Kedves Testvérünk!
Gondolatban látogassunk el a Kossuth utcába! Lassan Kovácsékhoz érünk. Kossuth utca 45. Most jött meg kerékpárjával Józsi bácsi.
Átláthatatlan deszkakerítés, zárt deszkakapu. Az udvarból semmi mással össze nem téveszthető illat árad, a kerti füstölőben húst füstölnek A kapu alatt kiszagol egy kutya, máris ugat. Csengő nincs, szőke hajú kisfiú feje emelkedik a kerítés fölé. Maradjál már Bolhás, hallgass! Csókolom, Józsi bácsi. Szervusz Pistike. Apa itthon van? Nincs, elment Abasárra, borért. Hát anya? Ő itthon van, csinálja a süteményeket. Nagyapa van még itthon, meg Zsuzsi a nagytesóm. Nagyapa? Hát hazaengedték a kórházból? Persze, Húsvétra, de utána vissza kell mennie. Fekszik? Dehogy, hát ő ilyenkor tojást patkol, nagyon szereti csinálgatni a „kisöreg”. Pedig van neki már vagy harminc, talán ötven is. Zsuzsi meg tojást fest. De aztán mennek majd anyával délután a fodrászhoz, a műkörmöshöz meg a varrónőhöz. Hétfőn jönnek a locsolkodók… Hallgass már Bolhás, menj a helyedre! Be tetszik jönni? Nem, nem akarok zavarni, apádat kerestem volna, megszülettek a bárányok. Kell-e belőle neki Húsvétra, azt akartam megkérdezni. Lehet, hogy kell, de nem biztos, mert nem rég vágtunk disznót, már amott hátul füstölődik a húsvéti sonka. Na, jól van Pistike, megyek is, majd estefelé újra átnézek. Amúgy? Jól vagy? Tudod már, hogy mit hoz a nyuszi? Biciklit. Kilométerórával. Már azzal mennék locsolkodni keresztanyáékhoz is. Ott, lehet, hogy kapok egy ezrest… Tudsz már verset? Kettőt is, az egyik egy kicsit „pikáns”. Na, szia Pisti. Csókolom. Nekem is van dolgom, az ünnepre barkát kell szednem, meg aranyesőt a vázába, anya mondta.
Húsvét. Sonka, főtt tojás, bor, sütemények, vázákban virágok, új ruha, új frizura, locsolkodók, egy vödör víz, parfüm spray, kölni, pirostojás, patkolt tojás, nyuszika hozta ajándékok, locsolóvers, locsolópénz. Előtte még böjt, közben pedig feltámadás. Mellesleg. Enni, inni igazán csak ezután lehet. Kétnapos ünnep.
Tudod, hogy valójában mi történt Húsvétkor Jeruzsálemben?
„Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék… Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin, azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA…
Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták… mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja… Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez…
Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ… Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta…” (Részletek Máté evangéliumának 27-28. fejezetéből. Új ford. Biblia)
Szeretett Testvérünk! Hogyan látod, Húsvétkor a Kossuth utca 45.-ben Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról emlékeznek meg? Sonkával, tojással, locsolkodással…
Iszonyat, iszonyat,… iszonyat… Micsoda ördögi káosz! Micsoda eltévelyedés!…
Láthatod, a Húsvét igazi tartalmával a hitetlen ember nem tud mit kezdeni. Sátán pedig gondoskodik arról, hogy a Megváltó Úr Jézus Krisztusról és a Teremtő Isten szeretetéről a figyelmet elterelje.