Az Úr Jézus Krisztus visszajövetele

2009 december 30 · 32 perc elolvasni

Kedves Testvérünk!

Tudjuk, hogy Teremtő Istenünk rövidesen lezárja ezt a bűnös és parázna világkorszakot. E világkorszak lezárásának „leglátványosabb” bevezető jeléül Gyülekezetének elvitelét, az elragadtatást adta meg az Úr Jézus Krisztus. Az elragadtatás során a világon mindenütt egyidőben feltámadnak a Krisztusban elhunytak, és egy szempillantás alatt átváltoznak az élő, újjászületett keresztyének. Valamennyien mennyei testet öltenek, és mindenki szeme láttára a mennybe emeltetnek. Nem történik más, minthogy Urunk, ígéretének megfelelően Magához veszi az övéit. A Gyülekezet elragadtatásával lezárul az a kegyelmi időszak is, amikor az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által zsidónak és pogánynak egy új népként, egyaránt üdvösségre lehetett jutni. Tanításunk célja, hogy röviden bemutassuk mi történik az ittmaradt emberiséggel addig, amíg a világkorszak végleg lezárul, azaz visszajön az Úr Jézus Krisztus, megalapítja Békebirodalmát, és megkezdi dicsőséges, 1000 évig tartó földi uralkodását.

Kezdjünk azonnal egy Igével! Az Igét, Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott leveléből idézzük:

„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik,…” (Róm 11, 25-26)

Nem akarja tehát Pál, hogy önmagunkat bölcsnek tartva úgy gondoljuk, hogy Izraelt végleg elvetette Isten, sőt azt akarja, hogy tisztán lássuk, Izrael csupán arra az időre lett félretéve, ameddig a Gyülekezet korszaka tart, tehát a Gyülekezet elragadtatásáig. Ez alatt az idő alatt, az Úr dolgaiban (átmenetileg) a Gyülekezet helyettesíti a zsidó népet. Hangsúlyozzuk ki még egyszer: az Úr dolgaiban! Izrael helyett a Gyülekezet lett Istennek a dicsőítő, magasztaló, imádó, bizonyságtevő, áldozatokat bemutató, közbenjáró, evangéliumot hirdető új népe, azaz papsága. Miután tagjainak többsége a pogányság soraiból kerül ki, így az első feltámadással, kegyelemből, igen sok pogány üdvösségre jut, számszerint annyi, amennyit Isten előre meghatározott. Amikor ez az Általa tervezett létszám teljes lesz, a Gyülekezet betöltötte a küldetését, és a földről felvétetik. Ezt olvastuk: „… a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.” A pogányok teljességének bejutását követően, Isten újra foglalkozik népével. „És így az egész Izráel megtartatik,…”

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt: Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek.” (Róm 11, 29-31)

Sajnos Izrael népének jelentős hányada, függetlenül attól, hogy szétszórtságuk következtében a föld mely országában él, mára már elvilágiasodott. Bár valamennyien Ábrahám fiai, de csupán testi leszármazás alapján, nem pedig hitben. Istennel kötött szövetségüktől eltévelyedve, ugyanúgy élik világias, öntörvényű életüket, mint bármely más nép. Ha helyzetük változatlan is Istenük előtt, az ősatyák miatt ők továbbra is Isten szeretett népe, jelenlegi állapotuk, siralmas. Elvilágiasodásuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartják meg az ősi hagyományaikat, ünnepeiket, népszokásaikat, ezek azonban mára kiüresedett ceremóniákká zsugorodtak csupán számukra, szívük távol van Istentől.

Léteznek viszont olyan zsidók is, akik nem világiasodtak el, ők a vallásos zsidók. A vallásos zsidók egyrésze úgy tartja meg a zsidó hagyományokat, mint Isten parancsolatait. Ők kimondottan imádják Istenüket, imádkozók, törvénytisztelők, várják a próféták által megjövendölt Messiást, Isten Felkentjét. Amellett, hogy saját közösségeikbe bezárkózva nem közvetítik a világ felé a Teremtő Isten nagy tetteit és a zsidóság bizonyságait, alapvető hibájuk, hogy képtelenek Isten Igéiként befogadni az Újszövetség kijelentéseit. Ezért nem fogadják el, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten Fia, és feltámadása óta Ő az üdvösség egyedüli útja. Ők továbbra is az Isten törvényeinek maradéktalan betartása révén kívánnak üdvözülni, eljutni Istenhez a mennyek országába. Tehát bár rajongva imádják a Teremtő Istent, Izrael Istenét és keresik a Vele való kapcsolatot, de nem helyes ismeret szerint.

„… megtompultak az ő elméik… Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.” (2 Kor 3, 14-15)

Sajnos vallásos zsidónak minősülnek és tévelyegnek azok is, akik felvették (mára már nem kis számban) a világszerte egyre jobban terjedő arab hamis vallást, az iszlámvallást, ők zsidó muzulmánok lettek. Szintén tévelygésben vannak, és sajnos sokan vannak, akik más, különféle keleti vallásokba szédültek bele, azokban keresik boldogulásukat. De találunk a vallásos zsidók között olyan, önmagukat keresztyén hívőknek valló zsidókat is, akik csak vallásoskodnak, keresztyén templomokat látogatnak, körmeneteken, szentjeik ünneplésében vesznek részt, viszont soha nem jutottak még bűnbánatra, soha nem tértek meg, nem születtek újjá, valójában Istentől nagyon távol állnak. Őket mi álkeresztyén zsidóknak nevezzük.

A felsorolás végére hagytuk: hogy ha csekély számban is, de természetesen élnek a zsidók között Izraelben, vagy bárhol a földön, újjászületett keresztyén zsidók is. (Dicsőség az Úr Jézus Krisztusnak!) Ők a Krisztus Gyülekezetének, Isten mai papságának a tagjai. Amikor befejezte a Gyülekezet a munkáját, az elragadtatáskor, természetesen ők is felvétetnek.

Az elragadtatás, mint arról már szó esett, Jézus Krisztus szerint annak a legkézzelfoghatóbb jele, hogy Isten lezárja ezt a világkorszakot. Miután elment, félretolatott a Gyülekezet, elment Isten papsága, elmentek a szentek. Az ittmaradtakat, miután nem éltek a kegyelemmel az Úr kiszolgáltatja bűnös vágyaiknak és kívánságaiknak. Éljenek és tévelyegjenek mostmár akaratuk megfelelően Isten nélkül, megbomlott elmével, degenerált erkölcsi normáik szerint.

„És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2 Thessz 2, 11-12)

Számítaniuk kell viszont arra, hogy ettől az időtől kezdve Isten elfordul tőlük, így kiáradó áldásai és féltő szeretete helyett, reájuk szabadulnak majd mindazok a pusztító erők, amelyek fékentartásáról, irgalmasságból, eddig éppen Isten gondoskodott. Mivel jelenleg minden hatalom mennyen és földön is az Úr Jézus Krisztusé, nélküle semmi nem történhet, a pusztító erők elszabadulása is csak engedélyével lehetséges, kimondhatjuk: a gonosszá vált világra zúduló szellemi és fizikai nehézségek valójában az Ő ítéletei, csapásai. János apostol, idős korában, látomásban, betekintést kapott a mennyei birodalomba. Leírásából idézünk most:

„Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve. A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.” (Jel 7, 1-8)

János azt az időszakot látta a mennyben, amikor már az elragadtatás megtörtént, és következnek az ítéletek. A látomásból két dolgot szeretnénk kiemelni: „… Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.” Tehát az ittmaradtak között lesznek olyanok, akiket az angyalok, még azelőtt kiválasztanak Isten szolgálatára, mielőtt az ítéletek megkezdődnének. A másik, amire felhívnánk a figyelmet, hogy az elpecsételtek, kiválasztottak valamennyien a zsidó nép közül valók. „… Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből.” Tekintve, hogy Jákób (Izrael) fiainak száma tizenkettő volt, így az angyalok, minden törzsből azonos számban pecsételnek el. Íme, ha bármi történik is, „… így az egész Izráel megtartatik,…”! Kiválasztásukkal tehát Istennek kettős célja van. Egyrészt kiválasztott magának egy meghatározott létszámú szolgálói kört, mondjuk ki, választott Magának (a Gyülekezet hazahívását követően) egy újabb szolgáló papságot, másrészt további céljai érdekében gondoskodott arról, hogy Izrael fiaiból képezzen egy magot, egy maradékot.

Tudjuk, hogy a zsidó nép történelme során többször került különféle birodalmak fogságába. Ilyenkor saját földjüktől távoli tájakon hontalanul más országokban kellett élniük. Róma idejében, Jézus Krisztus halála után, méginkább szétszóródtak. A Messiás megölése miatt folyamatos üldöztetéseknek voltak kitéve, számtalanszor kényszerültek menekülésre, addigi otthonaik újbóli elhagyására. Elmondhatjuk, hogy mára szinte valamennyi földrészen és valamennyi országban élnek zsidó közösségek, így a zsidóság mint nép, szinte a világ valamennyi nyelvét ismeri, úgy is mondhatnánk anyanyelvi szinten.

Úgy gondoljuk, hogy a Gyülekezet elvitelével, a pogányok teljes számban való bejutásával, elérkezett annak az ideje, hogy Isten egy újabb lehetőséget adjon népének arra, hogy Őt szolgálja. Miután erre az elpecsételéssel kiválasztotta maga számára a legmegfelelőbb személyeket, (kijelentés nélkül ugyan, de) arra következtetünk, hogy ők lesznek azok akik a Gyülekezet helyébe állva hirdetik majd az örök evangéliumot. Ahogyan kifejtettük, ezt nyelvi nehézségek nélkül meg tudják tenni a világ minden részén.

(Az elpecsételésről szóló Igék előtt azt írtuk, hogy az elragadtatás után ittmaradtaknak „Számítaniuk kell… arra, hogy ettől az időtől kezdve Isten elfordul tőlük,…” S lám, Isten szeretete, minden emberi értelmet meghaladó! Még az ittmaradtak elé is ad egy utolsó utáni esélyt, egy szűkre nyitott kaput. Aki akar, természetesen már sokkal nehezebb körülmények között és más végső elbírálással, de még bejuthat a mennyek országába.)

Nyilvánvaló, hogy az elpecsételtek azok közül a vallásos zsidók közül kerülnek majd ki, akik máig úgy tartják meg a zsidó hagyományokat, mint Isten parancsolatait és imádják Istenüket, várják a megjövendölt Messiást, Isten felkentjét. És miután kiválóan ismerik az Ószövetséget, csak meg kell nyitni az értelmüket, le kell venni a leplet a szívükről, és megértik az Ószövetségre épülő Újszövetséget. Jézus Krisztusban azonnal felismerik majd Isten Fiát, Isten Bárányát, megértik az üdvösség kérdésében Isten akaratát, és megértik a Gyülekezet titkát is. Rádöbbennek arra, hogy Jézus Krisztus az ő Uruk, Akinek még terve van velük. Megnyílik a szemük arra is, hogy lássák egy olyan új, Isten akaratából létrejövő birodalom eljövetele közeleg, amelyben az Úr Jézus Krisztus uralkodik majd királyként.

Képzeljük el, hogy a világ még fel sem ocsúdott az elragadtatás feletti döbbenetéből, amikor a zsidók közül némelyek (a 144000) előállnak azzal, hogy bizonyítani tudják a Szentírással: nem valami idegen galaxisból érkezett földönkívüli civilizáció támadta meg a Földet, nem holmi UFO-k vitték el az embereket és nem válogatás nélkül, hanem előre megjövendölt módon az Úr Jézus Krisztus mentette ki innen az övéit. Akiket Magával vitt, valamennyien Istenfélő, megtért, újjászületett, igaz hívők voltak, akik láthatatlan Gyülekezetként éltek közöttünk. Hirdetik majd azt is, hogy az emberiség a végzete felé halad, gonoszsága miatt Isten haragjával kell szembenéznie. Kijelentéseik hihetetlen felháborodást váltanak majd ki, hiszen egyrészt a világ vallásai saját tagjaikat tartják igaz hívőknek, és ha ez így van, márpedig szerintük igen, akkor ők hogyan maradhattak itt, és hogyan maradhattak itt vezetőik, papjaik? Másrészt, mit akar ez a néhány zsidó bizonygatni az úgynevezett Szentírással? Azt is csak emberek írták! És különben is Ki az az Isten és Ki az a Jézus, akivel így előhozakodnak? Az is zsidó volt, nem?

Nézzük, milyen történelmi, társadalmi környezetben hangzanak el a 144000 kijelentései! Az utolsó világbirodalom korszakában, annak nyílt színrelépésekor történik mindez. Dániel könyvéből, Nabukodonozor és Dániel látomásaiból világosan kitűnik, hogy a jelen világkorszak utolsó birodalma egy minden előzőtől hatalmasabb és kegyetlenebb birodalom lesz. Vas és cserép, vas és agyag (sár) alkotja, Isten szemében az addigi birodalmak legértéktelenebb emberi birodalma ez. A megelőző birodalmak azért kerülhettek Dániel látókörébe, mert történelmük során valamennyien kapcsolatban álltak a zsidó néppel, valamennyi meghódította, leigázta, fogságban tartotta őket. A végidők birodalma viszont, amellett, hogy szintén jelentős konfliktusba keveredik Izraellel, az egész földet bekebelezi, befolyása, uralma alatt tartja majd. János apostol, a Jelenések könyvében így ír erről:

„És láték egy fenevadat feljőni a tengerből,… És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.” (Jel 13, 1-2)

Miután a tengert a Biblia igen gyakran a népek szimbólumaként használja, úgy kell értelmeznünk, hogy a népek tengeréből jön elő egy újabb, fenevadként megszemélyesített emberi birodalom, tehát nem szellemi birodalom. Tulajdonságaiban hordozza az előző birodalmak valamennyi negatív sajátosságát. Erejét maga Sátán, a hazugság atyja adja, saját hatalmával, alattvalói (démonok, bukott angyalok) közreműködésével.

„… eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.” (2 Thessz 2, 9-10)

Belátható, hogy ez a birodalom egy kizárólag hazugságon és megtévesztésen alapuló olyan gonosz emberi birodalom lesz, amely (elképzelésünk szerint) gazdasági, pénzügyi, katonai erejével az egész világon uralkodik majd, mintegy fogságban tartva és totálisan kizsákmányolva azt. Olyan birodalom lesz, amelynek kíméletlen, emberietlen döntései mindenkire kihatnak, és globális intézkedései kötelező érvényűek, mindenek felett valók lesznek. A birodalmat átmenetileg tíz király (tíz szarv) kormányozza majd, akik csupán egy rövid időre kapnak ekkora hatalmat, mert egy gyorsan feltörő személy, akit a Biblia az egész birodalmat megszemélyesítendő, szintén Fenevadnak nevez, hét évre elorozza tőlük a hatalmat azt a látszatot keltve, mintha azok önként ajánlották volna fel számára. Tekintve, hogy a Fenevad az ördög erejével és erkölcsi értékrendjével uralkodik, így Istennel kimondottan ellenséges viszonyban áll majd, sőt leginkább abban tetszeleg, hogy Istentől el tudta hódítani a Földet, végre mindenki őt imádja, végre mindenki neki engedelmeskedik.

„… a bűn embere, a veszedelemnek fia, a ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (2 Thessz 2, 3-4)

„… és csodálván, az egész föld követé a fenevadat. És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele? És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék…” (Jel 13, 3-5)

Felvetődhet a kérdés, vajon mi, a Gyülekezet tagjai megláthatjuk-e még elragadtatásunk előtt ezt a személyt, ezt a Fenevadat? Nem.

„… tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni… a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó,…” (2 Thessz 2, 6-8)

Ez utóbbi Ige, világosan leírja, hogy előbb félre kell tolatni az útból annak, aki azt visszatartja. (Figyelem! „Aki” visszatartja, és nem, „ami” visszatartja.) És ki tartja vissza? A Krisztus Gyülekezete. Ha elment a Gyülekezet, a Fenevad csak akkor léphet nyíltan a színre. Birodalma viszont már napjainkban is teljes gőzerővel épül, csaknem kész.

Anélkül, hogy a legcsekélyebb szimpátiát is éreznénk a Fenevad iránt el kell fogadnunk, hogy hét éves uralkodása alatt, hatalmas, szinte elkápráztató dolgokat visz majd végbe. (Hazugsággal, csalással, megtévesztéssel.) Meg kell tudni magyaráznia az elragadtatást, el kell oszlatnia az ebből származó félelmet, sőt totális Istentagadással ki kell ölni az emberekből az Istentudatot.

„Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.” (Jel 13, 6)

Békét kell teremtenie, vagy hazudnia az egész földön. Fel kell számolnia a háborús övezeteket, a regionális ellentéteket (például az izraeli-palesztin konfliktust), de véget kell vetnie a terrorizmusnak is. Biztosítania kell, vagy hazudnia a világméretű gazdasági fellendülést, a globális jólétet, meg kell oldania a világméretű olajmizériát, környezetszennyezést, el kell tudnia simítani az egyes vallások közötti konfliktusokat, és sorolhatnánk. Minderre, összesen hét év áll rendelkezésére.

A Fenevad uralkodásának hét esztendejét két részre kell osztanunk. A hét év első felében sikert sikerre halmoz. „…eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával…” Elhiteti az emberekkel, hogy minden jobbra fordult, kihasználva az informatika robbanásszerű fejlődését ellenőrzése alá von minden gazdasági folyamatot, meghamisít minden statisztikát, diktatórikus eszközeivel elfojt minden ellenállást, semmibe veszi az egyes államok jogszabályait, törvényeit, etikai hagyományait,…

Ha Izrael és a Fenevad viszonyát vizsgáljuk, azt találjuk elsődlegesen a Bibliában, hogy a Fenevad egy hét éves szerződéssel (Dán 9, 27) a zsidó nép köréből sokakat maga mellé állít. Nyilván azokat, akik céljaival, erkölcsiségével és cselekedeteivel azonosulni tudnak, sőt úgy tűnik, hogy egy békés időszak köszönt Izraelre. Alátámasztja ezt az is, hogy ebben az időszakban épül fel Jeruzsálemben a zsidók szent épülete, Isten temploma, újra megkezdődik az áldozatok bemutatása, és amint olvashattuk a Fenevad „maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (2 Thessz 2, 4)

Uralkodása azonban hamarosan, három és fél év elteltével fordulóponthoz ér. Isten szolgái, a 144000 elpecsételt zsidó, ekkorra már olyan erővel hirdeti Isten Igéit, hogy a világ minden részén, zsidók és pogányok egyre többen megtérnek, megkeresztelkednek, újjászületnek, már itt a földön elnyerik az örök életet. Ők már szentek, az Úr Jézus Krisztuséi. Ők már nem a Fenevadat istenítik, sőt nyíltan szembefordulnak vele és Istentelen támogatóival. Sátánnak és emberének minden figyelmét a birodalom új ellenségeire kell fordítania.

„Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” (Jel 13, 7)

Izrael nehéz helyzetbe kerül, hiszen amellett, hogy (részben a 144000 elpecsételt, és az ő evangélizációjuk nyomán hitre jutottak miatt) a birodalom ellenségeinek melegágya, egyben (a sokakkal kötött szerződés miatt) a birodalom szimpatizánsa is. A helyzet hatalmi szóval történő azonnali megoldására Sátán hathatós segítségével (Izrael földjéből) kiemelkedik (előáll) egy zsidó vezető, akit a Biblia hamis prófétaként nevez meg. Ez a hamis próféta a Fenevadat magasztalva zsarolja saját népét.

„Azután láték más fenevadat feljőni a földből,… És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat,… És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét,… És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.” (Jel 13, 11-15)

„… megölessenek.” János apostol, válaszul, mennyei szózatot hall az égből, amely így szól:

„… Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva.” (Jel 14, 13)

„Azt is teszi (a hamis próféta) mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” (Jel 13, 16-17)

A hamis próféta a Fenevad nevében elrendeli, hogy akin nincs a Fenevad megkülönböztető jelzése, az nem adhat, nem vehet, azaz nem juthat hozzá még az életben maradásához nélkülözhetetlen élelmiszerekhez sem. Aki nem veszi fel a bélyeget, önmagát ítéli halálra, tehát az elkötelezettség hiánya az életébe kerül. Ezzel szemben mit hirdetnek Isten szolgái?

„… Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.” (Jel 14, 9-11)

Nyomorúságos időszak lesz ez Jákóbnak, írja a Biblia. (Jer 30, 7) A többség meggyőződésből, vagy érdekből, pusztán életben maradása érdekében Fenevad párti lesz, és lesz egy kisebbség, aki Fenevad ellenes. Ez akkor és ott annyira élet-halál kérdése lesz, hogy bujkálni kényszerülnek egymás elől az emberek, még a családtagok is. Nem ritkaság, hogy saját életben maradásuk érdekében gyerekek jelentik fel és adják halálra szüleiket és fordítva.

„Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.” (Luk 21, 16-17)

Sátán szemében amúgy is gyűlölt nép a zsidó nép, mint eredendően Isten szeretett népe, most pedig, mint közvetlen ellenség is további indulatokat ébreszt benne. Rádöbben, hogy világra szóló tervei végrehajtásában felettébb kellemetlen számára a zsidó nép, hiszen Izraelből származnak a felbujtó új tanok, Izraelből származik a Fenevad megdöntésére irányuló valamennyi kezdeményezés. Félre hát Izraellel! A Fenevaddal és a hamis prófétával együtt, elérkezettnek látják az időt arra, hogy Izraelt végleg eltiporják, elpusztítsák, letöröljék még a térképről is. A világ valamennyi uralkodóját arra szólítják fel, hogy jöjjenek el és sorakoztassák fel katonai csapataikat Izraelben. Ez meg is történik (Jel 16, 13-16), átmenetileg félresöpörve Izrael védelmi erőit az ellenség betör az országba. Már mindegy, hogy ki szimpatizál a Fenevaddal és ki nem, egyértelműen az a cél, hogy ne maradjon élve egyetlen zsidó ember sem, haljon ki Isten népe.

„… Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.” (Jóel 2, 2-3)

„ Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok. Betörnek a városba,…” (Jóel 2, 7-9)

„… megszállják a várost (Jeruzsálemet), és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy,…” (Zak 14, 2)

„… kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.” (Luk 19, 12-15)

„… gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24, 9-13)

Nyomorúságos időszak lesz ez Jákóbnak. Miután az ősatyáknak tett ígérete szerint Isten nagy néppé (a világ első népévé) akarja tenni a zsidó népet, amely azt jelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus földi uralkodásakor a Békebirodalomban, Urunk papságának szánja a teljes Izraelt, népét meg kell tisztítania bűneitől. Végül is Istennek az a szándéka, hogy Izrael azzá legyen, amire ki lett választva annakidején. Miután az Úr Jézus Krisztus hamarosan visszatér, népe megtisztítására itt az utolsó lehetőség. Az elvilágiasodás mellett, íme Izrael további bűnei:

„Papjai erőszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem. Előljárói ő közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel. És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt. A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.” (Ez 22, 26-29)

A Békebirodalomba a zsidók közül csak az mehet be, aki most ebben a nagy nyomorúságban bűnbocsánatot nyer, megtér, újjászületik, és az Úr Jézusba vetett hitében mindvégig kitart. Isten nem tartóztatja fel az Izraelre rontó Sátánt és szövetségeseit, hanem népe megtisztulása érdekében eltűri azok ténykedését. Bár Isten az elpecsételéssel kiválasztott Izrael fiai közül 144000 főt, és ezek Igehirdetéseire sok zsidó ember tért meg, egyikük sem kerülheti el azokat az Isten által engedélyezett próbákat amelyek fényt derítenek arra, ki az aki valóban hűséges és ki az aki nem, ki az aki mindvégig kitart, és ki az aki nem.

„… így szól az Úr: a két rész kivágattatik (a zsidók közül) és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat,…” (Zak 13, 8-9)

„Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” (Mt 24, 32-33)

Olvashattuk a korábbiakban, hogy a Fenevad uralkodása három és fél év elteltével fordulóponthoz ér. Az első időszak nagy sikerei után, mint láthattuk, nehézségei támadnak először a szentekkel, majd háborúba keveredik Izraellel. Győzelméhez mozgósítja az egész világot. Eközben az Úr Jézus Krisztus, a Fenevad birodalmára, egyben az istentelen, gonosz világra, rászabadítja az addig irgalomból féken tartott erőket, csapásokat.

„… az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Mt 24, 26)

A Biblia felsorolja az összes ítéletet, mi csupán egy válogatott közlést adunk belőle. A leírt Igék alapján (Jel 8, 8-11) valószínűsítjük, hogy aszteroidák csapódnak be a Földbe. Ezek várhatóan, úgy találják el a Földet, hogy annak Nap körüli forgása lelassul, és a Naphoz közelebbi pályán kering tovább, magával rántva a Holdat is. Másrészt az aszteroidák olyan szögben találják el bolygónkat, hogy emiatt felgyorsul a Föld tengely körüli forgása. (Itt csak csekély mértékű eltérésekről lehet szó, de azok kihatásai jelentősek lesznek.) A tengely körüli forgás felgyorsulása azt eredményezi, hogy rövidebb lesz egy nap. A Biblia így ír ezekről:

„És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” (Mt 24, 20)

„És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye;…” (Ézs 30, 26)

„És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.” (Jel 16, 9)

„… támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét.” (Jel 16, 2)

Az aszteroidák becsapódása következtében a tengeren lévő hajók és a tengeri élőlények elpusztulnak, a folyók vizei ihatatlanná, mérgezővé válnak (Jel 16, 3-4), hatalmas földrengés lesz, a népek városai leomlanak (Jel 16, 18-19).

„… és lőn… (a Fenevad) országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt, És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.” (Jel 16, 10-11)

„És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.” (Jel 16, 21)

Figyelem! Az akkori súlymértékegységek szerint egy tálentum, ma kb. 43,5 kg-nak felel meg.

Olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz soha, olvashatjuk Máté evangéliumában. (Mt 24, 21) Izrael népének kiírtása és hadserege harci erejének megtörése érdekében olyan fegyverek bevetésére is sor kerül akkoriban, amelyeket János apostol leírt ugyan, de azonosításukra talán csak napjainkban nyílik mód. Meglátásunk szerint, ezek az alábbiak:

„Megnyitá… a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje;… A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte. És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig;… A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái. És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja;… és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása. És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.” (Jel 6, 2-5, 7-10)

Rejtekhelyről, esetleg föld alatti silókból indított, olyan támadó harci helikoptereknek, vagy helyből felszálló vadászrepülőknek véljük a leírtakat, amelyeknek forgó rotorként azonosítjuk fejükön lévő koronájukat (esetleg radarberendezésüket), és levegő-föld rakétáknak képzeljük fullánkjaikat. Rakétáik neutron töltettel rendelkezhetnek, hiszen napjainkban már ismertek ezek a sugárzással pusztító, bénító fegyverek, amelyek csak az emberre hatásosak és átmeneti magatehetetlenséget okoznak. A leírás ilyen fenyegetettségről szól.

„Eloldaték… hogy megölje az emberek harmadrészét… És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki. E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki. Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.” (Jel 9, 15, 17-21)

Harci kocsikat, mai szóhasználattal harckocsikat, páncélozott tankokat vélünk felfedezni a leírásban, amelyek ágyúcsövekkel, vagy rakétavetőkkel rendelkeznek.

Láthattuk, hogy a Gyülekezet korszakának elmúltával a Fenevad birodalmában Isten elpecsételt szolgái végzik eleinte az evangelizálást. Írtuk, hogy sok megtérő lesz, ezek egyrésze a zsidók, másrésze a pogány népek soraiból kerül ki. Ők is beállnak a 144000 munkájába. Foglalkozzunk röviden most ezek további sorsával! A szóban forgó megtérők vagy túlélik a Fenevad hét éves uralmát vagy nem. Ha túlélik akkor „egyenes ágon” bemehetnek az Úr Jézus Krisztus Békebirodalmába. Ha nem, akkor halálukat három dolog okozhatta. Természetes halállal haltak meg, vagy áldozatul estek a „természeti” csapásoknak, azaz életük vesztét Isten ítéletei okozták. Esetleg mártírhalált szenvedtek, ami az egész világra kiterjedő „szentek üldözése” következtében nagy számban fordulhatott elő. Az első két okból elhunyt hívőket János apostol a mennyben látja:

„Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;… Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.” (Jel 7, 9, 14-17)

Ezek a szentek valamennyien feltámadnak az Úr Jézus Krisztus visszajövetelekor (Dán 12, 2), és részesei lesznek a Békebirodalomnak.

János apostol a mennyben látja a mártírhalált halt hívőket is:

”És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent.” (Jel 15, 2-4)

Ezek a szentek is valamennyien feltámadnak Urunk visszajövetelekor (Dán 12, 2), és részesei lesznek a Békebirodalomnak. Megállapíthatjuk tehát, hogy valamennyi személy, aki a Fenevad uralkodása idején az Úr Jézus Krisztusba vetett hitben hal meg, a mennybe jut, viszont elkülönítetten látja János apostol azokat, akik a Fenevad uralkodása idején, az üldöztetések során életükkel fizettek hitükért.

A mennyei látomások után térjünk vissza a földi eseményekhez! Az egész föld Isten csapásaitól szenved, elsősorban a Fenevad birodalma. A világon mindenütt kíméletlenül üldözik a megtért keresztyéneket, bebörtönzik, megkínozzák őket, sokukat kivégzik.

„És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24, 14)

A nemzetek Izrael ellen harcolnak, már a főváros is elesik, és kegyetlen mészárlással folyik a nép pusztítása. Mindenütt vér és halál, szenvedés és öldöklés. Úgy tűnik sikerül Sátán szándéka, Ábrahám utódai elvesznek egy szálig. Isten viszont ezt nem engedi meg. Ahhoz hozzájárult, hogy népe ellen küzdjenek a nemzetek, felhasználva ezt megtisztításukra, azt viszont nem engedi meg, hogy Izrael népét végleg kipusztítsák. Amikor úgy látja, hogy népéből már kivesztek a gonoszak, megtisztult Izrael, csak a kipróbáltak élnek, minden készen áll arra, hogy papsága élére álljon az Úr Jézus Krisztus, jóra fordítja népe sorsát.

„És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét… És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.” (Zak 14, 12-13, 15)

„És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6, 14-17)

„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona;… És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És… az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura… („És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől,…” /Zak 14, 4/) És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki;…” (Jel 19, 11-16, 19-21)

„És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve… Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.” (Jel 14, 1, 4-5)

„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő…” (Jel 20, 1-5)

Kedves Testvérünk! Bocsáss meg, hogy a tanítás végén, már csak Igéket soroltunk, megjegyzések nélkül. Úgy gondoltuk, hogy sokkal életszerűbb, és teljesebb, ha a kijelentett dolgokat a tiszta forrásból idézzük, mintha saját megfogalmazásunkban közöljük. Azt is láttuk, hogy az idézett Igék annyira közérthetőek, hogy nem igényelték a magyarázatokkal való kiegészítéseket. Amit viszont szeretnénk összefoglalásul leírni, azok a következők:

Először is lássuk, kiket talál itt a földön visszajövetelekor az Úr Jézus Krisztus! A pogányok közül itt találja a túlélők között azokat, akik a Fenevad uralkodása idején megtértek, és azokat, akik, nem tértek meg. Az első csoport, a szentek, mint már írtuk, résztvevője a Békebirodalomnak, míg a második csoport ítélet alá esik (Mt 25, 31-32), annak alapján, hogy az utolsó hét évben, különösképpen annak második felében, milyen kapcsolatban állt az üldözöttekkel, zsidókkal, nem zsidókkal egyaránt. (Volt-e benne annyi emberség, hogy például befogadta, bújtatta, élelmezte őket, vagy helyette beárulta, feladta.) Csak akkor mehet be a Békebirodalomba, ha kapcsolatai pozitívak voltak. (Hogy ilyen szempontból egy-egy nép, majd kollektívan lesz-e megítélve vagy személyenként, ezt nem látjuk tisztán. Mi az utóbbit tételezzük fel.) Visszajövetelekor, a zsidók között itt találja Urunk, a 144000 elpecsételt szentet, és itt találja természetesen, a megtért, kipróbált (szent) zsidókat is. Ők, kétségkívül valamennyien a Békebirodalom tagjai.

Ezekután nézzük meg, kiket hoz magával Urunk a mennyből! Érkezik vele szent Gyülekezete, akit a Biblia a Bárány menyasszonyaként is említ. S mivel időközben a mennyben megtörtént a királyi menyegző (Jel 19, 7-8), így természetesen Urával együtt jön vissza a Gyülekezet, és a továbbiakban akár a földön, akár a mennyben, mindenkor együtt lesz Urával.

Ismételjük át kik azok, akik feltámadnak az Úr Jézus Krisztus visszajövetelekor! Dániel szerint (Dán 2, 12), ebben az időpontban támadnak fel mindazok, akik a Fenevad uralkodása idején hitben haltak meg, bármely okból is. Ezek közül a szentek közül, akik mártírként az életüket adták az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükért, Urunk visszajövetelekor ítélő hatalmat is kapnak (Jel 20, 4). Nyilván azok felett a pogányok felett, akik élve, megtérés nélkül jutottak el a Békebirodalomig. (Lehetséges, hogy ítéletkor éppen ezekkel a mártírokkal szembesülnek majd volt üldözőik.) Természetesen valamennyi feltámadt személy tagja lesz az ezeréves Békebirodalomnak.

Vegyük számba ezekután, hogy a kezdetekkor kik képezik az Urunk vezette Birodalom kezdeti lakosságát! Valamennyi szent, akik az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel éltek életük során. Ezek élhettek már Jézus születése előtt is, ők Messiásként bíztak Benne, várták az eljövetelét, és élhettek a kegyelmi korszakban, bármikor. És élhettek a világkorszak utolsó hét éve alatt. Isten szolgálatára eleve el lettek híva (144000), vagy hitre jutottak. Valamennyien a Békebirodalom tagjai közvetlenül vagy feltámadás által, esetleg úgy, hogy az Úr Jézus hozza őket Magával. Ebben a birodalomban helyet kapnak még azok a pogányok is, akik hit nélkül éltek ugyan a Fenevad idején, de segítették az üldözötteket. És ne feledkezzünk el azokról a népekről, személyekről sem, akik úgy élték túl a Fenevad uralkodását, hogy bizonyos sajátosságaik folytán távol maradhattak ezektől az eseményektől és megmenekültek Isten ítéletei elől is. Ők valamennyien a pogány népek soraiból valók, és tagjai lesznek a Békebirodalomnak. Íme a lakosság a kezdeti időszakban! A továbbiakban, természetesen újabb és újabb emberek születnek, zsidók és nem zsidók, és élik az életüket a birodalomban.

Szólnunk kell még arról, hogy Urunk visszajövetelével fejeződik be az úgynevezett első feltámadás, amely Jézus Krisztus feltámadásával kezdődött, a Gyülekezet feltámadásával folytatódott, és a visszajövetele idején előszólított szentek feltámadásával ér véget.

Az Úr Jézus Krisztus visszajöttével, örökre lezárul az a világkorszak is, amelyben egymást követték az egyre értéktelenebb birodalmak. A teljes összeomlás, mint láthattuk, a Fenevad uralkodása idején következik be, akinek pedig már Sátán lesz a közvetlen tanácsadója és Sátán hatalmával akarja bekebelezni az egész földet, lakóit totális lázadásba hajtva a Teremtő Isten ellen. Az Úr Jézus Krisztus visszajövetelével, új világkorszak kezdődik. Befejezésül, idézzünk fel két Igét Dániel könyvéből!

„… egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az _álló_képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az _álló_képet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.” (Dán 2, 34-35)

„Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.” (Dán 7, 27)

Szeretett Testvérünk!

Milyen áldás, hogy a Gyülekezetet még a Fenevad színrelépése előtt elviszi az Úr Jézus Krisztus! Micsoda kegyelem, hogy megtéréssel, újjászületéssel a Gyülekezet tagjai lehetünk! Örvendezzünk, és adjunk ezért naponta hálát, közben imádkozva mindazokért, akik még kívül vannak, hogy ők is megtérhessenek, újjászülethessenek, hogy megmenekülhessenek mindazoktól, amik következnek majd!


Csatolmányok

Időtáblázat - Népek, zsidók, pogányok (PDF, 104 kB)

Letöltés: Időtáblázat - Népek, zsidók, pogányok