Kedves Testvérünk!

Néhány évig egy olyan családi házban laktunk, aminek a teteje palával volt burkolva. A ház mindössze tizenöt éve épült, de amikor esett az eső, akkor a tető eleinte ritkábban, majd az idő multával egyre gyakrabban beázott. Állítólag a sok savas eső ártott a palának, károsodott a szerkezete, és egy idő után elveszítette vízzáró képességét. Először kis tócsák keletkeztek a padláson, majd a víz további utat keresve magának áttört a gerendázaton, és csepegni kezdett odabenn a mennyezet. Hogy a bútort, szőnyeget, parkettát megvédhessük, ide egy vödröt, oda egy tálat kellett tenni, ezekkel tudtuk felfogni a lecseppenő vizet. Az edények jelenléte különös hangulatot adott. Amellett, hogy kerülgetni kellett azokat, éberen kellett figyelni, hol történik újabb csepegés, és máris lehetett szaladni újabb tálért, lábasért, lavórért. Már a padláson is voltak felfogó edények, ezek rendszeres ürítése ugyanolyan fontos volt, mint a lakásban elhelyezetteké. A védekezést külön nehezítette, hogy előre kiszámíthatatlan volt, mikor melyik pala ázik át. Természetesen az egyes beázásokat követően az eső elmúltával még legalább egy napig csepegett a mennyezet. Az igazi megoldást ismertük, viszont nem volt rá pénzünk. Maradt hát a kellemetlenség, a kiszámíthatatlanság, a bosszankodás.

A Biblia ismeri ezt a nehezen elviselhető helyzetet. A Példabeszédek könyvében kétszer is emlegeti, bár nem önálló eseményként ír róla, hanem mindenkor egy hasonlatban említi azt.

„… mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.” (Péld 19, 13) Ugyanez az új ford. Biblia szerint: „… mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony.”

„A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.” (Péld 27, 15) Ugyanez az új ford. Biblia szerint: „A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák.”

A Biblia tehát a beázó, csepegő háztetővel járó kellemetlenséget, kiszámíthatatlanságot és bosszankodást egy zsémbes, házsártos asszony viselkedéséhez hasonlítja. Ha oly gyakori is a zsémbes asszony, nem muszáj, nem feltétlenül kell minden asszonynak zsémbesnek lennie! Másféle asszonyról is tud a Biblia és azt a férfi számára Istentől jött áldásnak, az Úr ajándékának tekinti. Ugyanitt, a Példabeszédek könyvében olvashatjuk a következőt:

„A ház és marha (jószág) atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.” (Péld 19, 14)

Ha ismered az igazgyöngy keletkezését, akkor tudhatod, hogy az amellett, hogy önmagában is szép, azért különösen értékes, mert ritka, kevés van belőle. Az értelmes, okos, derék asszonyt a Biblia sokkal értékesebbnek tartja az igazgyöngynél, ezért olvashattuk azt az imént, hogy az ilyen asszony ajándék, mégpedig az Úrtól, az Úr Jézus Krisztustól.

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.” (Péld 31, 10)

A Példabeszédek 31, 10-31-ig tartó versei hosszasan sorolják az Isten szemében kedves derék asszony tulajdonságait. Ismerjük most meg, mik ezek!

A derék asszony olyan, hogy a férje szívből megbízhat benne, hiszen egész életén át soha nem cselekszik annak kárára, mindenben a férje javára van, és ezért a férje előtti értékéből soha nem veszít. Ügyeskezű, igyekvő, és panaszkodás nélkül, szívéből is jókedvűen dolgozik. Hasonlóan az egykori kereskedők hajóihoz, ha messzire is kell mennie, akkor is, még a távolból is megszerzi családja számára a szükséges eledelt. Ha kell, éjszaka is felkel, hogy ennivalót adjon háza népének. Ha annak látja szükségét, mezőt is vásárol, abba saját keze munkájával megfeszített derékkal haszonnövényt telepít, néha még éjjelente is azon töpreng, hogyan lehetne még hasznosabb a tevékenysége. Ügyes a háziipari munkákban is, tud fonni, szőni, kötni, varrni, foltozni, felszegni, átalakítani, hímezni. Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Gondoskodik háza népe tiszta és tisztességes öltözködéséről, a téli meleg ruháról, de önmaga is szépen öltözik, egyes ruhadarabjait saját kezűleg készíti. Ügyességéből eredően még egy-két saját maga készítette holmit el is tud adni, ezzel is szolgálva családja jólétét. Nagy gondot fordít arra is, hogy férje öltözködése is megfelelő legyen, ruhadarabjai annak más férfiak előtti tekintélyét ne csorbítsák. A derék asszonyból mindenkor erő és méltóság árad, és nevetve néz a holnap elé. Szájából a bölcsesség beszéde szól, amely a szeretetre tanít. Minden tekintetben ügyel a háza népére, mint láthattuk távol áll tőle a semmittevés. Tisztelik is őt a fiai, és észreveszik rajta az odaszánást, boldognak látják és mondják. A legnagyobb elismeréssel illeti őt a férje is, és azt mondja neki: hogy ha sok asszony is végez derék munkát, te felülmúlod mindegyiket.

Olyan szép ez az Igeszakasz, hogy érdemes eredetiben is elolvasni:

„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket. Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét. Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa. Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót. Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete. Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat! Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!” (Péld 31, 10-31)

Elemzés céljából emeljük ki a környezetéből az utolsó két verset! „Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!” Azt írja az Ige, hogy a kedvesség az lehet megjátszott, színlelt, képmutató kedvesség, csalárd kedvesség is. A szépségről azt írja, hogy az hiábavaló, azaz átmeneti, múlandó, idővel elenyészik, semmivé lesz. Tehát az e kettőért szerzett világi dicséret kevéssé értékes. Csak az az asszony képes magának igazi, hosszú távon is helytálló dicséretet szerezni, „… a mely asszony féli az Urat”, csak abból az asszonyból válik derék asszony. Olyan asszony, amelyik Istennek is kedvére való, amelyikben Ő is az örömét leli, mert Ő ilyennek szeretné látni az asszonyt. Istenfélőnek, megbízhatónak, családjáért élőnek, ügyesnek, szorgalmasnak, boldognak. Újjászületett keresztyénnek. „Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!” Kapjon meg minden jutalmat az ilyen, és cselekedeteiért csak had legyen jó híre a földön is és a mennyben is egyaránt, mert nem érdemtelen arra. Az ilyen asszony része a Krisztus testének, tagja a Gyülekezetnek, vagy úgy is írhatnánk, ilyenek a Gyülekezet asszonyai.

Ismételjük meg! Ilyenek a Gyülekezet asszonyai. Nem ilyeneknek kellene lennie, hanem ilyenek, erről lehet őket felismerni.

Tudjuk, hogy a helyi keresztyén összejöveteleket, gyülekezeti alkalmakat látogató személyek nem mindegyike hívő, hiszen vannak közöttük olyanok is, akik egyenlőre még csak érdeklődők, és vannak közöttük olyanok is, akik ugyan már hívőknek mondják magukat, de soha nem jutottak még bűnbánatra, bűneikben élve becsapják, áltatják saját magukat is, és nyilván vannak közöttük, ha kevesen is, akik újjászületve már valóban az Úr Jézus Krisztuséi. (Sajnos még ettől is árnyaltabb a kép, mivel ez utóbbiak között is léteznek kiváló szolgák és rest szolgák is. Nem mindenki termi egyenlő mértékben sokszorosát a beléültetett magnak, illetve a megszentelődésben nem egyenlő szintre jut el mindenki.) Az ilyen alkalmakkor a pásztornak olyan dolgokról is kell beszélnie, ami egyesek felé komoly felszólítás, mások felé csupán ébresztgetés, egy kisebbség számára pedig már érdektelen, hiszen ők már túl vannak esetleg azokon a tételeken, amikről egy-egy ilyen gyülekezeti összejövetelen szó esik.

Pál apostol Tituszhoz írott levelében ezt olvashatjuk:

„Te pedig azokat szóljad, a mik az egészséges tudományhoz illenek. Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók(zsémbesek), sem sok borivás rabjai, jóra oktatók; Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.” (Tit 2, 1-5)

Azt kéri Pál apostol Titusztól, hogy az egészséges tudományhoz illő dolgokról beszéljen a gyülekezetében, többek között hívja fel az idősek figyelmét bizonyos dolgokra. Az idősebb férfiak mellett szóljon az idősebb asszonyok felé is, hogy igyekezzenek szentekhez illően viselkedni, ne legyenek „patvarkodók”, viszálykodók, zsémbesek, zsörtölődők, dohogók, morgók, házsártosak, és ne legyenek „… sok borivás rabjai”. Mindezek helyett az idősebb asszonyok buzdítsák inkább a fiatalabb asszonyokat: férjük és gyermekeik iránti szeretetre. És legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, tisztességesek, férjüknek engedelmesek, hogy ha vénségükre is, de mindenképpen derék asszony válhassék belőlük is.

Pál a leveleiben sok hasznos tanácsot, intelmet, úgy is mondhatnánk, hogy szabályt ad – mint azt láthattuk – egy-egy gyülekezet vezetőjének, illetve esetenként közvetlenül egy adott gyülekezetnek. Olvassunk bele a korinthusiakhoz írott első levelébe!

„Minden férfiú, a ki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét… Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt… Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel imádni az Istent? Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.” (1 Kor 11, 4-6, 9-10, 13-16)

Pál ebben az Igeszakaszban a Szentlélek által versengést, vitát nem tűrően elrendeli, hogy az asszonyok, különösen arra az időre, amíg imádkoznak, kössék be (kendővel) a fejüket. Miután Pál a thesszalonikaiaknak írott első levelében a szüntelen imádkozásra szólít fel minden újjászületett hívőt (1 Thessz 5, 17), az asszonynak – amennyiben ennek a felszólításnak eleget kíván tenni – szinte egésznap bekötött fejjel kell járnia. És ez így is van, más okból is. „… az asszonynak hatalmi jelt” kell egyébként is viselnie a fején, és ennek a fej bekötésével tud eleget tenni. Ezzel mutatja ki a szellemvilág felé (is), hogy ő már elkelt, mások számára már nem szabad ember, már hatalom alá van rendelve, tehát már valakié. (Őseink még azt mondták, amikor egy addig pártában járó leány férjhez ment, hogy „bekötötték a fejét”. Ez a kifejezés és gyakorlat csak ebben az Istentől elfordult világban tűnik idegennek az emberek előtt.) Bizony az ördög munkája, hogy ezt a hatalmi jelet arany karikagyűrűre változtatta. Az utolsó időben, amelyben élünk szinte kivétel nélkül valamennyi asszonyt rá tudott szedni arra, hogy mások elől ne fedje el a szépen (és drága pénzen) ápolt haját, ha már az amúgy is ékességként, díszes fátyolként adatott nekik. (Ne feledd: ez az ékesség a házasságkötés után már csak arra szolgálhat, hogy otthonában az asszony teljes szépségében mutathassa meg magát szerető férjének!) A derék asszony – aki tagja a Gyülekezetnek – ezt már tudja, és nem fiús frizurát hord, hanem hosszú hajat visel, és azt befedi az utcán, a gyülekezetben, sőt otthon is, amennyiben idegen férfi is van a házban, vagy amikor imádkozik.

„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.” (1 Kor 14, 34-37)

A Gyülekezet derék asszonya hallgat a gyülekezetben. Nincs megengedve neki, hogy szóljon, beszédet mondjon, prófétáljon. Még az sincs megengedve, hogy hangosan imádkozzon. „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben…” Természetesen itt olyan gyülekezeti összejövetelről van szó, ahol férfiak és asszonyok vegyesen vannak jelen. Hogy jobban megértsük a rendelkezés sokszínűségét, még olvassunk el egy részletet a Timóteushoz írott páli levélből!

„Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” (1 Tim 2, 11-14)

Különösen tiltott dolog az asszonyok számára a tanítás, az Igehirdetés. Mindez azért, hogy véletlenül sem uralkodhasson a férfin, a gyülekezeti alkalmon jelenlévő férfiakon sem. Az asszony nem terelheti, nem befolyásolhatja hit területén a férfi gondolatait, nem uralkodhat azokon. Egy alkalommal vette magához e területen a kezdeményezést (az Édenben) és annak igen súlyos következményei lettek. Ez a szólási tilalom, a gyülekezetben való hallgatási kötelem, ha jól belegondolunk, az asszonyok érdekeit szolgálja, többet ne tudjanak hibázni, Sátánnak ne álljon módjában a továbbiakban felhasználni őket. A derék asszony mindezekkel tisztában van. És azzal is, hogy még az is javára íratott meg, hogy amennyiben nem értett meg valamit egy összejövetelen, azt kérdezze meg otthon a férjétől. Ha a férje is ott volt az alkalmon, büszkén magyarázza majd neki a hallottakat, hiszen kedvez a hiúságának, hogy ő megértette az ott hallottakat. Ezáltal viszont megérti az asszony is. Ha a férje nem volt ott ezen az összejövetelen, vagy nem is hívő, Isten azt várja, hogy előbb-utóbb felébred benne a büszkeség, és inkább utána jár a dolgoknak, hogy ne maradjon „alul” a feleségével szemben. Ezzel ismét csak nyerhet az asszony, hiszen ha mással nem, hát kérdéseivel „megnyerte” az addig hitetlen férjét.

Énekelhet-e hangosan egy derék asszony a gyülekezetben. Igen, mert a nőknek különösen szép hangjuk van, Teremtőjüket dicséri. Viszont ügyeljen arra, hogy mindezt alázattal tegye, ne feltűnősködjön, ne akarja magára irányítani a figyelmet, ne szólózzon, asszonytársaival együtt énekkarban énekeljen csupán. De még az énekkart, a dicsőítést sem vezetheti, mivel ezzel, például a dalok érzelmi összeválogatásával abba a hibába eshet akaratlanul is, hogy tereli a férfiak gondolatát, hangulatot kelt, befolyásol. A fej bekötését leszámítva minden eddigi tilalom semmis, ha az alkalmon csak és kizárólag asszonyok vannak jelen.

Néhány gondolat még az asszonyok öltözködésével kapcsolatban. A derék asszony – éppen a teremtés rendje miatt – nem visel férfiholmit, nem jár például nadrágban. Ha úgy gondolja, hogy munkavégzésénél a nadrág az előnyös, mert például fázik szoknyában, akkor öltözzön alá melegen. Ha nincs hozzá bölcsessége, kérjen Istentől (Jak 1, 5-8), illetve e felől érdeklődjön olyan asszonyoktól, akik ezt a kérdést nagyszerűen meg tudják oldani. A Gyülekezet derék asszonyai tisztességes öltözetet viseljenek!

„… szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (2 Tim 2, 9-10)

A derék asszony nem festi a haját, hiszen már régen nem a világnak akar tetszeni, ha pedig korosodik, akkor tudja, hogy az ősz haj az igazság útján található, mint azt több helyen is kijelenti a Példabeszédek könyve. Talán már szólni sem kell arról, hogy a derék asszony nem használ műszempillát, műkörmöt, nem festi, nem tetováltatja magát, és véletlenül sem szabatja át a testrészeit. Mindezt megerősíti Péter apostol is:

„Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek.” (1 Pét 3, 1-5)

Szeretett Testvérünk! Ugye nagyszerű dolog derék asszonynak lenni!?