Fiatalság, bolondság?

2009 december 10 · 12 perc elolvasni

Kedves fiatal Testvérünk!

Egy matematika tanár, aki egyetemi diákjainak tartott órát, és már percek óta írta a táblára a levezetést, egyszer csak bosszankodva fordult diákjai felé, és így szólt: Iszonyat, egyszerűen iszonyat, hogy már régóta tudom a végeredményt, és még legalább tíz percig itt kell küszködnöm a számok leírásával, meg a zárójelekkel, kiemelésekkel! Ez a matematikai nyelv fékezi a tanítást. Mennyi mindent meg tudnánk tanulni ez alatt az idő alatt, amíg vesződök itt ezzel a sok számmal, betűvel, jelöléssel! Hát nem jobb lenne, ha ezt a gyakorló példát csak felírnám ide, és a levezetést meg a megoldást pedig egy pillanat alatt, valami gondolati csomagként, át tudnám adni maguknak, és már mehetnénk is tovább? Sőt, legszívesebben ilyen módon mindent átadnék, és azonnal ott tartanának matematikából, ahol én.

Hasonló a helyzetünk, amikor olyan valakinek szeretnénk az Isten dolgairól beszélni, akinek abszolút semmi ismerete nincs e téren. Nagyszerű dolog lenne egy csomagként átadni, például neked, azokat az alapismereteket, amelyekre azután lehetne tovább építkezni. Miután az ilyen gondolatátvitel technikáját mi sem ismerjük, abban bízunk, hogy lesz türelmed végigolvasni a leírtakat, (a betűkből és írásjelekből összeállított szavakat, az azokból formált mondatokat), és megérted azokat, illetve belátod, hogy ezzel a tanítással, a te javadat akarjuk. Ha szüleidtől nem hoztál ilyen ismereteket, a tanáraid, rokonaid, ismerőseid sem világosítottak fel, és a baráti köröddel is inkább a bulizással foglalkoztál, minthogy megpróbáltatok volna válaszokat keresni magasztosabb kérdésekre, akkor most figyelj, mert olyan ismeretekkel találkozol, amelyek tudtodon és akaratodon kívül is léteznek, és személyes életed szempontjából nagyon is meghatározóak.

Legyünk túl gyorsan olyan alapdolgokon, hogy létezik egy Teremtő Isten, Aki mindent alkotott, Aki egyben a Mindenható Isten, és ma is él, a láthatatlan szellemvilágban. Hitünk szerint, és mára már ez meggyőződésünkké vált, Ő a Mindenség Ura. A világban minden az Ő elképzelése szerint jött létre, és az Ő szabályai, az Ő logikája alapján működik ma is. Mi, emberek is az Ő teremtményei vagyunk. Olyan különleges és egyedülálló teremtményei, akiknek teste, lelke és szelleme is van. A lélek és a szellem átmenetileg egy élő és megtapintható testben él. A test biológiai halála után, a lélek és szellem, gyakorlatilag az ember, mint személyiség, visszatér Alkotójához, Aki megítéli a testben töltött, földi életét, egyben eldönti további sorsát. Ez a Teremtő Isten, a történelem során, eljött a földre úgy, hogy Jézus Krisztus személyében testté lett. Eljött többek között azért, hogy beszéljen az embereknek arról, hogy nem Isten akarata szerint élnek, nem keresik az Ő útjait, ezért Isten szemében bűnösek, és az ítéletkor ez végzetes lesz. Elmondta viszont az evangéliumot (örömhírt) is, miszerint a bűnös ember is üdvözülhet, örök életet élhet majd Istennel, ha még testi életében megbánja bűneit, bocsánatot kér azokért, és a továbbiakban felhagy bűnös életvitelével. Isten segít megtalálni a megigazulás útját azoknak az embereknek, akik kitartóan keresik ezt az utat.

A Teremtő Isten egy ókori, de ma is élő népnek jelentette ki magát. Közülük, néhány személlyel közvetlen kapcsolatba lépett, beszélt hozzájuk. Ők pedig továbbadták Isten kijelentéseit, sőt le is legyezték azokat. Ezáltal az utókor számára is hozzáférhetővé tették Isten szavát. A lejegyzett írások gyűjteménye a Biblia. Ebből idézünk most. (Préd 12, 1-3)

„Örvendezz ifjú a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban, de megtudd, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre von. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből, mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem őket.”

Isten szava (Igéje) azt mondja ki e sorokban, hogy ifjúságod idején úgy élj, hogy közben számolj azzal, hogy Isten előtt játszódik az egész életed, titokban nem történik semmi, és egykor majd megvizsgálja ifjúkori gondolataidat, cselekedeteidet, ítéletet mond azok felett. Elmondja Isten, hogy a fiatalság gyorsan elmúlik, mint a hajnal, és addig foglalkozz Teremtő Istened szeretetével, dicsőítésével, akaratának megismerésével, amíg el nem szalad az életed. Mit mond tehát: már fiatalságod idején is, élj bölcsen!

Hogyan tudnál Isten szemében, az Ő tetszésére, bölcsen élni, ha azt sem tudod mi a bölcsesség? Itt most nem a világi tudásról, nem a világi ismereteken, tapasztalaton, erkölcsiségen, kultúráltságon nyugvó bölcsességről van szó, hanem az Isten szerinti tudásról, az Isten szerinti bölcsességről. A hétköznapi világ szemében például, teljesen elfogadott dolog, a test tetoválása. Ha e kérdésben Isten szerint bölcsen akarsz dönteni, akkor tudnod kell, Neki mi a véleménye erről, és akkor élsz bölcsen, ha az e területre vonatkozó akaratát tiszteletben tartod. Isten szemében utálatos dolog a tetoválás (3 Móz 19, 28), hiszen az annak kifejezése, hogy szerinted nem elég szép a Tőle kapott tested, lázadsz ellene, majd te megmutatod… Tudd meg, hogy ugyanilyen lázadás Isten ellen az egyes testrészek, ma oly divatoskorrekciója, átszabása, feltöltése. De ugyanilyen lázadás a műköröm használata, a hajfestés, a körmök festése, a szemek festése, stb. Ez Teremtő Istened szemében, mind utálatos még akkor is, ha csupán apróságnak, fiatalos bolondságnak is tartod az egészet. Az évek előrehaladtával, az ilyen, fiatalkori, ártalmatlannak látszó dolgok építik ki lassanként, szinte észrevétlenül, az isteni parancsolatokat, majd magát az Isten személyét semmibe vevő, Vele teljesen szembeforduló, lázadó személyiséget. Ezért int az Ige, vigyázz, hogyan élsz! Már ifjúságod idején keresd az Urat, ismerd meg rendelkezéseit, hogy szemében bölcsen élhess!

„Boldog ember, a ki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.” (Péld 3, 13)

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld 9, 10)

„Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld 2, 6)

Felsoroltunk itt most néhány bölcsességgel kapcsolatos Igét a Bibliából. Ezek világosan kimondják, hogy az Isten szerinti, Isten által elfogadható bölcsesség, nem emberi tulajdonság,a bölcsesség Istentől jön, Isten adja, ajándékul, a kereső, vágyakozó szívnek.

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén,…” (Jak 1, 5-6)

Kérhetsz tehát bölcsességet, de Istennek elsődlegesen az tetszik, ha kutatod az Írásokat, keresed akaratát, próbálod kifürkészni, miről mi a véleménye. Mint mondtuk, erre a célra rendelkezésedre áll a Biblia.

Tudtad például ezt az intelmet, hogy:

„Asszony (leány) ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába, mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli.” (5 Móz 22, 5)

A teremtés rendje szerint, létezik férfi és létezik nő. Ne keveredjenek egymással, még öltözék vonatkozásában sem. A csizma, a nadrág, a bomber (bombázó) dzseki, mind-mind férfi holmi. Amikor előtted megy egy fiatal pár, s mindkettőjük ezeket a ruhaféleségeket viseli, már megkülönböztetni sem tudod őket. Ez lenne a rend? A Teremtői szándék? Ráadásul, ha mindkettőjüknek még egyformán hosszú a haja is! Tudtad, hogy Isten szerint, szégyellje magát az a férfi, legyen fiatal, vagy öreg, aki megnöveszti a haját? (1 Kor 11, 14) Ezt sem olvastad a Bibliában? Hát hogyan akarsz te Isten ítélőszéke előtt megállni, ha nem tudsz semmit? Tudtad, hogy Isten utálja a léhasággal járó, italozó életmódot, és a drogot, amelytől önkívületbe esel, tehát nem vagy magadnál? Kevés lesz ott, ha bármennyire is kiváló voltál valamilyen szakmában, ismerted a sztárcsapatok játékosait, vagy járatos voltál az italmárkák között, esetleg a popsztárok világában. Ezekkel itt a földön jól eladhattad magad, de Isten előtt ez kevés lesz. Ha az Ő dolgait semmibe vetted, elveszett vagy. Örökre. Az ítélet az lesz, hogy nem kellesz Istennek.

Nagy divat, pedig Isten szemében utálatos a horoszkópozás, a jósokhoz, jövendőmondókhoz futkosás. Tudtad, hogy ez mind, annyira súlyos dolog, hogy választott népe közül, a csillagok állásából való jövendőmondókat, de az egyéb jövendőmondókat és jósokat is, mind ki kellett irtani. Isten elvárja teremtményeitől, hogy Őhozzá forduljanak életkérdéseikkel. Amiket leírtunk szintén megtalálod a Bibliában. (3 Móz 19, 31, 3 Móz 20, 27, 5 Móz 4, 19)

Isten kemény törvényeket szabott.

„Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon, atyját és anyját szidalmazta: vére rajta.” (3 Móz 20, 9)

„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik sem engedelmeskedik nékik: az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába. És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges. Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közűled a gonoszt, és egész Izráel hallja meg, és féljen!” (5 Móz 21, 18-21)

A Teremtő Isten Izraelben, a családokon belül is rendet követelt. A gyermekek nem mondhattak ellene a szüleiknek, nem szidalmazhatták azokat, feltétlen engedelmességgel tartoztak. Isten nem ismeri el a családon belüli demokráciát. Az apa, anya tekintélye szent, hiszen közismert, hogy a gyermeknek sokkal gyorsabban növekszik a kritikai érzéke, mint a tudása, tapasztalata, a jó és rossz dolgok közötti határvonalak felismerése. Nézz szét, napjainkban milyen eredménye van annak, amikor a fiatal, félredobva, szülei tapasztalatból eredő intelmeit, azt tesz, amit akar, amit ő maga jónak lát! Izraelben az ilyen engedetlen, csak az élet örömeit hajszoló, dorbézoló, részeges, parázna, szülei intelmeire oda nem figyelő fiakat, ki kellett irtani. Teremtő Istenünk arra vágyott, hogy népe mintanép legyen a világ valamennyi népe számára, nemcsak vallási, hanem társadalmi, erkölcsi területen is.

Mondhatod most, hogy ezek a törvények egy népre vonatkoztak, a történelemnek egy adott szakaszában. Mivel ez így igaz, mi elfogadjuk ezt az érvelésedet, viszont ismételten elmondjuk, ezekből a törvényekből ismerhetjük meg Teremtő Istenünket, ezekből tudjuk meg, hogy az Ő országában mi a rend alapja. Ma is. Mert Isten egyáltalán nem tolerálja a divat hullámait, nem veszi figyelembe az idők szelét, az ember körüli díszletek változását. Istennek ugyanarról a dologról ma is ugyanaz a véleménye. Milyen jogbiztonság lenne az, amelyik állandóan változtatja szabályait? Lehetséges, hogy az az Isten, aki régen elítélte az úgynevezett „melegeket”, most azt mondja, hogy: „Jól van, nem bánom, ha egyre többen azt mondjátok, hogy a „melegek” jelenléte csupán a teremtés sokszínűsége, elfogadom én is. Valamikor nem így gondoltam ugyan, de hát az idők változnak…” Isten szemében utálatosak a fajtalankodó „melegek”. Legyen elegendő erről csak egyetlen Ige a Bibliából!

„És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok.” (3 Móz 20, 13)

A paráznaságot is kifejezetten gonosz cselekedetnek, halálos véteknek ítéli Isten. A Biblia számos helyen foglalkozik e cselekedettel, de mindenütt egyértelműen elítéli azt. Egy-egy kijelentésből emeltük ki a következőket: „… a kik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal 5, 21), „… kinn maradnak… a paráznák…” (Jel 22, 15), „A… paráznáknak… része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz,… ” (Jel 21, 8).

Amíg a férfi, a Bibliában mindenkor férfi(ú)ként kerül említésre, a másik nemnél szüzet (hajadont), eljegyzett szüzet és férjes asszonyt különböztet meg a Biblia. Nézzük, mit olvasunk a szűz lánnyal való paráznaságról!

„Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.” (2 Móz 22, 16)

Ugyanez, máshol: „… Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.” (5 Móz 22, 29), azaz a paráznaságra csábítónak a hajadonért kötelező volt (Izraelben) pénzt fizetnie annak a családnak, ahol a lány addig nevelkedett. Emellett kötelező volt feleségül vennie ezt az elcsábított leányt, és egy életen át vele élnie. Következik ebből az is, hogy a hajadon soha többé nem lehetett másé. Nagyon meggondolandó volt tehát a dolog!

„Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: vigyék ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzék meg őket kővel, hogy meghaljanak… De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált. A leányt pedig ne bántsd,…” (5 Móz 22, 23-26)

Itt a törvény logikája az, hogy a városban a leány segítségért kiálthatott volna (de nyilván nem kiáltott, hiszen akkor védelmére keltek volna), míg a mezőn egyszerű erőszak áldozata volt. A férfiú elitélése jogos, mivel más jegyesére, más jövendőbelijére rontott rá.

Ha valaki feleségül vett egy hajadont, és utólag kiderült, hogy korábban, titokban, a hajadon már más férfival is volt: (de akkor ez nem derült ki)

„Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon, mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közűled a gonoszt.”(5 Móz 22, 21)

És lássuk, mi volt a rendelkezés, ha egy férfi, házassági kötelékben élő, férjes asszonnyal lépett félre, illetve egy ilyen asszony, idegen férfival létesített parázna kapcsolatot!

„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.” (5 Móz 22, 22)

Mint láthatjuk, Istenünk kifejezetten házasságpárti. Maximálisan óvja a házasság tisztaságát. De számára nem létezik, az utóbbi időben divattá vált, felelőtlen, kötelezettség nélküli élettársi kapcsolat sem, és mélységesen elítéli a házasságkötés előtti testi kapcsolatot is.

Kedves fiatal Testvérünk! Pál apostol, tanítványának, Timóteusnak ezt írta: „Az ifjúkori kívánságokat… kerüld,…” (2 Tim 2, 22), a Prédikátor könyvében ezzel összefüggésben pedig, ezt olvashatjuk: „Mindennek rendelt ideje van,… ideje (van) az ölelgetésnek… Ideje van a szeretésnek…” Mindennek megvan, eljön a maga ideje, csak ki kell várni.

Szólnunk kell még arról, hogy Isten a húsz évesnél fiatalabbakat, más mércével méri, mint az ettől idősebbeket. Azt tartja, (4 Móz 32, 11 és 5 Móz 1, 39) hogy ez a korosztály, még nem tudja megkülönböztetni erkölcsi területen sem, a jót a rossztól. (Éppen ezért lennének a szüleikre utalva!) Ettől függetlenül egyáltalán nem nézi el felelőtlen életüket, feljegyzi azt, de reméli, mihelyt „felnőttek” lesznek, megbánják korábbi gondolataikat, cselekedeteiket, bűnüket. Hogyan is fogalmaztunk a korábbiakban? „… a bűnös ember is üdvözülhet, örök életet élhet majd Istennel, ha még testi életében megbánja bűneit, bocsánatot kér azokért, és a továbbiakban felhagy bűnös életvitelével. Isten segít megtalálni a megigazulás útját azoknak az embereknek, akik kitartóan keresik ezt az utat.” Élj tehát bölcsen! Csak ismételni tudjuk:

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld 9, 10)

Haladéktalanul kezd el a Biblia olvasását! Barátkozz olyanokkal, akik már fiatal koruk ellenére is törekednek a bölcsességre, Teremtő Istenünk megismerésére! Bulizás helyett, csatlakozz, olyanok társaságához, akik esetleg már el is fogadták Isten akaratát! Vagy menj, és keress olyan gyülekezetet magadnak, ahol megtanítanak azokra a lépésekre, amelyekkel lélekben eljuthatsz személyes megváltód elé, az Úr Jézus Krisztus elé! Így, vagy egyszer egy csendes egyedüllétedben, de mielőbb, szólítsd meg Őt, és bűnbánó lélekkel kérj bocsánatot eddigi életedért! Az Úr Jézus Krisztus várja ezt a pillanatot. És megbocsát neked. Megnyitja előtted Isten országának kapuját.

Szeretett fiatal Testvérünk!

„A dolgoknak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatát megtartsad, mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Préd 12, 15-16)