Kedves Testvérünk!

Amikor a Biblia iránt komolyabban kezdtünk érdeklődni, nagyon elgondolkoztatott bennünket a halál kérdése, különösen az olyan kijelentések, hogy aki hisz, az átment a halálból az életbe, vagy: aki hisz, az ha meghal is él, vagy annak nem árt a második halál… Hiába tudtuk már, hogy a földi élet után létezik egy további élet is, mégsem igazán értettük ezeket a bibliai megfogalmazásokat. Mi az, hogy második halál? Hogy jelenthette ki Lázár nevű barátjával kapcsolatban Jézus Krisztus, hogy annak betegsége nem halálos, majd egy idővel később, hogy Lázár csak elaludt, és menjünk, ébresszük fel? Később mégis úgy nyilatkozott Lázárról a tanítványainak, hogy Lázár meghalt. A kérdéskör kibogozásához sikerült (ajándékba) kapnunk egy görög nyelvű Bibliát, és szert tudtunk tenni egy olyan görög-magyar szótárra is, amely az Újszövetség idején írott és beszélt görög nyelv szavainak és egyes kifejezéseinek adta meg a jelenlegi magyar megfelelőjét. Szükségszerű volt, hogy a szótár a régi görög nyelv szavaival és kifejezéseivel foglalkozzon, mert a görög nyelv az idők folyamán azóta már sokat változott. A régi magyar nyelv sem azonos a mostanival, biztosan tudod, hogy az István király korabeli magyarok például a „vagyunk” szót „vogymug”-nak mondták, a „bizony” szót „isa”-nak. Az eredeti nyelven íródott Biblia és a szótár segítségével jutottunk annak felismerésére, hogy az eredeti bibliai szövegben a – szókincsében lényegesen gazdagabb – görög nyelv a halál kifejezésére két különböző szót használ, egyszer a „nekrosz”, másszor a „tanatosz” szót. Mivel a Biblia egykori fordítói, Károliék (és követőik), a szövegkörnyezetből úgy ítélték meg, hogy mind a két görög szó a halállal kapcsolatos, és miután a magyar nyelvben erre csak egyetlen szó áll rendelkezésre, másként nem is dönthettek, mint hogy munkájuk során mindkét görög szót halálnak fordították. Számítottak arra, hogy ezzel néhány Ige megértése nehézséget okozhat, ennek elkerülésére megalkottak és bevezettek egy addig soha nem ismert és nem használt fogalmat, a második halál fogalmát. (Tehát ez így, ilyen formában nem is szerepel az eredeti Szentírásban!) Tudatos keresgéléssel ezek után utolérhető, hogy ahol a „nekrosz” szó áll az eredeti görög nyelvű Bibliában oda Károliék következetesen halált írtak, illetve ahol a „tanatosz” szó áll, oda második halált írtak. (Lám, így jutottunk a kétféle halál ismeretéhez és így értettük meg, hogy „nekrosz” az: amikor elszakad az embernek Istentől kapott szelleme az emberi testtől, „tanatosz” pedig: amikor elszakad ez a szellem Istentől – végleg.) Jézus Krisztus a „nekroszt” nem is minősítette igazán halálnak, gyakran azt mondta az ilyen esetekben, hogy az illető személy nem halt meg, csak „aluszik”. Ebből az állapotából (mármint a „nekrosz”-ból) a 12 éves kisleánykát, a naini ifjút és Lázárt is vissza tudta hívni, fel tudta ébreszteni, azaz fel tudta támasztani. A második halál („tanatosz”) viszont már az örök halál, azaz a kárhozat, onnan már nincs többé visszaút. A fentiek megismerése nagy segítséget jelentett számunkra annak idején valamennyi halállal kapcsolatos Ige megértéséhez.

A „pneuma” és a „pszyhé” szavakat, hasonlóan a halál szóhoz, a szegényesebb magyar szókincs következtében szintén csak egyetlen szónak, léleknek tudták fordítani. A „pneuma” valódi megfelelője ugyanis a szellem szó lett volna, míg a „pszyhé” szó jelentése: lélek. Ismerték ugyan a szellem szót is, de az akkori közgondolkodás megbotránkozott volna, ha például Szent Szellemről írnak a magyar fordítású Bibliában, hiszen a szellem szónak akkoriban sajátos értelmezést és ízt adtak az elhagyatott várak kísértet szellemei, a szellemidézők, az okkultizmus, a babonaság, a köznyelv. Más elfogadott szó viszont nem állt rendelkezésre. E két ok miatt Károliék – miként azt tapasztalhatjuk – úgy döntöttek, hogy akár „pneuma” akár „pszyhé” van írva az eredeti Bibliában, ők ezt tudatosan és következetesen léleknek fordítják. Egyedül az 1 Thessz 5, 23 Ige esetében nem tehették ezt meg, miután ott egyszerre szerepel mindkét szó. Ebben az esetben is, mint a második halálnál, egy új fogalom alkotásával hidalták át a nehézséget. Mint láthatjuk majd, a „szellemetek” („pszyhétek”) helyére a „ti egész valótok” fogalom került.

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok(szellemetek Új ford.), mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1 Thessz 5, 23)

Bár jól tudjuk, hogy sokan jutottak üdvösségre az idők során még így is, hogy több ilyen és ehhez hasonló fordítási fogyatékossággal rendelkezik a Biblia, ennek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy e hiányosságok miatt sajnos sok értékes kijelentés veszítette el igazi tartalmát, vagy maradt a titkok homályában, és határozottan állítjuk, hogy e fogyatékosságok következtében néhány élménnyel szegényebbek is lettünk.

Mi az igazság? – tettük fel a kérdést írásunk címében. Vajon azokra a hiányosságra utaltunk a címben, amelyekről az imént rántottuk le a leplet? Egyáltalán nem. A fentieket csupán bevezetőül írtuk, hogy érthető legyen a most következő további fejtegetésünk, hiszen ha szabad azt mondanunk, a továbbiakban is nyelvészkedni szeretnénk. A kiindulási pont és a módszer is azonos lesz, de még a felhasznált eszközök is. Kiindulási pontunk ismét az lesz, hogy „annak idején mi sem értettük”, viszont szerettük volna megérteni ezt és ezt az Igét, módszerünk megint a görög-magyar nyelvi kifejezések egymással történő összevetése lesz, mindezekhez újfent az eredeti görög nyelvű Bibliánkat és a korhoz illeszkedő szótárunkat használjuk majd. A továbbiakban a bibliai igazság szó valódi jelentését és értelmét igyekszünk megtalálni, tehát nem arra leszünk kíváncsiak, hogy Isten írott Igéje mit jelent ki igazságnak, tehát mit tart igazságnak a Teremtő Isten, hanem arra, hogy maga ez a szó, mint fogalom mit jelent. A felvetés jogossága azonnal megvilágosodik, mihelyt előhozakodunk azokkal az Igékkel, amelyeket „annak idején” olvastunk és mondogattunk is, de ha valaki komolyabban az értelmükről faggatott volna bennünket, azonnal kiderült volna, hogy csak „szajkózzuk”, de valójában mi magunk sem értjük azt amit mondunk. Nézzünk hát ezek közül néhányat!

„Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.” (Mt 3, 13-15)

Mit akart ezzel mondani Jézus, hogy: „így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”? Ugye belátható, hogy itt nem az vetődik fel, hogy mi az igazság Isten, Jézus vagy Keresztelő János szerint, hanem mit jelent maga a szó, mi az amit illik betölteni itt és most mindkettőjüknek? Az Ige szerint János viszont azonnal megértette, hiszen minden további nélkül: „… Ekkor engede néki.”

„Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15, 26)

Létezik tehát valamiféle igazság, amit illett Jézusnak és Jánosnak betölteniük (talán annak eleget tenniük?), ugyanakkor ennek az igazságnak Lelke is van, esetleg egy személy az Igazság Lelke? Őt kell betölteniük? Még tovább bonyolódik a helyzet, ha mindezeket összevetjük ezzel:

„… mert a Lélek az igazság.” (1 Ján 5, 6)

Tehát maga az igazság egy lélek? Vagy maga az Úr Jézus Krisztus? Akkor pedig mit kell nekik betölteniük Jánossal? Pedig bizony Jézus Krisztus ezt mondta, hogy Ő az igazság!

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14, 6)

Most aztán hogyan döntsünk? A Lélek az igazság, vagy Jézus az igazság? Utoljára még egyetlen Igét nézzünk meg Pál rómaiakhoz írt levéléből!

„Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták.” (Róm 3, 21)

Végülis azt az igazságot kellett betölteniük, talán annak kellett eleget tenniük, amely igazság az Atyától származik és egy személy, vagy a Szentlélek vagy Jézus Krisztus, vagy valami más, de olyan, hogy arról a törvény és a próféták is bizonyságot tettek, annak ellenére, hogy most a törvény nélkül jelent meg. Hát nem érezzük magunkat úgy, mint ahogyan Pilátus érezhette magát, amikor előtte állt Jézus Krisztus a kihallgatásakor? Ő is ezt kérdezte (pedig jogász volt):

„… Micsoda az igazság?…” (Jn 18, 38)

Mondhatni nehéz helyzetben volt Ő is, mert közvetlenül azelőtt Jézus Krisztus ráadásul ezeket mondta neki:

„… Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18, 37)

Kedves Testvérünk! Ha most azt mondod, hogy te mindezeket teljes összefüggéseiben érted, akkor örvendezhetsz. Mi is örvendezünk, mert számunkra is megadatott már, hogy megérthessük mindezeket. A mi elménket is megnyitotta ugyanis ezekre vonatkozóan az Úr Jézus Krisztus a Szentlélek által. Szeretnénk viszont most már az áldás tovább adásával mi magunk is megörvendeztetni azokat, akiknek ezekben az Igékben még nincs teljes világosságuk. Ha sikerül egy teljes képet adnunk az „igazság” szó valódi tartalmáról, akkor reményeink szerint nem csupán az említett Igéket, hanem Istennek valamennyi olyan Igéjét megértheti mindenki, amely a Bibliában az igazsággal kapcsolatosan került lejegyzésre, ezáltal újabb betekintést kaphat Isten országának fölöttébb értékes és érdekes titkaiba.

„… Micsoda az igazság?…” – kérdezte Pilátus Jézustól. De Jézus válasza már nem érdekelte. „… És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.” Ha Pilátust nem is érdekelte, hogy Jézus Krisztus szerint mi az igazság, bennünket érdekelt, és tudd meg te is!

A „titok” nyitja ez esetben is a Biblia szövegének fordítási hiányosságában rejlik, ezért írtuk azt, hogy „e hiányosságok miatt sok értékes kijelentés veszítette el igazi tartalmát, vagy maradt a titkok homályában”. Hasonlóan ugyanis a halál és a lélek esetéhez, tüzetesen megvizsgálva az eredeti görög szöveget megállapítható, hogy két, jelentésében, tartalmában egymástól távol eső szót fordítottak Károliék (és követőik) ismét egy és ugyanazon szóval. Az egyik szó az „alétheja”, a másik a „dikajoszüne”. Márpedig ha a Szentlélek két szót használt, akkor el kell ismernünk, hogy itt két fogalomról is van szó, az nem lehet egy fogalom. Amikor rátaláltunk erre, sorra vettük mindazokat az Igéket az Újszövetségben, ahol a görög nyelvű Bibliában az „alétheja”, illetve a „dikajoszüne” szó szerepel. A szövegkörnyezetből megpróbáltuk megállapítani, hogy az „igazság” szót melyik magyar szóval, vagy kifejezéssel tudnánk azon a helyen behelyettesíteni úgy, hogy az ott lévő Ige ezáltal – eleget téve a szövegkörnyezet elvárásainak is – kifejezetten érthető és világos legyen. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az összes olyan Ige, amelynél a magyar fordításban az igazság szó szerepel, érthetőbbé válik, ha az „alétheját” megigazulásnak, megigazultságnak, a „dikajoszünét” pedig Isten rendjének, kijelentésének, alkotmányának, jogrendszerének fordítjuk, utólag persze már csak fejben.

Ha tehát a továbbiakban az igazsággal kapcsolatos valamelyik Ige kevésbé, vagy egyáltalán nem érthető számodra, és nincs görög Bibliád, sem újszövetségi görög-magyar szótárad, tehát nem tudhatod, hogy az ott lévő igazság szó helyén eredetileg éppen melyik görög szó áll, próbáld meg az általunk megadott szavakat behelyettesíteni, és valamelyikkel azonnal megvilágosodik az addig nehezen érthető Ige. Teljes szépségében, igazi mondanivalójával. Amikor ezt mi magunk is megtettük „annak idején”, mindenkor úgy éreztük, hogy egy-egy újabb és újabb kincsre találtunk rá!

Gyakorlatilag a mondanivalónk végére értünk. Mégis az a javaslatunk, hogy a korábbiakban nehezen értelmezhető Igéket vessük alá most közösen egy próbának, hogy valóban érthetőbbek-e, ha a fentiek szerinti behelyettesítéseket elvégezzük!

Előtte még vizsgáld meg, igazat állítunk-e akkor, ha azt mondjuk, hogy a halottaiból visszatért Lázár számára Jézus Krisztus nem csak egy egyszerű személy volt, hanem Lázár számára Jézus Krisztus maga volt a feltámadás! A betegek számára Jézus Krisztus maga volt a gyógyulás! Ha a betegek felkeresték Őt, vagy elébe vitték őket, meggyógyultak. De számunkra is, Ő most is több, mint megváltó, számunkra Ő maga a megváltás!

Az új behelyettesítéses megoldás szerint a Jn 18-ban Jézus Krisztus azt mondta Pilátusnak, hogy Ő azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen a megigazulásról, hogy kijelentse a megigazulást, hogy bemutassa a megigazulást, mert Ő az út, az igazság (?) és az élet, azaz Ő az egyetlen út az Atyához, Ő maga az élet, és Ő maga a megigazulás. Ő maga a megigazulás!!! Aki megigazul, (már megigazult) az hallgat az Ő szavára. Jézus Krisztus tehát a megigazulásról beszélt Pilátusnak, nem egy valósággal összevethető tényről, mint igazságról, és nem is a földi igazságszolgáltatás alapjairól, hiszen azzal Pilátus, mint jogász tisztában volt, különösen Róma megfellebbezhetetlen zsarnoki igazságával. Nem is Isten igazságáról beszélt. Ha ezekről beszélt volna neki Jézus Krisztus, soha nem kérdezte volna meg, hogy „… Micsoda az igazság?…” Az Ige szerint pedig megkérdezte. Éppen azzal az „alétheja” szóval, amit Jézus kétszer is használt a mondatában. Mit kérdezett tehát Pilátus? Mi a megigazulás? Ismételjük el még egyszer, mit kérdezett! Mi a megigazulás? Mit jelent az, hogy igaznak lenni, és ugyan, ki előtt? Mivel tudta, hogy ő Róma szerint egy igaz ember, hiszen azért van a posztján, a kérdése költői marad, a válasz különösképpen nem is érdekelte, hiszen mint olvashattuk, a kérdés után kiment a helyiségből. Pilátus egyszer és mindenkorra elmulasztotta, hogy megtudja, mi a megigazulás. (Később a császár kivégeztette, és az ítélet után a kárhozatba kerül. Előtte viszont még fel kell támadnia, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelekor újra találkozhasson az általa ártatlannak tartott, de ennek ellenére halálraítélt Isten Fiával. /Jel 1, 7/)

„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” Itt a Bibliában már a „dikajoszüne” kifejezést használja a Szentlélek, tehát szóba sem jöhet, hogy ez a rész a megigazulással lenne kapcsolatos. Mit jelentene az, hogy „így illik nékünk betölteni minden megigazulást”? De az sem jelent ám semmit, hogy „így illik nekünk betölteni minden igazságot”. Ez egyszerűen nem érthető. Felületesen olvasva az Igét, nagyjából tudjuk, hogy mit akart mondani Jézus, de ha alaposabban megvizsgáljuk, hogy mit is mondott, akkor kiderül, hogy csak Keresztelő János értette. Ugyanis Jézus arra szólította fel, hogy ne álljon ellen János most az isteni rendnek, az erről szóló kijelentésnek, határozatnak, alapokmányban lefektetett előírásnak, mármint annak, hogy az Újszövetségben az az elrendelt és kijelentett rend, hogy vízalámerítéssel minden megigazulni vágyónak, minden Szentlélekre vágyónak meg kell keresztelkednie.

„… az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik…” Itt is az „alétheja” áll. Az igazság lelke, a Megigazulás Lelke, aki elvezet bennünket akár a teljes (tökéletes) megigazultság (itt is „alétheja” van! /Jn 16, 13/) állapotáig (ha engedünk neki). Milyen érdekes: amikor eljön a Szentlélek, akkor meggyőzi a világot (Jn 16, 8) bűn, igazság és ítélet vonatkozásában. Itt az igazság szó helyén mennyire érthetetlen lenne, ha az „alétheja” (megigazulás) szó állna az eredeti görög szövegben! Hát ettől következetesebb is az Írás, itt már a „dikajoszünét” szerepelteti, azaz, a Szentlélek amikor eljön, arról győzködi a világot, hogy Isten azt fektette le az Ő jogrendszerébe, hogy a kereszt és a feltámadás után a Fia Őhozzá megy vissza. (Ez Isten Országa Alkotmányának egyik pontja.) A Szentlélek pedig azért is lehet a Megigazulás Lelke, mert ha az Úr Jézus Krisztus maga a megigazulás, és a Szentlélek az Ő Lelke, következésképpen a megigazulásnak a Lelke, csakis a Megigazulás Lelke lehet.

„Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága…” Itt is a „dikajoszüne” áll. Isten törvény nélkül tette közkinccsé az alkotmányát, jogrendszerét… Tessék! Tessék! Figyeljetek emberek! Ennek alapján lehet Énhozzám bejutni bárkinek, zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez a rend. Azért az jár, ezért ez jár. A Teremtő Isten kiterítette újszövetségi lapjait.

Szeretett Testvérünk!

Reméljük érthető volt fejtegetésünk és hozzásegít téged a további Igék megértéséhez is. Tudjuk, hogy ez egy „kemény” eledel volt, de bizakodunk abban, hogy ugyanolyan tápláló lehet, mint az eddigiek, ezen felül úgy gondoljuk, hogy egy megigazult keresztyén esetenként vágyik is ilyen kemény eledelekre.

Nyelvészeti fejtegetéseinkhez még a következőt szeretnénk megjegyzésként hozzáfűzni: Nyilvánvaló, hogy a fentiek ismerete nem üdvösség kérdése. Ezek ismerete nélkül is sokan bejutottak már a mennybe, és be is jutnak majd. Ha viszont te, vagy mások egy kicsivel több lehetőséget kaptál, illetve kaptak arra, hogy még inkább elmélyedhessenek Isten országa titkainak megismerésében és megértésében, hogy ez által hited és mások hite is méginkább növekedjen, szolgáljon örömödre és örömötökre ez a kemény eledelnek minősített tanítás is. Örüljetek, és adjatok érte hálát, ha egy-egy addig nem ismert dologról fellebben a fátyol, vagy világosságot nyertek olyan kijelentések felől, amelyek e világ fiai elől esetleg örökre zárva maradnak, mert nincs bennük érdeklődés Teremtő Istenünk iránt.