Rövid tanítás az engedelmességről

2009 december 6 · 3 perc elolvasni

Kecskemét, repülőnap, kordon. Tolongó, nézelődő tömeg. Valaki csuklik egyet, aztán újabbat. Nyolc, tíz év körüli kislányára rászól az anyukája: Gizike, menj hátra apához, és igyál egy kis vizet! Amikor visszaér, újabb csuklás. Nem ittál vizet? – kérdezi az anyuka. Ittam. És mégis csuklasz? De anya, nem én csuklok. Nem? Akkor miért ittál vizet? Azt mondtad, hogy igyak. – válaszolta kislánya.

„És monda (Jézus): Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.”(Mt 18, 3)

Miután Keresztelő Jánost fogságba vitték, a megkeresztelkedett, és Szentlélekkel betöltekezett Urunk, Jézus Krisztus prédikálni kezdett:

„…Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa, térjetek meg, és higyjetek az evangyéliumban. Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének, mert halászok valának. És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok. És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt. És onnan egy kevéssé előbb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.” (Mk 1, 16-20)

„És amikor Jézus… láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.” (Mt 8, 9)

„… monda (Jézus) Simonnak: evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadoz vala pedig az ő hálójuk.” (Luk 5, 4-6)

A tanítványokkal kapcsolatban bemutatott Igék, szép példái az engedelmességnek. Simon, András, Jakab és János, valamint Máté, azonnal Jézus követői lesznek, mihelyt meghallják Jézus hívását. A halászok otthagyják hálóikat, a Zebedeus fiak apjukat, napszámosaikat, Máté, aki adót szedett a rómaiaknak, asztalkája mellől feláll, betolja a fiókot, se munkaátadás, se elszámolás, azonnal engedelmeskedik Jézusnak. Simon (Péter) egy egész éjszakás, hiábavaló fáradozás után, Jézus parancsára, társaival ismét kiveti a hálót, s láss csodát, most a hálók szakadásig megtelnek a zsákmánnyal. Engedelmességük nagy jutalmat nyert. Miként nagy jutalma lett, és nagy jutalma lesz, Jézus valamennyi engedelmes és hűséges tanítványának, ha olyanok, mint a bevezető sorokban írott kisgyermek, aki azt sem tudta, miért kell vizet innia, de elment és ivott, mert anya azt mondta, hogy igyon.

„Kövessetek engem!” „Kövess engem!” Ma is ezt mondja az Úr Jézus Krisztus! És el kell hinnünk, hogy Ő feltámadt, ma is él, és bíznunk kell örök ígéretében:

„És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.” (Mt 19, 29)