Kedves Testvérünk!

Az idézet az Apcsel 8-ból való. Az Írás szerint Fülöp apostol tette fel ezt a kérdést az etióp kincstárnoknak. Elhatároztuk, hogy esetenként egy-egy Ige vagy Igeszakasz kapcsán mi is feltesszük ezt a kérdést, és igyekszünk az abban fellelhető nehezebben érthető kijelentéseket a Szentlélek segítségével megmagyarázni.

A „Vajjon érted-é, a mit olvasol?” 5.-ben egy látszólagos bibliai ellentmondás feloldására törekszünk. A nehézséget az okozza, hogy ugyanarról a (jövőben bekövetkezendő) eseményről két helyen is olvashatunk, viszont annak megtörténtét – úgy tűnik – két egymástól távol eső, más-más időpontra helyezi a Biblia. Hogyan lehetséges ez? Mielőtt kitérnénk a konkrét Igékre, lapozzunk bele Zakariás próféta könyvébe, és a 12. részből, valamint a 14. részből olvassunk el néhány, egymással összefüggő kijelentést!

„… Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott: Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek… mikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon… nyomtatókővé (súlyos kővé Új ford.) teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.” (Zak 12, 1-3)

„Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen…” (Zak 14, 2-3)

„Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel… minden lovát vaksággal… És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak.” (Zak 12, 4 és 9)

„És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban. És… az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának… keze ellen emeli fel kezét… És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső.” (Zak 14, 12-13, 16-17)

A történtek összefoglalását olvashatjuk az alábbi versekben:

„Úgy jár az egész ország – így szól az ÚR –, hogy kétharmad részét kiirtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: URam, Istenem!” (Zak 13, 8-9 Új ford.)

A Zakariástól olvasott Igék lezárásaként pedig olvassunk el még két Igét a 8. részből is!

„Ezt mondja az ÚR: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek URának a hegyét pedig szent hegynek… Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak 8, 3 és 23 Új ford.)

Kétség sem férhet ahhoz, hogy Izráelnek arról a történelmi korszakáról szóltak ezek a kijelentések, amikor Isten, az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt, a nagy nyomorúság időszakában megtisztítja és helyreállítja szeretett népét a zsidó népet, hogy alkalmassá váljanak az 1000 éves Birodalomban való szolgálatra. Így valamennyien – Isten eredeti akaratának megfelelőn – az Ő szent papjai lesznek ebben az Úr Jézus Krisztus által kormányzott Isten országában.

Mikor történik tehát, hogy a népek pusztító seregeikkel megtámadják Izráelt? A Fenevad (Antikrisztus) uralkodásának második szakaszában, az utolsó 3 és fél évben.

Izráelt váratlanul éri majd ez a támadás, hiszen államalapításuk (1948) óta szinte ekkor élnek majd először olyan békében és biztonságban, amelyet egy megdönthetetlennek vélt földi világhatalom garantál számukra. Ez a világhatalom a Fenevad vezette Világirodalom. (Természetesen akkor nem ilyen névvel illetik majd sem a birodalmat, sem annak vezetőjét.) Az emberiség történetének ez lesz az utolsó olyan birodalma, amelyet ember kormányoz majd, amelynek ember lesz a vezetője. Tudjuk, hogy ez a Sátán befolyása alatt és erejével uralkodó vezető amellett, hogy soha nem tapasztalt mérvű hatalomra tesz szert, mindenféle csalással megtéveszti majd a földkerekség valamennyi népét, így (Hamis prófétájával együtt) Izráel lakosságának nagy többségét is. Miután összebékíti a Közel-Kelet népeit, békét teremt az arabok és a zsidók között, szerződésekkel garantálja Izráel békességét és biztonságát. Áldozatok bemutatására épülő hagyományos vallásuk szabad gyakorlása érdekében felépülhet újra a Jeruzsálemi Templom, ezért a többség Izráel-szerte Messiásként ünnepli őt, aki elfogadva ezt a címet egy idő után istenként tetszeleg a zsidó nép körében. Valami ok folytán (feltételezhetően az Isten által saját papságának kiválasztott 144000 ténykedése miatt, illetve mi, keresztyének pontosan tudjuk, hogy Isten szent akaratának, tudtán kívül engedelmeskedve) 7 éves uralkodása közepén „váratlanul” Izráel ellen fordul, és szövetségeseivel hozzálát a zsidóság teljes kiirtásához, megsemmisítéséhez. Mi, keresztyének azt is tudjuk, hogy mindez nem történhetne meg Isten jóváhagyása nélkül, hiszen az előzőekben bemutatott Igékből jól érzékelhető, hogy Isten éppen ezt a birodalmat és ennek népeit használja fel az izráeli hitetlenség, az Őiránta való engedetlenség és lázadás, tehát a bűn felszámolására, szeretett népe megtisztítására. Az Izráelre támadó népeket Ezékiel próféta nevesíti meg az utolsó napokról (végidőkről) szóló próféciáiban.

„Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Vesd tekintetedet Gógra a Mágóg országában, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj róla! Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, Góg… Megfordítalak, horgokat akasztok az álladba, kivezetlek téged és egész haderődet… Perzsák, etiópok és pútiak vannak velük… továbbá Gómer minden csapatával, Bét-Tógarma a messze északról, minden csapatával - sok nép van veled! Készülj, állj készenlétben az egész sereggel együtt, amely köréd sereglett, és légy a vezérük! Egy idő múlva rendelkezést kapsz… behatolsz a fegyveres pusztítás után helyreállított országba, amelynek lakói a többi népek közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. Kihoztam őket a népek közül, és biztonságban laknak mindnyájan. De te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amikor megtudod, hogy népem, Izráel, biztonságban él, eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt… nagy sereg ez, roppant haderő. Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban hozlak el téged országom ellen…”(Ez 38, 1-9, 14-16 Új ford.)

Nem célja ennek a tanításnak a felsorolt népek mai megfelelőinek azonosítása, némelyiket talán nem is tudnánk ma már tévedés nélkül beazonosítani. Viszont úgy gondoljuk, tehát nem tudjuk, csak feltételezzük, és elképzelhetőnek tartjuk, hogy Góg (a név jelentése többek között: „óriási” „hatalmas”) maga a Fenevad (Antikrisztus). „… Vesd tekintetedet Gógra…” „Én ellened fordulok, Góg… Megfordítalak…” Eddig támogattad Izráelt, mostantól üldözni fogod. „… te felvonulsz, betörsz, mint a förgeteg minden csapatoddal és a veled levő sok néppel, olyan leszel, mint a földet beborító felhő… nagy sereg ez, roppant haderő.”

Annak ellenére, hogy ez a hatalomittas utolsó földi uralkodó minden erejével a zsidóság teljes kiirtására és megsemmisítésére törekszik, egy idő után terve csúfos kudarcot vall – mint olvashattuk –, mihelyt az Úr Jézus Krisztus dicsőségben eljön, és angyalseregeivel együtt megveti lábát az Olajfák hegyén. Úgy a Fenevad, mint a nevében Izráel-szerte zsarnokoskodó Hamis próféta a tüzes tóban végzi (Jel 19, 20), a többiek pedig mind megöletnek a lovon ülő (Úr Jézus Krisztus) kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból, olvasható a Bibliában (Jel 19, 21). Megtorlás nélkül természetesen Sátán sem maradhat, egy angyal 1000 évre lánccal kötözi meg, és az alvilág mélységébe veti, hogy fogsága ideje alatt ne tudja megtéveszteni a népeket (Jel 20, 1-3).

„Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyről szólottam… És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak (értsd Góg földi maradványainak!) helyet, hol temetője legyen Izráelben… és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének. És temeti őket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig… És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között… És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök, attól a naptól fogva és azután. És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke (bűneik Új ford.) miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orczámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe… Az ő tisztátalanságuk s bűneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tőlök… Most már… megkegyelmezek Izráel egész házának… visszahozom őket a népek közül, és egybegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről… megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára… És többé el nem rejtem orczámat tőlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.” (Ez 39, 8, 11-12, 21-25, 27-29)

Az ítéletek után tehát egy új korszak veszi kezdetét a földön. Az Úr Jézus Krisztus kormányzásával látható módon itt lesz az Isten országa (egy része), ismertebb nevén az 1000 éves Birodalom. Ebben a korban, hasonlóan a mi korunkhoz, bár más társadalmi-, gazdasági- és életkörülmények között, de élnek majd emberek a földön, születnek is és egyesek meg is halnak. Tanításunk szempontjából a lényeg az, hogy „Góg után” is még hosszú-hosszú ideig lesz élet itt a földön. 1000 évig feltétlenül!

Egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen hosszan időztünk az Izráel megtámadásával, pusztításával, az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével, a Góggal azonosítható Fenevad, és Sátán csúfos kudarcával, valamint az 1000 éves Birodalom megalakulásával kapcsolatos dolgokkal. Ne felejtsük el, hogy az alapkérdésünk így szólt: Vajon érted, amit olvasol? Vajon teljesen egyértelmű számodra, hogy Góg egy soha korábban nem látott már-már globális méretű és erejű hadsereg élén mikor támadja meg Izráelt? Hiszen ez két helyen is szerepel a Bibliában, először, mint láttuk Ezékiel próféta könyvében, (az abban írtak szerint Góg meghal és a tüzes tóba kerül, holttestét pedig Izráelben temetik el), másodszor pedig a Jelenések könyvében, amely szerint Góg és serege Isten csapásától – ismét(?) elpusztul.

„És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a… népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének… és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” (Jel 20, 7-10)

Mostmár a szövegösszefüggésekből (beleértve a Zakariás könyvét is) beláthatjuk, hogy a Gógról írottakat a Biblia, egyszer valóban az 1000 éves Birodalmat közvetlenül megelőző időpontra teszi, máskor pedig az 1000 éves Birodalom végére. „És mikor eltelik az ezer esztendő…” Már tanításunk elején is feltettük a kérdést: hogyan lehetséges ez?

Ezékiel és Zakariás próféciái esetében az úgynevezett prófétai látásmódról kell beszélnünk, mindketten (de ez kivétel nélkül igaz más prófétákra is) egy különleges, általunk soha meg nem tapasztalt, Istentől kapott látásmóddal rendelkeztek. A különlegesség részben az egész emberiséget érintő jövőbelátás, részben annak módja. (Több ez attól, minthogy az újjászületett keresztyéneknek a Szentlélek kijelenti az eljövendő dolgokat is /Jn 16, 13/). A látásmód-beli különlegesség ahhoz hasonlítható, mintha valaki a távolba néz, és a messzeségben lát egy hegyet. De azt is látja, hogy a hegy mögött magasodik egy másik távolabbi hegy is, sőt még a mögött is. Az „egyszeri ember” ezeket a hegyeket jól meg tudja egymástól különböztetni, ha másból nem, hát a hegyek színéből érzékeli, hogy ezek egymás mögött, egymástól jókora távolságra helyezkednek el, hiszen amelyik messzebb van azt már kékebbnek látja. De más miatt is. Nyilván az van távolabb, amelyiket már elmosódottabban lát, nem olyan részletgazdagon, mint egy közelebbit. Ha valamennyi hegyen egy-egy építmény van, szálloda, torony, esetleg egy nagyobb kilátó, biztonsággal fel tudja sorolni, hogy melyik távoli hegyen látja vagy látta az egyiket, melyiken a másikat. Nem így a próféta. Ő nem térben, hanem időben lát. Nála a távolság időben, időként jelenik meg. Miután viszont tér nincs, egyidőben, egyszerre látja a hegyeket, vagyis éppenséggel a történelmi eseményeket. Ha a példánknál maradunk, akkor a próféta nem azt mondja majd, hogy láttam egymás mögött három hegyet, hanem azt mondja, hogy a távolban hegyet látok. Rajta egy szálloda van, meg egy torony. Kilátó is van ott. Történelmi eseményeknél az egymással hasonló események között számára nincs különbség. Így láthatták például egyszerre szamárcsikón és dicsőségben eljönni a Messiást is. Ezt nem értették meg az Írásokból még Izráel írástudó, mélyen vallásos vezetői sem. Nem értették és nem értik még ma sem, hogy Izráel Messiásnak két alkalommal történő eljöveteléről írtak annak idején prófétáik. A Messiásának egyszer szenvedő Messiásként kellett eljönnie, azaz Megváltóként, egyszer pedig majd dicsőséges Királyként, a Királyok Királyaként, Uraknak Uraként kell eljönnie. Ilyen esetben mondjuk azt, hogy az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatos prófécia már részben beteljesedett, de még hátra van a prófécia további beteljesedése. Ha azt a bizonyos képzelet-beli hegyet, aminek a tetején egy szálloda van, már kezünkkel meg tudnánk tapintani, még nem reklamálhatnánk, hogy hol a torony vagy a kilátó? Az majd a következő hegyeken lesz.

Természetesen hasonló prófétai látással, próféciával van dolgunk Góg esetében is. Az Ezékiel könyvében részletesen leírt prófécia részlegesen az 1000 éves Birodalom küszöbén, annak előzményeként következik majd be, sőt, mint láthattuk a halottak hét hónapig tartó temetése miatt már bele is nyúlik abba. A Próféciának lesz egy másodlagos, az elsővel hasonlatos bekövetkezése is, amelyet János apostol már megtörtént tényként látott a Jelenések könyve szerint az 1000 éves Birodalom záróakkordjaként.

A két esemény, éppen a prófétai látásmód következtében bár hasonlatos, de mégsem ugyanaz. Az 1000 éves Birodalom végén Góg (nyilvánvalóan – már csak nevéből eredően is – szintén egy felfuvalkodott, a rövid időre szabadon engedett Sátán által megtévesztett és feltüzelt karizmatikus személy lesz, de) nem ugyanaz a személy, mint az első esetben. Nem azonosítható a Fenevaddal (Antikrisztussal). Ezt Isten sem „megfordítani” nem akarja, sem a szentek városa ellen vezetni, legfőképpen nem akarja, hogy valaki is valaha az Ő Fia ellen induljon hadba. Természetesen ez az újabb Góg is belebukik vállalkozásába, de Sátán is, méghozzá véglegesen, a Szentírás szerint a tűznek tavába vettetik, ahol ekkor már ezer év óta szenved a Fenevad (Antikrisztus) és a Hamis próféta is. Ez nem megsemmisülés, ez az örök gyötrelem helye.

Ennek a Gógnak és cinkosainak már temetés sem jár, arra sincs már szükség, hogy tanúságként akár az ő, vagy seregei sírját lássák az arra járó népek. A Bibliában mindössze ennyi van megírva róluk, mint olvashattuk: „… Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.”

Ha nem is szorosan a témához tartozik, de bizonyára sokakban felvetődik a kérdés, hogy 1000 év után: ha csak rövid időre is, miért kell Sátánt szabadon bocsátani? Ennek két célja lehet. Egyik oka, hogy maga az emberiség legyen próbára téve. Az Úr Jézus Krisztus kormányzása idején sokak hűsége minden valószínűség szerint csak a külső előnyökön alapuló kényelem-szeretet lesz, nem pedig a szívük mélyében gyökerező meggyőződés. Ennek kell majd az 1000 év után Sátán feloldoztatásával és tévelyítő befolyásával kapcsolatban kiderülnie. A másik cél az lehet, hogy végérvényesen kiderüljön Sátán igazi mivolta: az, hogy vajon lehetséges-e egyáltalán megjavulnia, vajon megtörte-e jobb belátásra bírta-e az 1000 évnyi fogság ás megalázottság. És sajnos kiderül majd, hogy mind az ember, mind Sátán megmarad régi természetében. Az emberiség történelme befejeződik.

Péter apostol egyik leveléből tudjuk, hogy ezután:

„… az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (2. Pét 3, 10)

Ítéletek, új ég, új föld… A trónuson a Teremtő Isten.

„A trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent…” (Jel 21, 5 Új ford.)