Kedves Testvéreim!
Kegyelem és békesség Néktek a mi Urunk Jézus Krisztustól és az
Örökkévaló Istentől, a mi Atyánktól!
Szomorúan olvasom, hogy sátán benneteket sem szünetel háborgatni!
Imádkozom értetek Testvéreim, hogy a reátok nehezedő nyomás
enyhüljön, erőtök pedig gyarapodjék!
Örömmel olvastam a tanításotokat a predestináció kérdésével kapcsolatban!
Nem vagyok benne biztos, de tán nyitva maradt egy kérdés!
Igazságos-e Isten részéről, hogy eleve kárhozatra kerülő embereknek is
létet ad?! A válaszom határozott IGEN!
Nem Isten a szerzője a bűnnek és Ő senkit sem alkotott bűnösnek, a
SAJÁT KÉPÉRE FORMÁLTA AZ EMBERT. Mível Isten nem személyválogató, az lenne az IGAZSÁGTALANSÁG a részéről, ha az emberi szabad akaratot megszűntetve csakis bűnre képtelen embereknek adná meg a lét jogát! Ne feledjük el testvéreim, hogy a “harag edényeit” is békességes tűréssel elszenvedi! Az óemberi szabad akarat nem más, mint ellenségeskedés Istennel. Ádám
bűnbeesése után ez az eredendően bűnös természet öröklődik át minden emberre.
Innentől nincs kérdés, mindannyian akik a világra jövünk, bűnösök
vagyunk, MÉLTÓK A KÁRHOZATRA!
Isten szuverén hatalma által úgy döntött, hogy egyeseken könyörül
közülünk, ki nevezheti ezért igazságtalannak?!
A kegyelmet nem lehet kiérdemelni és a KEGYELEM NEM IGAZSÁG, HANEM
HATALOM KÉRDÉSE!
Az embernek nem volt hatalma önmaga MEGVÁLTÁSRA!
A VÁLTSÁGRÓL IS ISTEN GONDOSKODOTT, s a FIÚ ISTEN VÁLT VÁLTSÁGÁLDOZATÚL!
Ki az az emberek fiai közűl, aki IGAZSÁGTALANSÁGGAL VÁDOLHATJA A
MINDENHATÓ ISTENT, HOGY ÁRTATLANT ADOTT ÖNMAGÁBÓL HALÁLRA A BŰNŐSÉRT?!
KI VÁDOLHATJA IGAZSÁGTALANSÁGGAL A BŰNŐSŐK KŐZŰL AZ IGAZAT, AMIKOR HATALMA ÁLTAL SAJÁT VÉRÉN VÁSÁROLT KEGYELMET OSZT AZ Ő SZABAD TETSZÉSE SZERINT?!
Ki vádolhatja igazságtalansággal a Mindenható Istent, hogy nem törölte
el az emberi fajt Ádámmal együtt?! Ki vádolhatja Őt, hogy a bűnösnek is meghagyja a lét jogát?! Ki vádolhatja Istent igazságtalansággal, amiért felette áll a térnek
és időnek, s ezért előre elrendelt és gondoskodott?!
Isten kiválasztó kegyelme nem más, mint az óemberi szabad akarat
HELYREÁLLÍTÁSA, hogy képesek legyünk a VÁLTSÁGOT HITTEL ELFOGADNI.
Ez az a kegyelmi ajándék, amit sem kiérdemelni nem lehet, sem méltóvá
nem válhat reá az ember!
Isten adja SZUVERÉN HATALMÁNAK TETSZÉSE SZERÍNT!
Az Úr Jézus Krisztus áldjon Benneteket Testvéreim!
Szeretettel:
Csaba
Szeretett Csaba testvérünk!
Sokat gondolkodtunk leveleden, mivel több helyen fogalmaztál olyan fordulatosan, és világítottál meg úgy összefüggéseket, vagy tettél kijelentéseket olyan módon, hogy azok felett bizony el kellett néha időznünk.
Ilyen volt például: “Mível Isten nem személyválogató, az lenne az IGAZSÁGTALANSÁG a részéről, ha az emberi szabad akaratot megszűntetve csakis bűnre
képtelen embereknek adná meg a lét jogát!” Mihelyt megértettük, elfogadtuk a megállapításodat. Két “csusza” is volt a kijelentésedben. Az egyik, hogy Isten a szabad akaratot soha nem veszi vissza, hiszen éppen ilyennek, mármint szabad akaratúnak teremtette az embert - saját képmására. A másik: bűnre képtelen ember nem létezhet Ádám és Éva óta. (Kivétel Jézus Krisztus, aki miután a Szentlélektől fogant, nem örökölte el a férfi emberen keresztül átöröklődő bűnre való hajlamot.) Tehát egyetértünk állításoddal.
Hasonló volt ehhez: “Az óemberi szabad akarat nem más, mint ellenségeskedés Istennel.” Ezt megértettük, csak vitatjuk, illetve ezt a kijelentésedet nem fogadjuk el. Véleményünk szerint az óemberi szabad akarat nem csupán ellenségeskedésre használható, hanem ellenkezőleg, az Istennek való megbékélésre is. Éppen ezért tud a bűnös is megtérni, illetve erre a szabad akaratra apellál (számít) a Szentlélek is, amikor igyekszik különféle dolgok felől, többek között a bűnről meggyőzni az embert. Óemberi szabad akaratból döntöttek a megtérés mellett például Pünkösdkor háromezren. Milyen más akaratuk lehetett volna?
Innentől érthető, hogy hasonlóan a fentiekhez, kihívás volt számunkra ennek a kijelentésednek a megértése is: “Isten kiválasztó kegyelme nem más, mint az óemberi szabad akarat HELYREÁLLÍTÁSA…” Csaba ez nem igaz. Véleményünk szerint az eleve elrendelés alapján kegyelemből történő kiválasztásnak semmi köze nincs az ember szabad akaratához, mármint abból a szempontból, hogy azt fenntartja-e a továbbiakban, vagy éppen helyreállítja-e. A kegyelem alapján történő kiválasztás és az emberi szabad akarat csak egyirányú ok-okozati összefüggésben áll egymással. A szabad akarat teszi lehetővé a kegyelem elfogadását.
Írtad még, hogy “Nem vagyok benne biztos, de tán nyitva maradt egy kérdés!
Igazságos-e Isten részéről, hogy eleve kárhozatra kerülő embereknek is létet ad?!”
Mi ezt - lényegében szintén kérdés formájában - így fogalmaztuk meg:
“Természetesen minden fenntartás nélkül elfogadjuk, hogy Istennek szuverén joga, hogy kegyelme által bárkit eleve elrendeléssel kiválasszon az örök életre, és szuverén joga bárkitől megtagadni ezt, mégis felvetődhet a kérdés, hogy akit már születése előtt eleve kizárt -előrelátásából és mindentudásából eredően az örök életből, tehát bizton tudja, hogy az illető majd földi élete végén úgyis a pokolba jut - hogyan engedheti az ilyet egyáltalán megszületni. Végtére is az ilyen személy minden remény nélkül, tudtán és akaratán kívül az örök szenvedésre jön a világra. Összeegyeztethető-e ez a szerető Isten erkölcsiségével?”
Úgy érezzük, hogy később egyértelmű választ adtunk rá:
“Mindenható és bölcs Istenünk eleve elrendelésével kiválasztott még valamikor a világ teremtése előtt (Ef 1, 4) egy olyan emberi kört, emberi csoportot magának - kegyelemből -, amelyről úgy határozott, hogy mindazok a személyek, akik önként, saját felelős döntésükkel hajlandók e csoportba tartozni, azok egy olyan mennyei elhívás részesei lesznek, amelynek következménye az újjászületés lehetősége, az egymással, az Úr Jézus Krisztussal és az Ővele (Atyával) való eggyé válás, tehát az Isten országában, a Szentlélek örömében való örök élet. Akik megtérésükkel vállalják alázatos és lenézett voltukat e folytonosan dicsőségre vágyó világban, azok saját akaratukból és mégis Isten eleve elrendeléséből lettek Isten kiválasztottjai és egyben elhívottjai. Ők valamennyien Krisztus Testének a Gyülekezetnek a tagjai.”
Elképzelhető, hogy az eredeti kérdésünkre mégis vissza kellett volna térnünk valahogy így: “A fentiekből következik, hogy Isten soha senkit nem zárt ki és nem is zár ki eleve elrendeléssel az üdvösségből.” Lehet, hogy igazad van. Utólag korrigálni fogjuk ezzel a már megjelentetett anyagot. (Köszi.)
Ma feltettük az elhívásunk céljával kapcsolatos írásunkat, abban néhány mondatban felelevenítjük az eleve elrendeléssel kapcsolatban korábban írottakat, lehet, hogy a két anyag csak együtt egy egész. Olvasd el ezt is!!!
Imáidat nagyon szépen köszönjük. Légy benne kitartó és buzgó, mert nagy szükségünk van a te közbenjárásodra, hiszen abból, amit eddig megismerhettünk belőled úgy látjuk, nagyon közel állsz mennyei Atyánkhoz, és bizalmasai közé tartozol.
Szeretettel: a Szerk.