Kedves Testvérünk!

Ha Teremtő Istenedtől, (személy szerint az Úr Jézus Krisztustól, Akinek adatott most minden hatalom, mennyen és földön), alázattal, bűnbánó szívvel kérted, bűneid bocsánatát, biztos lehetsz abban, hogy megbocsátott, és megáld téged, megigazít, új természettel ajándékoz meg. Ha a továbbiakban sem térsz el az általa mutatott úttól, egyetlen iránytűdnek az Isten Igéit tartod, akkor neked már nincs félni valód. Már itt a földi életben elnyerted a kegyelmet, az örök életet, az üdvösséget. Ha majd egyszer kiszabadulsz a biológiai testedből, mérhetetlen örömben és boldogságban lesz részed.

Tehát rád már semmiféle ítélet nem vár, megmenekültél, te drága véren megváltott szent vagy. Nem azt írtuk, hogy a megtérésedtől te már jó magaviseletű vagy, különben sem a jók üdvözülnek, hanem az igazak. Az állapotod hasonló egy olyan gyorsvonathoz, aminek meghúzták a vészfékét. Nem áll meg azonnal, de fékeződik, lassul, viszont egy idő után, csakugyan megáll. Ha az Úr Jézus Krisztushoz fordultál, tőle kértél bölcsességet a további életedhez, akkor a meghúzott fékű gyorsvonathoz lesz hasonlatos az életed. Az ajándékba kapott és benned lakó Szentlélek elvégzi, megszentelő munkáját a szívedben, és előbb-utóbb nagyszerű, Istennek tetsző életet fogsz élni, Istennek tetsző döntéseket fogsz hozni. Gondolataidban és cselekedeteidben is igazolódik majd, az Ő bölcsessége. Kiteljesedik benned a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gal 5, 22)

Amíg az egyszerű zsidó ember, szinte csak addig volt bűntelen, amíg bemutatta áldozatát és kevés volt a saját ereje ahhoz, hogy holnap, vagy holnapután se kövessen el újabb bűnt, benned a Szentlélek lesz az erő. Mindig Jézusra fog mutatni, az Ő halálára, és emlékeztet, hogy Isten báránya helyetted halt meg. Bár feltámadt és az Atyánál van ismét, de emberi testben, végigszenvedte miattad a haláltusát. Lenne lelkiismereted ezek után, ennek tudatában, újra vétkezni? Ugye megérted, hogy a halálraítéltek soraiból valaki kikért téged? Fizetett érted. Saját, ártatlan életével. Hatalmas dolog a megváltás! Hatalmas dolog! A megtéréssel te már igaz vagy és szent Ez utóbbi szó annyit jelent, hogy elkülönített. El lettél különítve a bűnösök közül, megfürdettek, és tiszta ruhát adtak rád. Ebben már ne menj le a koszos pincébe, ez már méltatlan! A Szentlélek ezeket a gondolatokat ébresztgeti benned folyamatosan, így ad erőt neked, hogy a továbbiakban ellen tudj állni a gonosznak.

Van egy rossz hírünk, és van egy jó hírünk. A rossz, hogy egy komoly, pusztító, iszonyatos ítéletsor vár a közeljövőben erre a bűnös, parázna emberiségre. Istenünk haragjának kifejezése lesz ez, az utolsó időkben. A jó hírünk viszont, hogy ez az ítélet, a földön élő szenteket nem érinti majd. Talán igazságos lenne, hogy aki az Úr Jézus Krisztusé, az ugyanazt az ítéletet, ugyanazt a szenvedést élje át, mint a megigazulni, és bölcsen élni, soha nem akaró bűnösök? Nem. Neked, az utolsó idők ítéleteitől, nem kell félned!

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki meghalt érettünk…” (1 Thessz 5, 9-10)

„Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.” (Róm 5, 9)

Két dologgal foglalkozunk a továbbiakban. Először, azzal, hogy valóban létezik-e ilyen, hogy „utolsó idők”? Másodszor, azzal a fantasztikusnak tűnő mentőakcióval foglalkozunk majd, amellyel az Úr Jézus Krisztus kimenti a csapások elől, a szenteket. Végül, röviden felvázoljuk, hogy ezt követően mi történik a földön.

A hívő emberek, (itt most nem a vallásoskodó álkeresztyénekről, hanem a szentekről van szó) jól látják, hogy az emberiség nem a globális felmelegedés, vagy az éghajlatváltozás miatt, esetleg pénzügyi, gazdasági összeomlások miatt, hanem alapvetően, az elszaporodott bűn miatt került nehéz helyzetbe. Minden más, már csak ennek következménye. Mára az emberiség, olyan globális méretű, kaotikus állapotba került, amelyet már képtelen orvosolni, fékezni, kézben tartani. Az emberi természet annyira megromlott, degenerálódott, hogy Isten számára az ember, mint teremtmény, sajnos egyértelműen értéktelenné, utálatossá, kacattá, szemétté vált, a szellemvilág előtt pedig rossz példává. Az Isten rendje elleni lázadást, a Teremtő Isten, egy idő után már nem nézi tétlenül, megleckézteti engedetlen teremtményeit.

Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy sok szó esik benne az „utolsó időről”, „az utolsó napokról”, a végső napról”, vagy egyenesen a „világvégéről”.

„… az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1 Tim 4, 1)

„… lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik… És az igazságtól elfordítják az ő fülöket…” (2 Tim 4, 3-4)

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz (görögül: vad) idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárok, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét…” (2 Tim 3, 1-5)

„Mond meg nékünk,… micsoda jele lesz… a világ végének?” – kérdezték Jézustól a tanítványok, Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén. (Mt 24, 3) A világ végét itt nem úgy kell értelmezni, hogy vége a kozmosznak, vége a látható világnak, elpusztul a föld is… A Biblia eredeti nyelvén, ezen a helyen, idő-jellegű világról beszél, világkorszakról. (Ismerjük a mondást: bezzeg a régi világban sokkal olcsóbb volt ez, vagy az.) Tehát helyes értelmezés szerint, a tanítványok arról érdeklődtek Jézustól, hogy meddig maradhat még fenn, ez a bűnös korszak. Arról tűnődnek, Isten mikor avatkozik be az emberiség történetébe, tettlegesen, látható formában. Miután ők maguk is tudták, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, gyakorlatilag azt kérdezték Jézustól, hogy mi lesz ennek az előjele.

A Biblia tehát nagyon is ismeri az „utolsó időt”, az „utolsó napot”, a „világvégét” a vég idejét, mely eljön majd a világra, és amelyet – figyelmeztetésül – különböző események, történések előre jeleznek már. A természeti katasztrófák tömeges előfordulása, a világméretű járványok, a népek közti acsarkodás, a tömeges társadalmi feszültségek, az erkölcs totális züllése, az emberi értékek elvesztése, a fiatalság nagymértékű flusztrációja, az ember, mint az Isten képmására teremtett lény, degenerálódása, torzulása, mind-mind jele az utolsó napoknak. Az emberiség történetében először fordul elő, hogy mindez azonos időben, egyszerre és halmozottan jelenik meg. Igazi meglepetés mégsincs, hiszen ezeket annak idején, pontosan így jegyezték fel a Bibliába, Isten emberei (prófétái).

És íme, a korszak végének a jele! Egyszercsak történik egy olyan dolog, amely bár előre ki lett jelentve, mégis váratlanul tör rá az emberekre. Ez a Teremtő Isten, világkorszakot lezáró ítéletének, bevezető akkordja lesz. Már az ítélet első eseménye is, villámként csap le az emberiségre! „Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.” – mondja Jézus tanítványainak. (Luk 21, 35)

„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1 Thessz 4, 16-18)

Elemezzük az olvasottakat! Íme, egy világkorszak lezárásának, és egy új eljövetelének jele! Az emberiség történetében, lesz egy olyan, drámai esemény, melynek során az Úr Jézus Krisztus (anélkül, hogy letenné a földre a lábát), eljön a mennyből és kihívja, kirendeli, kiparancsolja, kiragadja, feltámasztja sírjaikból mindazokat, akik életük során, az Őbenne való hitben éltek, azaz a holtak közül, feltámadással, begyűjti az övéit. (Még azokat is, akik az előtt éltek, hogy az Úr Jézus testben, itt járt volna. Ők a Messiásban, Isten Felkentjében bíztak, aki majd az Úr nevében jön, elhozza az örök békességet a földre, és eltörli a bűnöket.)

De e nap drámájaként, nemcsak a Krisztusban elhunyt halottak feltámadása és mennybe menetele történik majd meg, hanem a világ számára további döbbenetként, mi, akik élő szentekként, újjászületett, megigazult keresztyénekként, testben élünk ebben az időben, szintén felvétetünk a földről. Miként a feltámadott halottak, mi is új, örökkévaló, mennyei testet kapunk (átváltozunk egy szempillantás alatt), és a levegőégben találkozunk Megváltó Istenünkkel, a Fiú Istennel, az Úr Jézus Krisztussal. Valamennyien együtt megyünk a mennybe, az Atyához. „Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” Ha bármikor, bármitől elcsüggedne a lelked, vigasztaljon ez az Ige! Nem vagy elfelejtve, vigasztaljon, hogy hamarosan jönnek érted.

Most különösen figyelj, egy hosszabb idézet következik a Bibliából! (1 kor 15, 40-58)

„… vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké… Éppenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is… De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki… És miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is… Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?… De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes Atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. ”

A Bibliának ez a része azok számára íródott, akik újjászülettek. Ránk vonatkozik, hogy „mindnyájan ugyan nem alszunk el”, nem halunk meg, hanem életünk során következik be ez az egyszeri, páratlan és drámai csoda. Ezt az eseményt, amikor a már meghalt igazak a történelem során először, feltámadnak, és az élő igazak átváltoznak (majd valamennyien elragadtatnak), a Biblia első feltámadásnak nevezi. Résztvevőiről így ír:

„Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak…” (Jel 20, 6)

Első (biológiai) halál, amikor a lélek és a szellem elszakad a testtől, második (örök) halál, amikor a bűnös ember lelke és szelleme, örökre, elszakad Istentől. Amikor Isten végső ítélete következtében, a lélek és a szellem örökre elszakad Teremtő Istenétől, annak, az örök szenvedés helyére kell távoznia. A bűnös, ettől az időponttól, a létezésnek egy olyan visszafordíthatatlan és iszonyatos formájába kerül, amit a Biblia már nem minősít életnek.

(Véleményünk szerint az Úr Jézus ennek a helynek az ismeretében, e hely szörnyűségei miatt is jött el, hogy megóvja szeretett teremtményeit ettől a helytől, amely az ördögnek és az ő bukott angyalainak, a démonoknak készíttetett. /Mt 25, 41/ Mivel ugyanazért a bűnért ugyanaz az ítélet jár, a lázadó embernek ugyanoda kell kerülnie, ahol a többi, bukott, lázadó szellemi teremtmény gyötrődik. Végülis az ember döntötte el a saját örökkévalóságának színhelyét, amikor visszautasította Isten akaratát, illetve ingyen kegyelmét.)

A feltámadás sorrendjét is egyértelművé teszi a Biblia:

„Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus, azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetekekor.” (1 Kor 15, 23)

Az élők közül való elragadtatásnak – jól jegyezzük meg – csak azok az újjászületett, igaz keresztyének a részesei, akik átadták az életüket az Úr Jézusnak, rábízták magukat, hittek a Megváltónak, elfogadták, hogy jelképesen Ő a mózesi rézkígyó (4 Móz 21, 6-9), akire ha feltekintenek, életben maradnak, ha nem, akkor Isten ellen mutatják ki hitetlenségüket és bűneikben halnak meg. Tehát nem támadnak fel, nem ragadtatnak el azok, akik állandóan a templomban voltak, rózsaszirmokat hintettek, gyertyákat égettek, vagy szépen tudtak énekelni, de a szívük nem volt teljesen az Úré. Bizony nem támadnak fel, nem ragadtatnak el. Csak és kizárólag az Úr Jézus Krisztusba vetett hit (bizalom) az egyedüli mérce. Milyen vallásban is vagyunk mi? És milyen vallás felvételére buzdítunk téged? Semmilyenbe és semmilyenre. Mi azt mondjuk csupán neked, amit kétezer éve mondott valaki egy börtönőrnek: „… Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Apcsel 16, 31)

Az elragadtatáskor előfordul majd, hogy ketten dolgoznak a mezőn, vagy ketten vannak valahol, és egyszercsak egyikük, eltűnik. Ott a ruhája, cipője, szerszáma, de ő nincs sehol. És lehet, hogy éppen beszélgettek. Kettőjük közt, látszólag, semmi különbség nem volt. Az Úr viszont ismerte őket! Egyikük az Övé volt, másikuk nem. Az egyik az Úr Jézus Krisztus szemében igaz volt, a másik bűnös. Az egyikre igényt tartott, másikukra nem. Vigyázz, vigyázz! Ennyin múlik, hogy saját döntésed alapján, üdvözülsz, vagy elkárhozol. Ennyin múlik, hogy a Teremtő és szerető Isteneddel éled-e boldogan, további, örök életedet, vagy Nélküle, az örök gyötrelem helyén. Ha még nem döntöttél, mielőbb dönts! Jusson eszedbe a rézkígyó! (4 Móz 21, 6-9) Élet vagy halál. Ne hagyd magad elaltatni, légy éber, figyelj, vigyázz! Jézus szavait idézzük:

„A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne, és nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” (Mt 24, 37-41)

Máshol ezzel egészíti ki az Ige: „… azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” (Luk 17, 34) Az elragadtatással óriási sokkhatás éri azokat, akik itt maradtak. Pánik, félelem, kétségbeesés, bizonytalanság, és teljes értetlenség uralja majd őket. Elterjed a híre, hogy földönkívüliek támadták meg bolygónkat. A világ minden részén mozgósítják a hadseregeket. Bevetésre indulnak a katasztrófavédelmiek is, hiszen volt, hogy pilóták ragadtattak el, és a repülőgép vezető híján lezuhant, a vonat váltókezelő nélkül kisiklott, a háziasszony étele odaégett, meggyulladt a függöny, ég a ház. Mindenki keresi hozzátartozóját, futkosás, lefagyott kommunikációs rendszerek… Nem részletezzük tovább. És ez csupán jele és kezdete annak, hogy a Teremtő Isten fegyelmezni, számon kérni, ítélni, büntetni, lesújtani készül. Tudnunk kell, hogy a Biblia azt jelenti ki Róla, hogy Ő a szeretet. De azt is kijelenti, hogy Ő a Mindenható Isten, a világ Ura. A szeretet gyakorlása mellett, rendet is kell tartania birodalmában, ha a szükség úgy kívánja, esetenként fegyelmeznie is kell alattvalóit.

E tanításban nem részletezzük a további földi eseményeket, legyen most elég, vázlatosan csak ennyi: Isten mindaddig ítéleteivel sújtja a földet, amíg szeretett népe, a zsidó nép, vissza nem hívja, az általa, egykoron megvetett, és megöletett Messiását, az Úr Jézus Krisztust. Népe hívására, pedig, kétezer éves várakozás után, Urunk, nagy hatalommal és dicsőséggel visszajön, és megalapítja a földön az úgynevezett Békebirodalmat, melyben az emberek békességben élnek Istennel, és békességben élnek egymással.

Azt kérdezed, mikor lesz az elragadtatás? Mi azt válaszoljuk neked erre: lehet, hogy még ma. Hiszen minden megtörtént már a Biblia szerint, aminek az elragadtatás előtt meg kellett történnie.

Engedj meg még egy kis történetet! Egy recepciós naponta tessékelte ki a szállodából azt az idős, egyszerűen öltözött embert, aki a vendégeknek vég nélkül át akarta adni a szálloda egyszerűsített, vázlatos tervrajzát. Természetesen nem kellett senkinek. Többen ki is nevették őt. Emberünk, néhány nap múlva, két sarokkal odébb, a falnak támaszkodva, üresen meredt maga elé. Nagyon szomorú volt, ugyanis az éjszaka porig égett a szálló. Sajnos bennégtek a vendégek is, mert a katasztrófa idején nem találták meg a vészkijáratot. Pedig a vázlatrajz szerint, több is volt belőle.

Szeretett Testvérünk!

Mi ezt a tanítást szerettük volna átadni neked. Ha ismered a menekülő útvonalat, vedd úgy, hogy átismételted velünk. Ha viszont nem ismered, hogy meg ne égj, mint a szálloda vendégei, tanulmányozd ezt a tanítást is, és dönts bölcsen, életed felől! Térj meg!