Kedves Testvérünk!

Jelen tanítás címe közismerten abban az imádságban található, amellyel Jézus Krisztus tanította imádkozni a tanítványokat (Mt 6, 9-13). Azt mondta nekik:

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6, 9-10)

Az imádságból kiemelt részből félreérthetetlen, hogy az imádság ahhoz az Istenhez (Atyához) szól, aki a mennyek országában lakozik Az imádság egyértelműen kifejezi az imádkozónak azt a vágyát, hogy az Isten dicsősége mindenekfölött állóan szent legyen, illetve azt a vágyát, hogy az Ő mennyei országa a földre is kiteljesedjen, kiterjedjen („… Jőjjön el a te országod…”). Kiteljesedjen, méghozzá olyan módon, hogy úgy érvényesülhessen az Isten akarata itt „… a földön is”, „… mint a mennyben…”. Akadályoztatás nélkül.

Isten országának eljövetelét már Jézus Krisztus földi tartózkodását megelőzően is várták Izráel fiai. Ők ezalatt azt értették, hogy Izráel népének történetében eljön egy olyan időszak, és ez örökkétartó lesz, amikor maga az Úr Isten lesz Izráel királya, amikor maga az Úr kormányozza majd – földi uralkodóként – Izráel fiait. Sőt nem csak Izráel fiait, hanem teljhatalommal a pogány népeket is. Ebben az időszakban Izráel Isten papsága lesz, és ezáltal maga a nép, minden nép fölött álló tekintéllyel rendelkezik majd. A Szentlélek így beszél az Úr eljöveteléről és Izráel népéről Ézsaiás által:

„És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ézs 25, 9)

„… Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.” (Ézs 11, 10 Új ford.)

„… Ti pedig (Izráel fiai) az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek.” (Ézs 61, 6)

„És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem… mert az Úr gyönyörködik benned…” (Ézs 62, 2-4)

Izráelen ekkor teljesednek be mindazok az áldásígéretek, amelyeket Isten a népének ígért, ha népe az Úr útját járja, arról se jobbra, se balra le nem tér (5. Móz 28, 1-14), márpedig ekkor Izráel az Úr útját fogja járni, mivel az Isten országa eljövetele előtt az egész Izráel megtér. És az az áldásígéret teljesedik be Izráel fiain, amelyet korábban, Isten Ábrahámnak adott (1 Móz 12, 2), illetve Dávidnak adott (2. Sám 7, 16).

Nem feledkezhetünk el viszont arról, hogy a próféciák szerint Isten háromszor veszi el Izráeltől a neki ajándékozott földet, és háromszor adja azt vissza részére. Első eset: amikor „… nyomorgatják őket (Egyiptomban) négyszáz esztendeig…” (1 Móz 15, 13), második eset: a közismert asszír-babiloni száműzetés. Tehát kettő már a visszaadással együtt is beteljesedett. Izráel most a harmadik szétszórtságban él (mintegy kétezer éve pogányok „tapodják” Jeruzsálemet). Isten akkor gyűjti majd össze őket, amikor az Úr Jézus Krisztus – a nagy nyomorúságot követően – királyként jön hozzájuk, mint Isten országa uralkodója. Tudjuk, hogy ennek időpontja – akkor is, ha Isten a földi történelem irányítója (Dán 2, 21) – a zsidó nép kezében van. Jézus maga jelentette ki nekik röviddel halála előtt:

„… Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!” (Mt 23, 39)

Nézzünk meg néhány – az Úr Jézus eljövetelével és jövendő földi uralkodásával kapcsolatos – Igét az izráeli próféták „tollából”!

„Ezt mondja az ÚR: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek URának a hegyét pedig szent hegynek.” (Zak 8, 3 Új ford.)

„És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik…” (Zak 14, 4)

„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert a tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde.” (Ézs 2, 2-3)

„Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.” (Ézs 9, 3 Új ford.)

„És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben…” (Ézs 24, 23)

„És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.” (Ézs 27, 13)

Amikor Jézus Krisztus saját népe között járt, bár az ország vezetői és a széles néptömegek nem ismerték fel, hogy Ő lehet esetleg a megígért Messiás király, vagy, hogy Ő az Isten Fia, aki akár Úrként máris Izráel élére állhatna, mégis – látva csodatételeit – királlyá akarták tenni. Kimondatlanul is azt gondolták talán Ővele teljesedik be Izráelben az Isten országa. Jézus Krisztus visszautasította a zsidó népnek azt a szándékát, hogy Őt királlyá koronázzák. Egyrészt az akkori küldetése nem erre szólt, másrészt, mint azt tudjuk, Őreá ettől nagyobb királyság várt. Királysága elsődlegesen akkor realizálódott, amikor – feltámadása és mennybe menetele után – neki adatott minden hatalom mennyen és földön is. Amíg a mennyben köztudottan maradéktalanul, addig a földön csak részlegesen tudja megvalósítani szent akaratát, két okból: egyrészt az ember szabad akarattal teremtetett, tehát saját maga dönthet arról, hogy maradéktalanul aláveti-e magát mennyei királya erkölcsi akaratának, másrészt azért, mert ellenfele, Sátán, tévelygésben tartja az embereket, a mennyei királyság elleni lázadásban anélkül, hogy azt az emberek túlnyomó része egyáltalán észrevenné. Fentiek után érthető, hogy Jézus Krisztus miért nem kívánt akkoriban beülni Dávid trónjába.

Érthető, hogy az Atya Isten részéről ez a lázadással átszőtt helyzet egy idő után már nem tartható, az Ő neve és Fia neve, szent akarata és tekintélye is előbb-utóbb már elviselhetetlen csorbát szenved. Ezért, – az emberiség történelmébe való drasztikus beavatkozásként – újfent elküldi majd a Fiát, az Úr Jézus Krisztust, aki „… ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor… az ő országában.” (2. Tim 4, 1) Elküldi az Úr Jézus Krisztust valamennyi ellensége eltiprása céljából. Hová? Ide a földre, méghozzá Izráelbe, hogy uralkodjon mindaddig, amíg valamennyi ellensége lába zsámolyává nem lesz. Elküldi azért, hogy az Isten békességét elhozza az előzetesen megtisztított földre, hogy az emberek végre isteni normák szerint élhessenek, és ha kell, ennek akár vasvesszővel szerezzen érvényt. Az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor először megszabadítja Izráelt a reá támadó népektől (Zak 12, 9), elpusztítja a Fenevadat (Antikrisztust) és a hamis prófétát, 1000 évre megkötözteti Sátánt, és megalapítja Békebirodalmát.

„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.” (Mt 25, 31)

(Dávid trónjába /Luk 1, 32/) Követői is helyet kapnak ilyen székekben:

„… Péter monda néki (Jézusnak): Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.” (Mt 19, 27-28)

„Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, Hogy… üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.” (Luk 22, 28-30)

„És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” (Jel 20, 4-5)

Az Úr Jézus Krisztus eljövendő földi uralkodásával kapcsolatos Igék nem szellemesíthetők el, az sem mondható, hogy a királyi hatalmat csak valakik (zsidók, feltámadt keresztyének, esetleg a 144000 kiválasztott, vagy a „volt” Gyülekezet) által gyakorolja majd az Úr Jézus Krisztus itt a földön. Nyilván nem fog adórendeletekkel, vagy különféle bürokratikus részletekkel, intézkedésekkel foglalkozni, és nem is mindenkor lesz Jeruzsálemben, vagy egyáltalán a földön, és azt sem állítjuk, hogy állandó jelleggel testben lesz jelen. De hogy enni és inni is fog, mint már feltámadása után („Fiacskáim, van halatok?”) – az biztos. Emlékezzünk vissza ezekre az Igékre!

„… többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” (Luk 22, 16 Új ford.)

„Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Mt 26, 26)

„Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” (Luk 22, 18 Új ford.)

Az utoljára említett Igénél támadhat zavar, ha hozzáolvassuk a római levél egyik kijelentését.

„Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” (Róm 14, 17)

Ebből következik, hogy az apostolokkal való újabb étkezés, bár Isten országában (az Atya országában) valósul majd meg, de itt a földön. Mert akkor itt lesz (itt is lesz) az Isten országa. A mennyek országa kifejezés sokkal egyszerűbb. A mennyek országa a mennyben van. Ott él az Atya („… ki vagy a mennyekben…”), és jelenleg ott él az Úr Jézus Krisztus is, mi magunk is odavágyunk, ugyanis ez az üdvösségünk helye.

„… a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” (Fil 3, 20)

„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7, 21)

A mennyek országát a Biblia az Isten országának és az Atya országának is nevezi. Nem látunk a kifejezések között lényegi különbséget, ha csak azt nem, hogy amikor a konkrét „fenti” országról esik szó, tehát ahol kizárólag szellemi teremtmények élnek, képiesebb a mennyek országa megnevezés, ha pedig ez az ország úgymond „eljön”, megjelenik valamilyen formában itt az emberek között, akkor kifejezőbb, ha Isten országa jön el és nem a mennyek országa. Viszont az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével eljött Isten országát, az Úr Jézus Krisztus országának is írja a Biblia, mint azt olvashattuk: Az Úr Jézus Krisztus „… ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor… az ő országában.” (2. Tim 4, 1)

Jézus Krisztus a mennyek országa és az Isten országa kifejezéseket egyaránt használta.

„Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Mt 4, 17)

„… elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.” (Márk 1, 14-15)

„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.” (Mt 10, 7)

„Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Luk 21, 20)

Feltűnhet, hogy amíg a próféciák Isten országa eljöttét egy mindent átható hatalmas dolognak jövendölték, addig Jézus Krisztus – anélkül, hogy valóban látványos, eget-földet rázó események történtek volna – egyszerűen elkezdte mondani, hogy elközelgett az Isten országa, ami „fehéren-feketén” azt jelenti, hogy eljött a mennyek országa, itt van a mennyek országa. Most akkor hogyan is van ez?

A Biblia szerint az Isten országának eljövetele többféle módon valósul meg. Ha egy idegen országban egy vendéglő asztalánál ülünk, és az asztalra helyeznek egy magyar zászlót, akkor az ott egy „darab” Magyarország. Miért? Mert ott magyarok vannak, az egy maréknyi magyar terület, egy maréknyi Magyarország. Amikor itt járt Jézus Krisztus, akkor itt volt egy „rész” a mennyek országából, az Isten országából, mert itt volt az Isten Fia. Elmondhatta, hogy (Ővele) eljött, itt van az Isten országa. De még másra is felhívta a tanítványok figyelmét:

„Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Luk 17, 20-21)

Láthatjuk, hogy Izráel prófétái másképpen képzelték az Isten országát, a Messiási Békebirodalmat. Izráel helyreállítását látták benne. Jézus Krisztus Isten országának háromféle eljövetelét tanította: amikor az, az Ő Názáreti Jézusként való eljövetelében valósul meg, amikor az nem látható módon jön el (bennünk van), illetve lesz még egy harmadik féle is.

A Bibliából tudjuk, hogy az ember nem csupán test és lélek (ez utóbbi héberül nefes, görögül pszihé), mint az állatok, hanem egyben szellem is (héberül ruah, görögül pneuma), amely (nem anyától, nem apától, hanem közvetlenül) az Istentől kapott „Isten-lényegű” része az embernek. Az ember ezzel az Istentől kapott szellemével képes megragadni, legalábbis (újjászületése előtt) felfogni a Teremtő Isten legalapvetőbb dolgait. El kell ismernünk, hogy az Isten országa a belénk helyezett szellem által, már születésünktől kezdődően bennünk van.Amikor pedig újjászületünk, akkor a Szentlélek költözik belénk, tehát attól kezdve a mennyek országa, az Isten országa, „méginkább” bennünk van. Látható módon jött el az Isten országa? Nem. Gyakorlatilag erről szólt Jézus Krisztus, amikor azt mondta: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el… az Isten országa ti bennetek van.”

Amikor azt írtuk, hogy az Isten országának eljövetele többféle módon valósul meg, akkor természetesen ennek lesz egy valóban mindent elsöprően egyedülálló megvalósulása is, éppen úgy, ahogyan azt a próféták megjövendölték. Ekkor jön el, és így jön el a valamikori Izráel által olyannyira áhított Isten országa (az Atya országa, az Úr Jézus Krisztus országa, királysága), ekkor jön el, és így jön el az Úr Jézus Krisztus. Hatalmas dicsőségben, szent angyalaival. Erről az Isten országa (harmadik féle) eljöveteléről is beszélt Jézus Krisztus:

„Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is… Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.”(Mt 24, 27, 29-30)

Az Úr Jézus Krisztusnak ezzel a dicsőséges és drámai eljövetelével teljesednek be maradéktalanul az Isten országa eljövetelével kapcsolatos bibliai Igék. Isten Igéi. Ezután az eljövetel után kezdődik az Úr Jézus Krisztus dicsőséges földi uralkodásának 1000 éve.

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.”