Sziasztok Kedves Testvéreim!

Sikerült elolvasnom a 30.számu tanításotokat a “hit és cselekedetei” témában.
Kellemes, építő élmény volt!
Néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek ebben a témában!
7 évvel ezelőtt, egy olyan keresztyén felekezetben tértem meg
Istenhez, amely átbillent a “ló másik felére”.
Akarva-akaratlanul a cselekedeti üdvösséget hirdetik.
Mit jelent ez röviden?!

A cselekedeteikből kívánják felépíteni a hitűket és a hitűkből az
üdvözítő igazságot!
Sajnos ezzel nem csak az amúgy is “Keskeny útat” szűkítik tovább, de a
kegyelemből történő helyreállítást is a cselekedetek sokaságába
fojtják!
“Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez,
NEM CSELEKEDETEKBŐL, HOGY SENKI NE KÉRKEDJÉK.”
Ef. 2:8-9

Akkor, hogy is van ez?!

A szóban forgó testvérekre visszatérve, ők úgy gondolják például, hogy
a vegetáriánus életmóduk kedves Isten előtt!
Arra, hogy miként jutottak erre a megállapításra, csak annyit
mondanék, hogy a hitükből próbálták felépíteni az igazságot és nem az
igazságból a hitüket!
Ez egy olyan abszurd gondolkodásmódhoz vezet, amelynek az lett a
következménye, hogy úgy gondolják cselekedetekkel kedvessé válhatnak
Isten előtt!
Magyarul nem az IGAZSÁGRA ALAPOZOTT HITBŐL SZÁRMAZNAK A CSELEKEDETEIK,
hanem a cselekedeteikkel próbálják bizonygatni a hitüket!
“A Jakabi ige náluk teljesen elfajzott értelmezést kapott!
“Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”
Jak.2:17

Szóval azt észre kell venni, hogy az Igaz Hitből származó cselekedetek
soha sem tesznek nagyobb terhet a hívő emberre, mint amit az Írás
kinyilatkoztat.
A hitből fakadó cselekedetek olyan természetességgel fakadnak a
hitből, mint ahogy a bimbó virágba szökken!
Nem kell azt erőltetni, egyszerűen a Szent Szellem vezetésére kell támaszkodni!
Igaz, ez az óemberi természet számára nem mindig kellemes, mert az egó
sokszor próbál rugdalódzni a Szent Szellem vezetése ellen!
Viszont azt bizton állíthatom, hogy veszélyes vizeken evezünk akkor,
ha valamely cselekedetnek oly indítatásból állunk neki, hogy azért
tesszük, mert az tetszeni fog Istennek!
A hitből fakadó cselekedet motivációja, mindig az ISTEN és az emberek
ÍRÁNT ÉRZETT SZERETETBŐL FAKAD!

Így fogalmazza meg ezt Jakab apostol:
“De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett,
az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog
lesz az ő cselekedetében.”
Jak.1:25

Szeretettel:
Csaba

Szeretett Testvérünk az Úr Jézus Krisztusban!

Mélységesen sajnáljuk, hogy a Hit és cselekedet írásunkra küldött fejtegetéseidre csak most tudunk reagálni, de most nekünk alakultak úgy a dolgaink, hogy egy kis időzavarba kerültünk.

Csaba, nagy örömünkre szolgált, amikor azt írtad, hogy szóban forgó írásunk olvasása “Kellemes, építő élmény volt!” Bár ilyen lenne minden további is! Akkor már nem dolgoztunk hiába.

Ahogy az már lenni szokott, minden soroddal és szavaddal egyetértünk, a megtérésed óta eltelt hét év alatt hatalmas világosságot kaptál, nyilván engedelmes, gyümölcstermő hű szolgája vagy az Úr Jézus Krisztusnak, mivel véleményünk szerint csak és kizárólag az ilyen keresztyéneket ajándékozza meg a Szentlélek világosságával.

Leveledben kifejezetten tetszettek a következők:
”… az Igaz Hitből származó cselekedetek
soha sem tesznek nagyobb terhet a hívő emberre, mint amit az Írás
kinyilatkoztat.”
“A hitből fakadó cselekedetek olyan természetességgel fakadnak a
hitből, mint ahogy a bimbó virágba szökken!”
“A hitből fakadó cselekedet motivációja, mindig az ISTEN és az emberek
ÍRÁNT ÉRZETT SZERETETBŐL FAKAD!”

Visszatérve egy korábbi ígéretünkre, még nem találtuk meg a Jézus Krisztus és Pilátus találkozásakor lezajlott párbeszéddel kapcsolatos hajdani írásunkat, de néhány gondolatfoszlányra emlékszünk. Így anélkül, hogy megosztanánk veled, kérdés formájában megpróbálunk rávezetni téged néhány dologra. (Bár az is lehet, hogy jobban tudod, mint mi.)

Idézünk a Jn 18-ból: “…Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.” (Jn 18, 37-38)
Felfigyeltél-e arra, hogy amikor Pilátus megkérdezi, hogy “Micsoda az igazság?”, nem vár választ a kérdésére, hanem kimegy a helyiségből. Nem igazán érdekelte, hogy Jézus Krisztus szerint mi az igazság, pedig Urunk háromszor is említi ezt a kifejezést, alá is húztuk az Igében.

Ha lesz egy kis szabad időd, légy szíves küldj egy rövid elemzést nekünk arról, hogy szerinted mi az igazság! (Mert amit múltkor írtál erről, abból ezt nem igazán értettük meg.) Úgy próbáld megmagyarázni, hogyha a magyarázatodat beültetnéd Jézus Krisztus beszédébe, mind a három helyen helyt álljon! Hogy további élvezetet nyújthassunk neked, még két Igét felemlítünk, ahol magyarázatodnak szintén helyt kell állnia. Íme, az egyik: “Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3, 13-17) És íme, a másik: “Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15, 26) Hogy örömöd teljes legyen, e helyett szabadon választhatod esetleg ezt: “Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták.” (Róm 3, 21)

A feladat legalább olyan nehéz, mint a Jakab levelének elemzett része, de azt is megértetted!

Várjuk leveledet, az Úr Jézus nevében, szeretettel: a Szerk.