus és a minden igazságra elvivő Szentlélek legyen továbbra is Veletek! Szeretettel: Esther.

Szeretett Esther testvérünk az Úr Jézus Krisztusban!

Értékes leveledet megkaptuk, ami megállapítást írtál benne, mindennel egyetértünk, úgy vezet téged meglátásaidban az Úr Jézus Krisztus Lelke, hogy szinte már repülsz is! Valóban, minden meglátásod tiszta és öröm olvasni!

Kérésedre M. Zoltán anyagait áttanulmányoztuk. Tudod, hogy mi nagyon kritikusak vagyunk!

Először: az a problémánk M. Zoltánnal, hogy sehol sem találjuk azt a konfirmációról szóló tanítást a Bibliában, tehát azt a valamiféle alkalmat, aminek - az első átküldött anyag szerint - a levezetésében M. Zoltán aktívan résztvett, illetve amihez a nevét adta.
Másodszor: bár az “Idegen szavak és kifejezések szótárából” tudjuk ugyan, hogy a konfirmáció a protestáns egyházakban a serdülők ünnepélyes befogadását jelenti az egyház teljes jogú tagjai közé, de azt nem tudjuk, hogy a Biblia szerint miféle csoportosulás, társaság, vagy közösség, netán egyház(?) a protestáns egyház(?), amelynek M. Zoltán az egyik vezetője? Hát ő nem a Krisztus Testének a tagja, még nevében sem a Gyülekezet tagja?
Harmadszor: ha csupán a protestánsok által kitalált konfirmációt is vizsgáljuk, hogyan választhatnak “teljes jogú tagjai” közé olyan serdült gyermekeket, akiknek még a bizonyságtétele is megbízhatatlan, hiszen a mózesi könyvek szerint Isten a húsz éven aluliakról azt mondja, hogy azok még a jót a rossztól meg sem tudják különböztetni!

Látod Sátán újabb aknamunkáját! Az ő világa szerinti törvények szerint “csakazértis” nem a húsz, hanem a tizennyolc éves életkor a felnőttség határa! Az ilyen korú állampolgárok e világban már önállóan gyakorolhatják például állampolgári jogaikat, önállóan írhatnak alá szerződéseket, végezhetnek banki ügyleteket, vezethetnek autót stb. És “teljes jogú tagjai” lehetnek akár még egy önmagát egyháznak tartó csoportosulásnak is, miközben a jót a rossztól meg sem tudják különböztetni - a Teremtő Isten szerint! (Immánuel fiunk, ha meg is szerezte a személyautó vezetésére szóló jogosítványt már tizennyolc éves kora előtt, húsz éves koráig önállóan nem vezethet, csak úgy, hogy anya, vagy apa mellette ül a kocsiban. Ez nálunk már több, mint két éve így történik, és még további négy hónapig így is lesz, miután mi a Teremtő Istenünk kijelentését tartjuk zsinórmértéknek az életünkben.)

Negyedszer: “Akié a fiú azé minden!” Ebben az általatok megfogalmazott felismerésben szeretnélek megerősíteni, “konfirmálni” benneteket is, akik most részesültök a keresztség sákramentumában. - olvashatjuk M. Zoltán szavait. Jól olvastuk? “… most részesültök a keresztség (bemerítkezés) szentségében.” M. Zoltán, M. Zoltán! Olvastad te a Biblia idevonatkozó részeit? Egyetértesz egyáltalán azzal, amit csinálsz, vagy csak feletteseidnek akarsz tetszeni azáltal, hogy (pénzért, megélhetésért) mindent azt teszel, amit ők mondanak neked, vagyis együtt futsz velük a tévelygésben? Ha már képes vagy arra is, hogy keresztelkedésnek mondj egy tagfelvételt? Képes vagy arra is, hogy gyermekeket tévessz meg, esetleg egy életre? Melyik Igét követed szavaiddal és cselekedeteiddel?
Ötödször: mi az a Heidelbergi Káté? Nem olyasmi, mint például az adventisták(?) hittételei, vagy a Jehova tanúi törvényei? Miért nem elég a Biblia. Isten írott Igéje? M. Zoltán, M. Zoltán. Biztos, hogy az Úr Jézus Krisztus Szentlelke vezérel-e téged?

Hatodszor: Az adott “prédikációt” átnéztük abból a szempontból is, hogy az “igehirdető” Úr-nak vallja-e egyáltalán Megváltó Istenét, mivel Pál szerint bárki, csak a benne lakozó Szentlélek által tudja Isten Fiát Úr-nak mondani. Fentiek tükrében nem igazán vagyunk meglepődve, hogy M. Zoltán beszédében egyetlen alkalommal sem említi az Úr Jézus Krisztus nevét! Valamennyiszer az Úr Jézus Krisztusról szól, csak, Krisztus, csak Jézus, vagy Jézus Krisztus névvel illeti, mint mondjuk a tévelygő és az Isten előtt útálatos iszlámvallás(?) elejétől végéig hamis Koránja.
Hetedszer: “Amikor erre a mai alkalomra készültem…” - olvashatjuk. Véleményünk szerint imádság nélkül, nem túlzottan nagy munkaráfordítással, mivel a beszéd 95%-a, egy nekünk is évek óta birtokunkban lévő evangéliumi szórólapról (ún. traktátusról) való történet felolvasása volt.

Kedves Esther! Kérünk téged, hogy ne tarts bennünket a fentiek után felfuvalkodottnak, se ne vess meg bennünket! Ha nem értesz egyet bármelyik megállapításunkkal, cáfold meg Igével! Az Igazsághoz viszont mindenek felett ragaszkodunk, és a kezdetektől erre tanítunk téged is! És légy éber, figyelj, tartsd nyitva a szemed, füled, hogy üres fecsegésével meg ne csalhasson senki! Egyébként M. Zoltán barátunk beszéde élőben még látványos és mutatós is lehetett az adott alkalmon. Sokan mondhatták, hogy: ma nagyon szépen beszélt a pap.

M. Zoltán másik anyagába ezek után már nem kívánunk különösebben elmélyedni. Nekünk ő innentől már nem hiteles. A “Szomorú kitérő” egy irodalmi alkotás, bárki ügyes tollforgató megírta volna ugyanígy, ha nem hívő, akkor is.

A kedvedért átnézzük N. Éva beszélgetéseit is. De ha már magad is azt írtad, hogy azok nem biblikusak, akkor miben akarsz megerősítést kérni? Különben ettől még szeretheted N. Évát, de ha “más evangéliumot” hirdet, akkor azt nem mondhatod, hogy semmi rosszat nem tudsz mondani róla! Hiszen ellenséged. Emellett intsed, figyelmeztesd, beszélj vele az Úr Jézus Krisztusról! Próbálj rávilágítani a hitbeli fogyatékosságaira, Igékkel, szeretettel.

Az a véleményünk, hogy egy illető saját írásairól, saját gondolatait tartalmazó beszédéről anélkül is lehet véleményt alkotni, hogy az illetőt személyesen ismernénk. Tehát az írásairól és a beszédéről. Ezeket össze kell vetni Isten Igéjével, a Szentlélek azonnal jelzi a hibát. Nagyjából ebből már következtetések vonhatók le a személyről is, mivel ezek már részben az ő gyümölcsei, és ugye tudjuk, hogy gyümölcséről ismerni meg a fát is. Ennek alapján mertünk M. Zoltánról gondolatokat megfogalmazni. Az ő beszédét és tevékenységét rossz gyümölcsnek ítéltük. Magát M. Zoltánt és N. Évát viszont ettől még nem ítéljük el, ehhez jogunk sincs, de a gyümölcseiket igen. Személy szerint ők, hasonlóan másokhoz olyan tévelygésben vannak, amiből igenis fel lehet és fel is kell állni. Megtéréssel.

Azt írtad: (Egyesek) Az Igét úgy magyarázzák, hogy csak “odahányják” mint a szalmát.–bocsánat! Ezt is jól látod. Mi is így látjuk. E területen is hihetetlen gyorsan terjed az igénytelenség, az elsivárosodás, de még a káosz is. Sátánnál megvalósult a munkahelyteremtő program. Ha számára valaki már semmire nem jó, hát jó lesz hamis tanítónak. Nála ez a közmunka. Ismét mondjuk szeretetből: légy éber!

Nagyon értékeltük a kérdésedet és egyáltalán nem tartottuk csacskaságnak: hogyan válik láthatóvá egy ember hite? Mivel, hogyan mérhető?

Éppen ma olvastuk újra el egy bizonyos aktualitás miatt egy régebbi tanításunkat. E témáról abban így fogalmaztunk szó szerint: (Az alábbiakban három részletet idézünk most 30. sz.Hit és cselekedet c. tanításunkból.)
(…) “Amíg egy ember magassága, testsúlya jól mérhető, addig öröme, bánatának mélysége, fájdalma viszont nem mérhető egzaktul, mérőszámokkal meghatározhatóan. Ez utóbbiakat legfeljebb jelezni tudja, kifejezésre tudja juttatni. Örömében ugrándozhat, nevethet, sírhat egy ember, esetleg a nyakába ugorhat valakinek. Bánatának, fájdalmának is hangot tud adni mindenki, tehát érzelmeit ki tudja mutatni, illetve azok jól felismerhetően láthatóvá válnak rajta. Ilyen a hit is. Nem mérhető, de a belőle fakadó cselekedetekből érzékelhető, kimutatható, látható. A hitből eredő cselekedetek a megmentett emberi élet külső bizonyítékai. Ezeket a bizonyítékokat látta és jegyezte fel a Szentlélek, és ezekről a külső bizonyítékokról kaptunk képet, amikor olvastunk Noéról, Ábrahámról, Sáráról, Mózesról, Dávidról és a többiekről, az Újszövetségben az apostolokról, s ha most íródna a Biblia, bizonyára sok ehhez hasonló külső bizonyítékot jegyezne fel a Szentlélek esetleg rólad vagy másokról is.”
(…) “Mai hitbeli cselekedeteinkkel… az Úr Jézus Krisztusnak szolgálunk, a világ felé bemutatjuk, hogy az Ő hatására és erejével mennyire megváltoztunk, egykori gonosz létünkre íme, lényünket már a jócselekedetek jellemzik, másrészt valóban jót teszünk embertársainkkal, amikor egyes szükségleteiket igyekszünk szeretet-megnyilvánulásainkkal betölteni.”
(…)“Törekedj arra, hogy cselekedeteiddel minél több gyümölcsöt teremj, hiszen amellett, hogy az Úr Jézus Krisztusnak szolgálsz ezekkel és az Ő Nevét dicsőíted meg, magadnak gyűjtesz örökkévaló kincseket a mennyben. Légy olyan a cselekedetek területén (is), hogy a nap végeztével szellemed mindenkor Nehémiásként szólhasson az Úrhoz: “Emlékezzél meg én rólam én Istenem!” És soha ne feledd, mit mondott Jézus Krisztus!

“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.“(Jn 15, 5)”

Szeretett Esther testvérnőnk!
Ismételten megköszönjük tartalmas és értékes leveledet, köszönjük biztató és áldásokkal teli soraidat, (kérünk, hogy továbbra is tarts meg bennünket a Top-listádon!) az Úr Jézus Krisztus szeretetével: a Szerk.