Kedves Testvérünk!

Nem tudjuk, vette-e valaha is valaki a fáradtságot, hogy összeszámolja, vajon hány próféciát tartalmaz a Biblia, és abból mennyi azoknak a száma, amelyek az idők folyamán már beteljesedtek. Akik bizalmatlanok a Biblia kijelentéseivel szemben, azoknak a beteljesedésekről szóló bizonyságtétel kifejezetten rosszul esik, gyengíti pozíciójukat. Hiszen ők azt tartják, hogy a Biblia megannyi kijelentése hamis, megalapozatlan, minden valóságot nélkülöző, jövendölései nem egyértelműek, azok beteljesülése pedig a legtöbb esetben csak utólagos belemagyarázás, vagy egyszerűen a véletlen műve. Nekünk, újjászületett keresztyéneknek viszont erősödik a hitünk azáltal is, ha mind több prófécia beteljesedéséről szerzünk tudomást, hiszen számunkra ez méginkább azt támasztja alá, hogy Isten kijelentései megbízhatóak és örökérvényűek. Számunkra egyre meggyőzőbbé válhat annak elfogadása is, hogy Isten prófétái, szószólói, valóban az Ő kijelentéseit adták tovább, szavaik csakis Istentől származhattak, miután a jövőbe csak Isten képes belelátni. Ha ezek a próféciák beteljesedtek, akkor mindezekben Teremtő Istenünk megdicsőülését kell látnunk, és tovább erősödhetünk abban a bizalomban, hogy Ő az Ura a mindenségnek, az időnek és a történelemnek egyaránt, amelyben élünk. Bár a próféták gyakran tettek jeleket és csodákat, saját személyük és kijelentéseik leghitelesebb bizonyítéka – a Biblia szerint – mégiscsak az, ha az általuk mondott próféciák beteljesednek, hiszen ezek támasztják alá, hogy kijelentéseik valóban egyeztek Isten kijelentéseivel (5. Móz 13, 4). A próféciák eredetéről ezt írta Péter apostol:

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2. Pét 1, 21)

A beteljesedett prófécia mindenképpen az ihletettség bizonyítéka, már csak amiatt is, mivel a jövendölés és a beteljesedés között általában annyira hosszú az idő (néha több ezer év), és sok az időközbeni változás is. Szinte lehetetlen ilyen távlatokból emberi okoskodásokkal, bölcselkedésekkel, találgatásokkal előre jelezni különféle dolgok (események, változások) bekövetkezését, esetleg személyek megjelenését a történelem színpadán. Ráadásul a megjövendöltek sokszor annyira részletesek, pontosak, hogy egyes bibliakritikusokban már komoly kételyt ébresztenek arra vonatkozóan, hogy ezek a próféciák nem utólag kerültek-e bele a Bibliába. Számukra mindenkor nagy csalódás, számunkra pedig ugyanekkora öröm, amikor (kivétel nélkül minden esetben) sikerül bebizonyítani, hogy a részletes és pontos jövendölések abból a korból származnak, ahol éppen olvassuk azokat.

A Szentírásból megismerhettük Mózest, aki hatalmas próféta volt, de ugyancsak kiemelkedő prófétaként említhetjük Ézsaiást, Jeremiást, Ezékielt, Dánielt, de maga Jézus Krisztus is végzett prófétai szolgálatot. Emlékezzünk csak vissza a Jeruzsálem pusztulásáról, az Ő egyházáról, a hitről, vagy dicsőséges eljöveteléről és az azzal kapcsolatos történelmi korszakról tett kijelentéseire! Szinte megmosolyogni való, amikor hallunk vagy olvasunk az úgynevezett „kisprófétákról”, akik pedig a maguk idejében ugyanúgy Isten szószólói voltak, és hatalmas kijelentések továbbadását bízta rájuk Isten. Hogy mégis ezzel a gyűjtőnévvel illetik őket az talán munkálkodásuk rövidebb időtartamának tudható be, vagy esetleg annak, hogy mégiscsak kevesebb prófécia kötődik a nevükhöz, írásaik rövidebbek, esetleg kisebb számban maradtak fenn az utókor számára.

Található a Bibliában olyan is, amikor Isten nem egy „hivatásos” próféta szájába adja a kijelentést, vagy ha mégis, akkor az áldásként, esetleg átokként hangzik el. Attól még az prófécia, csak úgynevezett rejtett prófécia, ami fölött gyakran átsiklunk, olvasás közben alig figyelünk föl rá. Izsák így áldotta meg például Jákóbot, illetve ezt mondta Ézsaunak:

„Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.”

„… Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl; És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod…” (1 Móz 27, 29 és 39-40)

Néhány évtizeddel később már Jákób áldotta meg saját fiait, gyakorlatilag próféciát mondott mindegyikkel kapcsolatban. Áldássorozatát ekképpen kezdte:

„… Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.” (1 Móz 49, 1-2)

„… hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.” – olvashattuk. Majd születésük szerint sorra vette gyermekeit Jákób, és jövendölt mindegyikük felől. Nyilván ezekután érdeklődéssel olvasnánk valamennyit, azonban – tekintettel hátralévő mondanivalónkra – most csupán az Áserre mondott jövendöléssel foglalkozunk.

„Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.” (1 Móz 49, 20)

Ma így mondanánk: Áser dúskálni fog a javakban, még a testvéreinek is juttat javaiból, vagy Áser gazdag lesz, gazdaggá teszi még testvéreit is. Így mondanánk, de a történelem során ez egyszer sem teljesedett be. Sőt! Amikor Józsué idejében sor került az elfoglalt területek törzsek közötti felosztására, Ásernek az északi országrészben jutott hely. Az ország későbbi kettészakadásakor ez a terület nem Júdához tartozott, hanem a bálványimádó Izráel részévé vált, így hamar kivívta Isten haragját, ezért rövid időn belül Asszír fogságba került. Lakossága megfogyatkozott, a maradék idegenekkel keveredett. Pedig amikor Jákób után néhány évszázaddal később Mózes áldotta meg immáron a Jákóbtól származó törzseket, Áser törzsére Mózes is jót mondott áldás-próféciájában. Így olvashatjuk Bibliánkban:

„És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.” (5. Móz 33, 24)

Ebben a három és fél ezer éves próféciában olajról esik szó. Csak nem kőolajról? Ha netán mégis arról, akkor az hogyan lehetséges, hiszen Izráel köztudottan kőolaj-behozatalra szoruló, olajban kimondottan szegény ország. Államalapítása (1948) óta összesen annyi olajat sikerült kibányásznia, mint amennyit Szaúd-Arábiában két nap alatt hoznak a felszínre. Miféle mózesi prófécia ez? Az izráeliek már régóta mondogatják, hogy ha tényleg ők a választott nép, Isten miért nem Szaúd-Arábiában telepítette le őket? Golda Meir néhai miniszterelnök egyszer azt mondta: „Mózes negyven évig rángatott minket a pusztában, hogy végül bevezessen bennünket az egyetlen helyre a Közel-Keleten, ahol nincs olaj.” Biztosan jól olvastuk? „Áldott… Áser! …áztassa lábát olajban.”

A bibliai próféciákban olvashatunk egy olyan eseményről, amelyben a világ hadseregei Góg vezetésével (aki valószínűsíthető, hogy maga a bűn embere, a 2Thessz 2-beli törvénytipró, a kárhozat fia, a Fenevad /Antikrisztus/, majd rátámadnak Izráelre. Íme, a két és félezer évvel ezelőtti prófécia Ezékiel prófétától:

„… behatolsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… Zsákmányt akarsz ejteni, prédát akarsz szerezni, hatalmaddal az újra benépesült romok ellen akarsz fordulni, a nemzetek közül összegyűjtött nép ellen, amely már jószágot és birtokot szerzett… Sebá, Dedán és Tarsís kereskedői és előkelői ezt kérdezik tőled: Azért jöttél, hogy zsákmányt ejts? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát szerezz, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, elvedd… a birtokot, és nagy zsákmányt ejts?” (Ez 38, 8-9, 12-13 Új ford.)

Annak érdekében, hogy fogalmat alkothassunk a majdan Izráelre támadó seregek nagyságrendjéről, megemlítjük, hogy a Biblia kétszázmillió fős ellenséges hadseregről ír, de valószínűleg ez „csak” a szárazföldi csapatok létszáma (Jel 9, 16). Mintegy zárójelben jegyezzük meg, hogy Izráel területe mindössze fele a magyarországi Dunántúl területének.

Vajon azonkívül, hogy Isten szeretett népe a zsidó nép Sátán szándékai szerint egy mindenkor üldözendő és elpusztítandó nép, a tévelygésen túl mi motiválhatja, mi indíthatja az istentelen nemzeteket arra, hogy ilyen kíméletlenül, ekkora egyetértésben és ekkora haderővel vonuljanak fel azokban a napokban Izráel ellen? Mekkora zsákmányra számítanak, hogy még az osztozkodást követően is minden hadbalépett népnek annyi jusson belőle, hogy megérje számukra egy háborús kockázat? Létezik, hogy mégiscsak a kőolaj lenne ez? Tudjuk, hogy amikor ezekre az eseményekre sor kerül, a világ olajkészletei már jócskán megcsappannak, az iránta való igény viszont aligha csökken majd, tehát a kőolaj ára igen magas lesz. Azt is tudjuk, hogy nem az első eset lenne a történelemben, hogy az olajforrások megszerzéséért viselnek egymással kíméletlen háborút a nemzetek. Mégegyszer feltesszük a kérdést: Elképzelhető, hogy mégiscsak az olaj lesz az a kincs, amit el akarnak majd venni a népek Izráeltől? Amiből minden hadbalépett ország részesedni akar? Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez az ország kőolajban szegény ország, mindmáig behozatalra szorul ebből a nyersanyagból. Napi olajkitermelése olyan alacsony, hogy az ismert olajtermelő országok termelésével össze sem vethető, egyszóval jelentéktelen.

2002 novemberében azonban az a hír kezdett terjedni először ország-, majd világszerte, hogy egy izráeli geológus, éppen a bibliai próféciák hitelességében bízva az egykori Áser törzs területén kőolaj után próbál kutatni, és kutatásai egyre biztatóbb eredményekkel járnak. Tovia Luskin, így hívják a szóbanforgó geológust, Givat Olam névvel magánvállalkozást alapított, és még intenzívebbé tette kutatásait. Rövid időn belül a világ ámulatára számításai és kutatófúrásai csodálatos módon egyre-másra igazolták a prófécia helytállóságát, hiszen kiderült, hogy a földalatti olajkészletek minden elképzelést felülmúlnak. Emellett még hatalmas földgázkincset is talált ugyanott a földalatti sziklák rejtekében! Íme egy három és fél ezer éves prófécia (Mózes próféciája), vagy mondhatjuk úgy, hogy egy közel négyezer éves prófécia (Jákób próféciája) kezd életre kelni, beteljesedni! Mindezek ismeretében teljesen világossá válik Ézsaiás egykori kijelentése is:

„Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. Az én szolgámért, Jákóbért…” (Ézs 45, 3-4)

A kutatásban már amerikai cégek is résztvesznek. Az Amerikai Geológiai Társaság (USGC) adatai szerint azon a közel Magyarországnyi nagyságú (83 ezer négyzetkilométeres) területen, amely Áser földjén a szárazföld alól mélyen a Földközi-tenger alá nyúlik, szinte egészen Ciprus szigetéig: összesen 1, 7 milliárd hordó kőolaj és ezen felül még 8000 milliárd köbméter földgáz is található. (A mennyiségekre jellemző, hogy a mai felhasználási szinttel számolva ezek a készletek Magyarországnak mintegy 1500 évig/!/ lennének elegendők.) A kitermelés már a jövő évben megkezdődhet. Izráel bizony, hamarosan „olajemirátus” (olajfejedelemség), a legfőbb olajkitermelő ország lehet. „Áser! …áztassa lábát olajban.”

Benjamin Netanjahu (napjainkban Izráel miniszterelnöke) már a földalatti nyersanyagkincs ismeretében így nyilatkozott: „Abszolút semmi akadályát nem látom annak, hogy Izráel ne válhatna rövid időn belül a világ egyik legsikeresebb országává.” És ha csak erre a hatalmas nemzeti vagyonra tekintenénk mi magunk is, azt kellene mondanunk, hogy jól beszélt Izráel vezetője, és a vele egyetértő és örömittas többi vezető is. Hiszen saját nemzetgazdasága ellátásához és továbbfejlesztéséhez ennyi ásványkincsre nincs szüksége Izráelnek, így óriási exportbevételekre számíthat, amelyekből eddig talán sehol és soha nem látott mértékű életszínvonalra tehet szert, és hatalmas összegeket költhet honvédelemre, hadseregének korszerűsítésére is. Olyan gazdagságban, békében és biztonságban élhet, mint történelme során még soha. Csakhogy mi, újjászületett keresztyének ettől messzebbre tekintünk. Úgy véljük, hogy ilyen három-négyezeréves prófécia beteljesedése láttán a döbbenettől áthatva, Isten gondviselő szeretetén megindulva Izráelnek most kellene bűnbánóan leborulnia Ábrahám, Izsák és Jákób Istene előtt. Hálát adnia azért, hogy ennyi hitetlenségük, engedetlenségük és bűnük után sem vetette el Isten őket. Nem feledkezett meg sem róluk, sem a nekik tett egykori ígéreteiről. A hálaadáson túl, az Isten újszövetségi szent akaratának megfelelően, mint nemzetnek azonnal meg kellene térnie az Úr Jézus Krisztushoz, Királyok Királyaként visszahívnia, parancsolataiban járnia, Őt szolgálva alázatban élnie. Mert az idők gonoszak (Ef 5, 16). Ismerve Isten további időkre kinyilatkoztatott próféciáit, nem lenne szabad, hogy a mérhetetlen olajkincs tudatában Izráel napjai továbbra is istentelenségben és eufórikus ábrándozásokkal teljenek. Békesség és biztonság lesz Izráelben, mondják Izráel vezetői. „Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!” – olvashatjuk az Újfordítású Bibliában (Ézs 3, 12). Mindezt más megfogalmazásban is olvashatjuk:

„… elbolondítanak titeket: az ő szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek… Nem jő ti reátok veszedelem!”

„… az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.” (Jer 23, 16-17 és 20)

„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra és nem fognak megmenekülni.” (1 Thessz 5, 3 Új ford.)

Mert ezért az olajvagyonért bizony hamarosan kopogtatni, zörgetni, és nem sok idő múlva elsöprő erővel támadni fog az ellenség. Meg van írva. Csak eleinte nem tudtuk, hogy az olajkincs megszerzése is szerepet játszik a csapásmérő Góg és seregei majdani eljövetelében. Lám, a végső időkben „az ismeret gyarapodik”! (Dán 12, 4 Új ford.).

Szeretett Testvérünk! Dávid egyik dicsőítő énekéből vett sorral zárjuk írásunkat:

„Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.” (145. Zs 3)