Kedves Testvérünk!

Az evangéliumokat tanulmányozva lépten-nyomon találkozunk bennük Jézus Krisztus gyógyító tevékenységével. Földi szolgálata idején Urunk szinte megszámlálhatatlan beteget gyógyított meg. Ha mindezt szánalomból tette is, volt olyan eset, hogy már Ő kérte „volt betegeit”, hogy ne mondják el gyógyulásukat, hiszen attól tartott, hogy valódi küldetése előbb-utóbb eltörpül Izráel fiai szemében, és Őt csak orvosként, netán csodadoktorként tartják majd számon. Hogy félelme nem volt alaptalan, lapozzunk bele Márk evangéliumába!

„… átkelve, eljutának (Jézus és tanítványai) a Genezáret földére, és kikötének. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van. És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.” (Mk 6, 53-56)

Ez mindössze egyetlen Igeszakasz csupán. E mellett ismertek azok a leírások, amikor leprásokat, vakokat gyógyított meg, de csonkák-bonkák meggyógyításáról is számos helyen beszámol a Biblia. Halottakat támasztott fel, sőt még a megszállottakból is kiűzte az ördögöket. Olvassunk még bele Máté evangéliumába is!

„És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” (Mt 9, 35-36)

„És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget… Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván… menjetek… Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10, 1, 5-8)

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus bár meghalt és eltemették, feltámadt és ma is él. Földi tartózkodásához mérhető hatalma és lehetősége megsokszorozódott, sőt minden hatalom Őneki adatott most mennyen és földön is, jellemében változás nem állt be, és továbbra is Ő az Isten Fia. Mivel azt is tudjuk, hogy az újjászületett keresztyének képezik az Ő Gyülekezetét, egyúttal ez a Gyülekezet az Ő Teste, akkor joggal kérdezhetjük: miért betegek esetenként a keresztyének, miért betegek esetenként tartósan a keresztyének még abban az esetben is, ha Őhozzá fordulnak gyógyulásuk érdekében, mint olyan személyhez, akiben korlátlanul megbíznak, és akinek módja és lehetősége is lenne őket meggyógyítani? Kiegészülhet kérdésünk azzal is, hogy bár köztudottan csupán a tizenkét tanítványt hatalmazta fel közvetlenül Jézus Krisztus a gyógyításra, a Márk 16, 18 szerint viszont az apostoli kor után élő keresztyének is rendelkeznek a gyógyítás ajándékával: miért betegek a keresztyének? Miért nem gyógyítja meg őket azonnal vagy esetenként akár a későbbiek során az Úr Jézus Krisztus, vagy hogyan lehetséges az, hogy nem tudják egymást meggyógyítani?

Mielőtt megkísérelnénk a helyes válaszokat megadni, szóljunk előtte magáról az emberek sorsát megnehezítő betegségekről, azok eredetéről és okairól!

Közkeletű mondás, hogy még minden keresztyén meghalt, és ha nem egy természetes megöregedést, vagy egy balesetet követően, akkor valamilyen betegségben halt meg. Érthető is ez, ha a Teremtő Isten, emberre vonatkozó rendjét alaposabban átgondoljuk. Az ember bár test, lélek és szellem, a test a mulandó anyagi világhoz tartozik már a teremtés eredeti elképzelése szerint is. Az ember lett az a lény, aki kapocs a fizikai látható világ és a szellemi láthatatlan világ között, hogy uralkodhasson a földön (nem egymáson!). Feladata végzéséhez kiváló elmebeli képességein túl a Teremtő Istentől egy csodálatos testet is kapott, amely bár mulandó, de az induláskor még maga a Teremtő Isten is azt mondta róla (egyúttal az egész emberről), hogy „igen jó”. (1 Móz 1, 31) Ádám nem küzdött spanyol náthával, de ismeretlen volt számára az ilyen-olyan virágporok okozta allergia is. Arról sem olvasunk, hogy tüskébe lépve elfertőződött a sebe, vagy isiász gyötörte volna. Az emberiség egy olyan hatalmas életenergiával, immunrendszerrel és öngyógyító testtel lett elindítva, hogy az első emberek ötszáz-hatszáz évig éltek, de egyesek életkora megközelítette az ezer évet is.

A bűnbeesést követően Isten azt tapasztalta, hogy az ember nem csupán jóra fordítja adottságait, hanem Teremtőjével szembeni engedetlenségre, lázadásra, egymás feletti hatalmaskodásra, erőszakoskodásra is. Nem kis szerepe volt ebben Sátánnak, aki szellemi birodalom létrehozásával szállt szembe Istennel, igyekezvén megrontani annak teremtő munkáját. Így léphetett be az emberek életébe a bálványimádás, de nyilván ennek köszönhető a sámánizmus, az alkohol „felfedezése”, primitív formában a dohányzás, a drogok megjelenése, stb. Ezek mind-mind nemcsak az ember elméjére, hanem testére is káros hatással voltak. Nóé idejében a Teremtő Isten éppen a bűnök életkortól függő kiteljesedésének megakadályozása érdekében, korlátozást vezetett be az ember által elérhető életkorra vonatkozóan. Előbb százhúsz évben (1 Móz 6, 5), majd egy újabb beavatkozással hetven-nyolcvan évben szabta meg azt az időtartamot (Zsolt 90, 10), amit az ember szelleme testben élhet meg a földön.

Ha az orvoslás tudománya az idők folyamán nem fejlődött volna ilyen hatalmas mértékben, már ezt az életkort sem érné el egyetlen ember sem. Az Isten elleni lázadás, az ember, Isten megkérdezése nélküli, egész teremtett világra kiható döntései olyan irányba tolták el és rontották meg életünket és életterünket, környezetünket, hogy mára már az egész teremtett világ sóvárogva kiált a változásért, a helyreállításért, tehát az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléért. (Róm 8, 19) Erkölcsileg, fizikailag és biológiailag is olyannyira elszennyezte a bűn következtében az emberiség önmagát és környezetét, hogy saját bűneitől már szinte csak fulladozik. Egy megszületett gyermek amikorra eléri az iskolás kort, már beszedett csaknem egy „hordónyi” kanalas gyógyszert, amikorra az almafa termése eléri a piaci érettséget, már átesett a huszadik-huszonötödik permetezésen. Felszíni élővizeink többnyire ihatatlanok, a városok levegői asztmát okoznak, a kóros fogyókúrák tizedelik a nőket, a pénzszerzés utáni hajsza tizedeli a férfiakat, tönkreteszi a családokat. A pártoskodások a benne szereplők idegrendszerén játszva aláássák a gazdaságot, a pénzintézetekkel karöltve megannyi gondot és családi tragédiát, betegséget okoznak. És ekkor még nem beszéltünk nukleáris ártalmakról, a kutató laboratóriumokból kiszökött bakteriális és vírusos szennyeződésekről, éghajlatváltozásról…

A leírtakkal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a betegség, a testnek csupán egy viszontválasza, amellyel az őt körülvevő világ felé ad egy olyan jelzést, hogy ebben az élettérben a feltételek számára nem megfelelőek. Ha akkora veszélyt érzékel, amit öngyógyító létére sem tud helyrehozni, hiszen az ezernyi károsító hatás következtében már saját rendszere is csődöt mondott, segítségért kiált, ennek elmaradása esetén pedig a további küzdelem feladására kényszerül, és a benne lakozó szellem visszatér Istenhez, aki adta. (Préd 12, 7)

Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy a test halála részben a Teremtő Isten akaratából következik be, mivel megszabta az emberi élet felső korhatárát, másrészt a test halálát a bűn okozta betegségek előretörése okozza, amit környezetünk és immunrendszerünk tönkretételével saját magunk idéztünk saját magunknak elő. Az életkori korlát átlépésére nincs lehetőségünk, az erre való törekvésünk (szervek klónozása pótlás céljából, „tökéletes” emberek előállítása…) csupán egy újabb lázadás Teremtő Istenünk ellen, ami mögött természetesen Sátán nagyravágyása húzódik meg.

Mint tudjuk legelső őseink bűne, „mint eredendő bűn” Isten akaratából generációról-generációra öröklődik, ehhez hasonlóan megrontott környezetünk és biológiai adottságaink is átörökítődnek. A Teremtő Istennel való megbékélésre ugyan lehetőséget kaptunk a Megváltás segítségével, a test kötelező halálára való rendelkezését viszont Isten soha nem vonta vissza. Mindebből következik, hogy valaki akár hitetlenként, akár hívőként éli le az életét, a test halálával számolnia kell, és sajnos számolnia kell a betegségekkel is, amelyek bekövetkezéséhez esetleg ő aktívan nem is járult hozzá. Ritka, ha valaki anélkül élheti le rövidke életét, hogy valamikor is beteg lett volna, és Ábrahámhoz hasonlóan boldogan, az élettel betelve halhat meg.

Az ember betegségéért tehát alapvetően a bűn által megrontott környezet és a megrontott biológiai állapotunk a felelős. De lehet más is, mégpedig közvetlenül maga Sátán.

„Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá (Jézushoz) vivék a betegeseket és az ördöngősöket; És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé. És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze… És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala.” (Mk 1, 32-34, 39)

Jézus Krisztus meggyógyította azokat is, akik „ördöngősek”, esetleg ördög által megszállottak voltak, de ilyenek gyógyítására a tanítványoknak is megadta a hatalmat. Mert ezeket is beteg embereknek tartotta. Emlékezzünk csak a gadarai megszállottra, aki amellett, hogy ordítozott, kővel vagdosta magát, és mindenki félt tőle! (Mk 5, 1-20) Emlékezzünk a megszállott fiúra! Róla apja így nyilatkozott:

„És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.” (Luk 9, 39)

A görnyedt hátú asszony meggyógyításakor maga Jézus jelenti ki, hogy az asszony betegségét az ördög okozta.

„Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből…” (Luk 13, 16)

Materialista szemlélettel szinte lehetetlen felismerni az ördöngőseket és a megszállottakat. Léteznek olyanok, akiknek az elméjük betegedett meg, de léteznek olyanok is, akiket valóban az ördög szállt meg. Napjainkban az elmebetegeket zárt intézetekben, zárt osztályokon kezelik, hogy ne kelljen félni tőlük, illetve, hogy ne tudjanak kárt tenni magukban. Viszont ne hidd, hogy valamennyi kezelt egyben megszállott is. Sokakat epilepsziásként kezelnek, de ezeknek csak egy részük a valóban epilepsziás, sok közöttük a megszállott, hiszen e betegséggel álcázza magát az ördög, hogy ne ismerhessék fel jelenlétét. A púposak is lehetnek megszállottak, megkötözöttek, viszont sokan éppen testük legyengülésének áldozatai. És sorolhatnánk… Pillanatnyilag elégedjünk meg azzal, hogy Sátán is tud betegséget okozni, mégpedig közvetlen megszállással. De másként is:

„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, De én imádkoztam érted…” (Luk 22, 31-32)

Sátán azért kéri ki(!) Istentől az apostolokat, hogy örökre elbuktassa őket. Tudunk más hasonló kikérésről is, mégpedig a Jób történetéből, amikor Sátán kikérte Jóbot, hogy elbuktassa, bizonyítván ezzel Istennek azt, hogy az általa oly nagyrabecsült hű szolgája is csak addig dicsőíti Őt, amíg jól megy a sora. Sátán mindenfajta csapással sújtotta Jóbot, majd végül Isten engedélyével rárontott az egészségére, és számtalan undorítóbbnál-undorítóbb kórral betegítette meg őt. Legkevesebb három végkövetkeztetést szűrhetünk le a történetből. Először is azt, hogy Sátán meg tudja betegíteni az embert. Másodszor azt, hogy Sátán az embert csak úgy betegítheti meg, ha ehhez – például a keresztyének esetében is – az Úr Jézus Krisztus hozzájárulását adja. Harmadik tanulság: Isten a történet végén nem csak Jób egészségét állítja helyre kitartásáért, hanem vagyoni helyzetét is, sőt megduplázza Jób gazdagságát.

Milyen más oka lehet még a betegségnek?

Betegségünk jöhet bizony magától az Úr Jézus Krisztustól is. Már az Ószövetségben is azt mondja Ábrahám, Izsák és Jákób Istene Izráel fiainak a pusztai vándorlás végén, hogy:

„… emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged…” (5. Móz 8, 2-3)

„Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad… Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse…Hozzád ragasztja az Úr a döghalált… Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, gyulasztó és izzasztó betegséggel… és ragyával… Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel (vérbajjal), varral és viszketegséggel, a melyekből ki nem gyógyíttathatol. Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme- zavarodással.”(5. Móz 28, 15, 18, 21-22, 27-28)

Miért? Lehet vitatkozni, bosszúból, vagy azért, hogy észhez térítse szeretett népét, hogy jó útra kormányozza! Mi ez utóbbira szavazunk.

Kedves Testvérünk! Reméljük sikerült számodra világossá tenni betegségeink okát. Bizony, mi keresztyének sem szaladhatunk el földi életünk során a bűn okozta nehézségek elől, és gyakran szenvedünk a testünk gyengesége és a környezetünk károsodása okozta akár örökléssel is szerzett betegségektől. Úgy gondoljuk, ha bennünket már nem is szállhat meg az ellenség, az újjászületésünk előtti sebeket azért némelyikünknek hordoznia kell, még egészséges lélekkel is. Annak viszont, hogy Sátán kikérhet bennünket egy alapos és kiadós betegségre, bármikor ki vagyunk téve, azonban vigasztaljon bennünket a Jób történetéből levont harmadik végkövetkeztetésünk. (Helyreállítás.) És annak is ki vagyunk téve, hogy az Úr Jézus Krisztus, ha úgy látja jónak, éppen a mi érdekeink miatt, ágyba fektethet bennünket, hogy gondolkozzunk el esetleg a Számára nem kedves dolgainkon. Teheti ezt abból a célból is, hogy szánalomra indítsa környezetünket, mintegy próbaként, vagy éppen bennünket, hogy jobban átérezhessük mások ilyen irányú nehézségeit, igényeit, tehát nevelési célból. Egy-egy ilyen próbával rámutathat hitünk fogyatékosságaira is, megmutathatja nekünk, mi is lakozik a szívünkben, mikor kezdünk el lázadni, zúgolódni, mint azt olvashattuk a pusztai vándorlás végén elmondott Igékben.

Nézzük ezek után, az embereknek milyen lehetőségeik vannak a gyógyulásra!

„… tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” (Jn 9, 31)

Isten a hitetlen, bűnös ember imáját tehát betegség esetén sem hallgatja meg. Ha egy hitetlen beteg, vagy annak hitetlen felesége kér Istentől gyógyulást, akkor a beteg soha nem imája miatt, hanem vagy egyszerűen a gyógyszerek hatásától, vagy az Úr Jézus kegyelméből, könyörületéből, szánalmából gyógyul meg.

Ha viszont egy keresztyén megbetegszik, azonnal imádkozzon az Úr Jézus Krisztushoz, hogy gyógyítsa meg őt. Imáját hallja szerető Megváltója, és dönt. Nem az a kérdés, hogy meg tudja-e gyógyítani, hanem az, hogy meg akarja-e. Ha ugyanis a betegség éppen Őtőle van, akkor mérlegre teszi, hogy meggyógyítsa-e. Hiszen oka volt annak, hogy betegség alá vetette kedves tanítványát. Célszerű ilyenkor a Gyülekezet véneit bevonni a Jakab 5, 14-ben írottak alapján. A velük való közösség fényt deríthet olyan, addig talán még a beteg előtt is rejtett dologra, ami miatt éppen szenved, amiből meg kell tisztulnia. Ha még ezek után is beteg marad valaki, gyógyíttassa magát orvosokkal, szükség esetén feküdjön be egy kórházba, lehet, hogy éppen ez volt a célja betegségével az Úr Jézus Krisztusnak, odarendelte őt valaki betegágyához, szolgálatra. Minden hittestvérünknek azt javasoljuk, hogy betegség esetén is maradjon türelmes, ne aggodalmaskodjon, ha magában számot vetett és végképp nem találja szellemi okát a betegségének, akkor se lázadjon, mert azzal úgysem viszi előbbre dolgait. Abban viszont senki meg nem akadályozhatja, hogy imáiban ne tegyen fel kérdéseket, hiszen maga Jób is tele volt kérdésekkel, hogy miért beteg, és miért éppen ő, és odáig is eljutott, hogy álljon mostmár elé Isten, és mondja meg miért szenved, amikor ő semmi bűnt nem talál magában. Szegény nem is sejtette, hogy Sátán kérte ki őt, Isten pedig rendíthetetlenül bízott Jóbban, hogy nem hoz Őreá szégyent, és mindvégig kitart. Mint írtuk, ilyennek mi is ki vagyunk téve. Ilyen esetben is az előzőekben írottak szerint kell eljárni, a döntés az Úr Jézus Krisztus kezében van, és Ő jóakarónk, Ő szeret bennünket.

Szeretett Testvérünk! Úgy gondoljuk a gyógyítás ajándéka ma is él a keresztyén tanítványok körében, viszont úgy véljük, az orvoslás előrehaladtával és sok más egyéb ok miatt az Úr Jézus Krisztus ezt az ajándékot „visszább” vette. Amíg a kezdetekben nagy szükség volt – egyéb híján – ennek működésére, ma már rendelkezésedre áll a teljes Írás, amely önmagában is alkalmas a tanításra, a feddésre, megjobbításra, és ami a legfontosabb, az Isten igazságában való nevelésre. Ha emellett még beteg is tudsz lenni – ne bánkódj fölöttébb! Jól látja helyzetedet az Úr Jézus Krisztus, és ha mindvégig alázatos tudsz maradni, akkor mindenképpen sok-sok áldásban részesülsz. Akár meg is gyógyulhatsz. Ámen.