Kedves Testvérünk!

Ahhoz, hogy az újjászületett keresztyének alkotta Gyülekezet tiszta maradhasson, és egészségesen fejlődhessen, elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyes gyülekezeti tagok mindvégig kitartsanak, és folyamatosan növekedjenek az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükben, és egyen-egyenként saját lehetőségeiknek megfelelően gondoskodjanak önmagukról, hogy növekedhessenek a szeretetben (Ef 4, 16). Isten ehhez a Gyülekezetben történő egyéni fejlődéshez komoly segítséget adott. Így írt erről Pál apostol:

„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul;…” (1 Kor 12, 28)

(Mi az anyaszentegyház helyett szívesebben használjuk a Gyülekezet kifejezést.) Tehát Isten azzal segítette és segíti a Gyülekezetet, hogy ajándékként adott számára apostolokat, prófétákat, tanítókat, evangélistákat, pásztorokat (Ef 4, 11) Ezek nem szellemi ajándékok, ezek különleges képességekkel felruházott konkrét személyek. Ők Isten ajándékai a Gyülekezetnek. Ők azok, akik közvetetten segítik az egyes tagok fejlődését, segítséget nyújtanak nekik az Igék közötti eligazodásban, az összefüggések feltárásában, felkészítik a Gyülekezet tagjait a szolgálat végzésére, a Krisztus Testének építésére. (Ef 4, 12) Az efézusiakhoz írott levélből az is megtudható (Ef 4, 10-11), hogy a Gyülekezet mindezeket az ajándékokat közvetlenül az Úr Jézus Krisztustól kapta (kapja).

Ha ezek az ajándékként adott apostolok, próféták, tanítók, evangélisták és pásztorok tevékenységükkel gondoskodnak is a Gyülekezet tisztaságáról és egészséges fejlődéséről, továbbra is szükséges, hogy az egyes hívők önmaguk is törekedjenek arra, hogy növekedjék a hitük, és növekedjék bennük a szeretet. Ezt úgy kell értenünk, hogy bár Isten ajándéka a hit és a Lélek gyümölcse a szeretet, ahhoz, hogy a „termés” megfelelő mennyiségű és minőségű legyen, egyen-egyenként hozzá kell tennünk a saját munkánkat is. Hasonlatos ez ahhoz a gyümölcsfához, amely beoltásából eredően már képes terméshozatalra, de mennyivel különb termés takarítható be róla, ha megfelelően gondozzák, esetenként megöntözik, körülássák, megtrágyázzák, metszik, permetezik, tehát megfelelő odafigyeléssel gondoskodnak róla. Pál, a korinthusiakhoz írott első levelében így írt erről:

„Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.” (1 Kor 9, 24)

Ebben az Igében Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy miként egy futóversenyen is sokan futnak ugyan, de csak egyetlen győztest ünnepelnek majd, mindenki igyekszik a teljes erőbedobásra, hogy ő lehessen a győztes. Mi is így fussunk! Teljes erőbedobással, mintha csupán egyetlen győztest hirdetnének ki a végén. Ennek megfelelően legyünk felkészültek a versenyre, a győzelemért adottságainknak, lehetőségeinknek megfelelően tegyünk meg mindent, futás közben ne tekingessünk jobbra-balra, hanem szemünket az Úr Jézus Krisztusról soha le nem véve küzdjünk meg a harvadhatatlan koszorúért. Tehát: Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!

Ahhoz, hogy a Gyülekezet tagjai egyen-egyenkét is „győztesek” lehessenek, Istentől nem csupán a Gyülekezet kapott (és kap) ajándékokat, hanem valamennyi tag is kapott (és mindmáig kap) úgynevezett kegyelmi ajándékot. Tehát minden Újjászületett hívő részesül újjászületésekor (amikor elnyerte a kegyelmet) valamilyen kegyelmi ajándékban, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy újjászületésétől rendelkezik valamiféle új, addig nem létező kiemelkedő szellemi adottsággal vagy képességgel. (1 Kor 12, 7) Senki sincs, aki ne kapna ilyen ajándékot. Ezt a Szentlélek osztogatja, és kinek-kinek olyan ajándékot ad, amilyet akar. (1 Kor 12, 11)

Ez a szellemi ajándék lehet olyan adottság vagy képesség, amely azonnal használatra kész és további fejlesztésére nincs sem szükség sem lehetőség, és lehet olyan, amit a hívőnek kell egyre jobban kibontakoztatnia, továbbfejlesztenie, tökéletesítenie. Az ajándékok bár különbözőek, de egyik sem lebecsülendő, valamennyi egyaránt becses, hiszen mindet ugyanaz a Szentlélek adta, illetve adja, céljai elérése érdekében pedig ugyanaz az Úr Jézus Krisztus használja fel, és ugyanaz az Isten adja hozzá az erőt. (1 Kor 12, 4-6) Lássuk, hogy a Biblia szerint, mik ezek a kegyelmi ajándékok!

„Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.” (1 Kor 12, 8-11)

Soroljuk fel tehát milyen személyre szabott kegyelmi ajándékok léteznek! Bölcsességnek beszéde, tudománynak beszéde (Új ford. szerint: bölcsesség Igéje, ismeret Igéje), hit, gyógyítás ajándéka, csodatévő erő, prófétálás, lelkek megítélése (megkülönböztetése), nyelvek nemei (nyelveken való szólás), nyelvek magyarázata (nyelveken való szólás magyarázása) és irgalmasság gyakorlása. Ez utóbbi kegyelmi ajándékról az 1 Kor 12, 28-ban-ban írt Pál. Némelyik kegyelmi ajándék – mint fentebb már szó volt róla – azonnal használatra kész, ilyen például a gyógyítás ajándéka, míg némelyiket a hívő megajándékozottnak kell folyamatosan kibontakoztatnia, erősítenie, tökéletesítenie, ilyen például a hit. A továbbiakban ezzel a szellemi ajándékkal (ezzel a kiemelkedő szellemi adottsággal vagy képességgel) foglalkozunk részletesebben. Nézzük, hogyan fogalmazta meg Pál a Szentlélek által a hit lényegét!

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11, 1)

Nekünk annakidején ezt így magyarázták el: a hit azt jelenti, hogy amiben reménykedünk, az meglesz, a nem látható pedig van. Ez a magyarázat is igaz, de egy kicsit szegényes. Például: „amiben reménykedünk, az meglesz” azt is jelentheti, hogy ha reménykedünk egy vizsga sikerében, az biztosan meglesz, sikerül (függetlenül a tanulástól?) Vagy: „a nem látható pedig van” értelmezhető arra is, hogy a zárt szekrényben, nem látom ugyan, de hiszem, hogy ott van a kabátom. Megkérdőjelezhető, hogy ez egyáltalán hit-e, vagy konkrét tudás, ismeret. Mindezt csak azért írtuk ide, hogy beláttassuk, nem egy egyszerű fogalomról van szó. Pál nagyon szépen megfogalmazta ugyan, de ő is szükségét látta annak, hogy a hit fogalmát számtalan gyakorlati példával, személyek hitbeli cselekedeteivel illusztrálja.

Az Újszövetségben a hit többet jelent egy tény értelemmel való elismerésén. Az Újszövetségi iratok lejegyzésekor a kor műveltségi nyelve, mint tudjuk a görög nyelv volt. A hit szó (görögül: pistis főnév, pisteuó ige) a következőt jelenti: ragaszkodni valakihez vagy valamihez, rábízni magát valakire, hűségesnek lenni, bizalommal lenni valaki iránt, valakibe vetni a bizalmat, és ez nem csupán az értelem beleegyezését foglalja magában, hanem a szív és az akarat cselekvését is. „Aki hisz Énbennem” egyenlő azzal, hogy aki Rám (az Úr Jézus Krisztusra) bízza magát, vagy Nekem átadja magát”. A hit tehát egyenlő mértékű azzal a bizalommal, ami az Újszövetségben abból áll, hogy elhiszem, elfogadom, és feltétel nélkül megtartom mindazt, amit Isten kijelentett élő és írott Igéje által.

Miután a kegyelmi ajándékokat az újjászületéskor kapjuk, és a hit is kegyelmi ajándék, sajnálattal bár, de le kell szögeznünk, hogy a hithez nem minden halandó jut hozzá. Pál apostol thesszalonikaiakhoz írott második, illetve az efézusiakhoz írott levelében ezt így olvashatjuk:

„… mert nem mindenkié a hit.” (2. Thessz 3, 2)

„… Isten ajándéka ez.” (Ef 2, 8)

Annak ellenére, hogy a hit kifejezetten Isten újjászületettek részére adott ajándéka, el kell ismernünk, hogy a meg nem tért (hitetlen) emberekben is van, ha nem is hit, de valami szerény mértékű hitre való hajlam. Ez be van „építve” az ember szívébe. Nélküle soha egyetlen bűnös sem juthatna megtérésre, egyetlen hitetlent sem tudott volna Péter meggyőzni az első Pünkösd alkalmával, egyetlen hitetlent sem tudna meggyőzni a Szentlélek, de nélküle még Jézus Krisztus tanítása is megkérdőjelezhető lenne, amikor arról beszélt, hogy a mennyei Atya mindenkinek ad megtérést (Szentlelket), aki kéri tőle. (Luk 11, 13)

„… mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” (Zsid 11, 6)

A meg nem tértek esetében a hitet csak hitre való hajlamként írtuk. Mivel a hit szó a Bibliában (az eredeti görög szövegből) bizalomnak is fordítható, nyilvánvaló, hogy a meg nem tért emberekben Isten iránt még egyáltalán semmiféle bizalom nincs. Ők, ha megtérésre is szánják magukat az azért lehetséges, mert a hallottak alapján hajlamukból eredően az értelmükkel előbb-utóbb el tudják fogadni Isten létezését. Miután hallottak az Úr Jézus Krisztusról, a bűnösökért való kereszthaláláról, a bűnbocsánatról, bűnökkel terhelt lelkiismeretük segítségével az esetlegesen létező számonkéréstől megijedve, vagy szeretetre vágyódásuk következtében, hosszabb-rövidebb töprengés után elhiszik ezeket a dolgokat annyira, hogy egymagukban, vagy hitben jártasabbak segítségével meg merik szólítani Istent. Isten tudja, hogy ezekben az emberekben ennyi van és nem több, ezért még a bizalom legkisebb csírája nélküli közeledésüket is igen nagy örömmel fogadja. Annak is örül, hogy az illető már azzal a csekélyke hitre való hajlamával is Őt keresi. Miért keresi? Mert valószínűleg többre vágyik. A Szentlélek azonnal segít, bűntudatot ébreszt, bűnbánatra indít, és amikor betölti a bűnbocsánatot elnyert személyt az újjászületéskor, kegyelmi ajándékot ad számára. Ha ez éppen a hit, akkor újjászületett testvérünk e területen már eleve kimagasló Isten iránti bizalommal indíthatja keresztyén életét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez az adottsága vagy képessége nem növelhető tovább, sőt mint írtuk ennek további növelése – Gyülekezeti tagként – feladata is. Ha pedig nem a hitet kapta kegyelmi ajándékként, akkor ez méginkább fontos feladata lesz. A hit, a bizalom növelhető. Tehát abban, hogy méginkább bizalommal lehessünk az Úr Jézus iránt, folyamatosan növekedhessék a személyébe vetett hitünk, tudnak ugyan segíteni nekünk (prédikációikkal, Igemagyarázataikkal, pásztorlásukkal) a Gyülekezetnek ajándékként adott vezetők, de elengedhetetlenül szükséges az ebben való saját, állhatatos fáradozásunk is.

Miért fontos, hogy növekedjék a hit? Tudjuk, hogy az édeni bűnbeesés óta a Teremtő Isten és az emberiség között az egyetlen kapocs kizárólag a hit. (Még az ima is ezen alapul.) Az ember a hitével tudja kifejezésre juttatni vonzódását, érdeklődését Isten iránt, illetve ezzel nyilvánítja ki, hogy Ő a Teremtő Istent okosabbnak, bölcsebbnek tekinti saját magától, elismeri egyúttal, hogy Istent jónak, Mindenhatónak és szeretni való lénynek tartja. Mindezekkel kifejezi azt a szándékát, hogy önként választott függőségi viszonyában Isten vezetése alatt akar élni. Több ok miatt is fontos, hogy ez a hit növekedjék. 1./ Fontos, mert üdvtörténeti munkájához Isten csak olyan munkásokat akar alkalmazni, akik alkalmasak a rájuk bízott egyre nehezebb feladatok végrehajtására, akkor sem tántorodnak el, ha a feladat már a teljesítő képességük határát súrolja. Hogy ehhez felnövekedhessenek hívei, fokozódó intenzitású próbáknak veti alá őket. A próbák sohasem erőn felüliek, tehát nem az elbuktatás a cél, hanem éppen a hitbeli megerősödés. A hit növekedésével pedig egyre állhatatosabb, kitartóbb, nagyobb próbákra és feladatok végrehajtására lesz alkalmasabb a hívő. 2./ Tudomásul kell azt is venni, hogy amikor egy hitetlen megtér, eltérően egyes tanítók és pásztorok ígéretétől, nemhogy egy csapásra szinte felfoghatatlan örömmé változna a további élete, bár boldog lesz ugyan, de az élete tele lesz kísértésekkel, nyomorúságokkal. Miért? Mert Sátán által uralt világunkból, Sátán szolgálatából a megtért ember azonnal átlép az Úr Jézus Krisztus szolgálatába, élete felett mostmár az Ő uralmát ismeri el, tehát Sátán ellenségévé lesz, aki megpróbálja őt majd letéríteni erről az útról, megpróbálja elpusztítani őt. Mivel az ellenség egyre dühödtebben egyre aljasabb módon támadja, a hívő ennek csak egyre erősebb hittel, Urához egyre jobban ragaszkodva és segítségét kérve tud ellenállni. Ezért fontos, hogy növekedjék a hit.

Hogyan növelhető a hit? Már az apostolok is szerettek volna maguknak nagyobb hitet.

„És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.” (Luk 17, 5-6)

Jézus Krisztus válaszát nehéz megérteni. Mi úgy gondoljuk, válaszában egy olyan célt jelölt ki a tanítványok számára, ami ugyancsak vonzó és csábító lehet arra, hogy törekedjenek a minél nagyobb hit elérésére. Mintha egy tanyájáról addig még soha ki nem mozdult, futkározó fiúcskának azt mondaná valaki, ha majd elég gyorsan tudsz futni, eljuthatsz a világ minden részére, a világ nagy városaiba, megláthatod a tengert, megláthatod az óceánokat, utazhatsz repülőn a felhők felett, lehet majd szép házad, autód, sok pénzed. Vajon nem ösztönözné-e őt ez? Szeretné-e ha mindez majd így lenne?

Jézus Krisztus növelhette válaszával a tanítványok hitét? Igen. Bizonyára többet is mondott volna, ha úgy gondolta volna, hogy ez a válasz nem elegendő. De nem mondott többet. Jó lett volna, ha a tanítványok tovább kérdezték volna: Jézus, hogyan juthatunk ilyen mértékű hitre? Jézus Krisztus elegendőnek látta, hogy tanítványai vele vannak, hogy követik őt, hallják minden beszédét, megértik tanításait, látják cselekedeteit, gyógyításait, csodáit. Tudta, hogy minél inkább megismerik Őt, annál nagyobb lesz a személyébe és tanításaiba vetett bizalmuk. Küldetése, odaszánt élete, mások miatt elszenvedett halála, majd a halálból való feltámadása, elegendő lesz számukra ahhoz, hogy nagyobbat is cselekedjenek attól, minthogy egy eperfát küldjenek tövestől a tengerbe, képesek legyenek akár az életüket is odaadni majd hitükért.

Néhány sorral fentebb azt kérdeztük: hogyan növelhető a hit. Kedves Testvérünk, azt kell mondanunk, hogy így. A kijelentett vonzó és csábító cél (örök élet) tudatában törekedj arra, hogy minél jobban megismerd az Úr Jézus Krisztust. Olvasd rendszeresen a Bibliát, hiszen abban van leírva mindaz, amiből megismerheted a személyiségét, jellemét, cselekedeteit, csodatételeit, ígéreteit. Jézus Krisztus egyszer így szólt hitetlen hallgatóságához:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,…” (Ján 5, 39)

Jézus Krisztus egy alkalommal bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta Őt a házába. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy volt ennek az asszonynak egy Mária nevű testvére, aki Jézus lábaihoz ült és hallgatta az Ő beszédét. Miután Márta azon foglalatoskodott, hogy mind jobban ellássa a vendéget, egy idő után kérte Jézust, hogy szóljon rá a testvérére, merthogy ő csak tétlenkedik. Jézus viszont azt felelte Mártának:

„… Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.” (Luk 10, 41-42)

Mária, mint olvashattuk Jézus lábaihoz ült és hallgatta az Ő beszédét. Nekünk már nincs erre módunk, hogy közvetlenül hallgassuk Őt, arra viszont törekedjünk, hogy hitünk növelése érdekében minél gyakrabban hallhassuk a Róla szóló beszédeket. Ha lehetőségünk van rá, menjünk oda, ahol Őróla beszélnek, igyekezzünk olyan közösségben forgolódni, ahol Róla esik szó. Hogyan írja Pál apostol?

„… a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.” (Róm 10, 17)

Halld meg most szíveddel és lelkeddel azt a néhány verset, amit szintén Pál apostol írt az Úr Jézus Krisztusról!

„A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztal őt, és ajándékoz néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2, 6-11)

Halld most meg szíveddel és lelkeddel, hogyan beszélt a Szentlélek által az Úr Jézus Krisztus (az Atyával) Dávid zsoltárában, mielőtt a földre jött volna!

„Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.” (40. Zs 7-11)

Az Úr Jézus kegyelmére és könyörületére, együttérzésére és szeretetére jellemző, hogy:

„Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ézs 42, 3)

Sokan mondták a történelem során és mondják ma is a zsidók elmarasztalására, hogy kiirtották a Messiást, bűnhődjenek hát. Te viszont ismerd fel az Úr Jézus Krisztusban, hogy Ő Isten Bárányaként önként jött el, abból a célból, hogy életét adja a bűnösökért! Hogy helyettük viselje el a büntetést. Önként vállalkozott erre. (Más kérdés, hogy ennek éppen zsidó környezetben kellett történnie.) Mit mondott erről Jézus Krisztus?

„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt,…” (Ján 10, 17-18)

Olvass el mindent, ami Vele kapcsolatos! Kérj Róla szóló könyveket, ha módodban áll, rendelj meg ilyeneket! Hittestvéreid bizonyára örömmel segítenek neked ebben. És szüntelenül imádkozz! Íme, a Biblia legrövidebb, de annál sokat mondóbb Igéje!

„Szüntelen imádkozzatok.” (1 Thessz 5, 17)

Növekszik a hited azzal is, ha látod, vagy mások észreveszik rajtad, hogy valahogy más vagy, más lettél amióta megtértél, tégy bizonyságot arról, hogy miért van ez, kitől van ez. Ez részükre magvetés, és közben kiderül, hogy te is erősödsz ettől. Megerősödik elhivatottságod, megerősödik üdvbizonyosságod.

„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” (Róm 10, 9-17)

Befejezésül Péter apostol buzdító szavaival búcsúzunk:

„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.” (2 Pét 3, 18)

Szeretett Testvérünk!

Reméljük sikerült felhívnunk a hitbeli növekedés fontosságára és lehetőségeire a figyelmedet. Tanításunkkal arra szerettünk volna (többek között) rávilágítani, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hited fejlődésében bár többen is segítségedre lehetnek, mi magunk is ebben fáradozunk, de elmaradhatatlan a te odaadó érdeklődésed, szereteted és kitartó, állhatatos munkád. Ebben a tevékenységedben (is) áldjon meg téged az Úr Jézus Krisztus!